A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
szerkesztette — és ott oz a ház, ahol több mint két évtizeddel később, a Szlovák Nemzeti Felkelés heteiben a Szlovák Nemzeti Tanács ülésezett. De állnak még azok a házak is, ahol a Felkelés heteiben a közel húszezer példányban megjelenő Pravda s a többi újság készült; ahol a Frontszinhóz alakult; ahonnan 1944 augusztus 30-án először szólalt meg a fasiszta túlerővel szembeszálló partizánok szabad rádióadója; emléktáblák hirdetik azokat a helyeket, ahol az SZNF főhadiszállása és különböző partizánparancsnokságok működtek ... és még így sorolhatnák tovább mindazokat a „tegnapról beszélő" történelmi emlékeket, amelyekről talán az Urpín tudna a legjobban beszélni. Ám a hegyek sorsa áz, hogy mindent lássanak ami a környékükön történik, de minderről titokzatosan hallgassanak. 2. A JELEN Kíváncsi voltam, miként emlékszik a mai Banská Bystrica a harmincöt évvel ezelőtti és még régebbi Besztercebányára. De arra is, mennyiben változott a város a Felkeléstől eltelt fél emberöltő alatt, illetve mi jellemzi majd további három és fél évtized múltán? — A városról beszéljek? Amikor a városról van szó, mindenkinek van valami terve, elképzelése, esetleg kívánsága. Az egyszerű lakosnak épp úgy, mint az átutazó turistának vagy a város gondjait viselő hivatalnoknak. A fiataloknak is, az öregeknek is. És ez jó, mert azt jelenti, hogy az emberek szeretik városunkat. így indul beszélgetésem Juraj Mikulával a városházán. Vastag iratcsomó van előtte, néha ráteszi a kezét. A város fejlődésének sok gondja, baja; az elvégzett feladatok teljesítésének értékelése. A mai Banská Bystrica közel száz négyzetkilométeren terül el és 60 ezer lakosa van. Erőteljesen fejlődő város, ipari üzemeinek termelési értéke a legutóbbi ötéves terv végén elérte a másfél milliárd koronát. A legnagyobb fejlődést a Tesla érte el, de szorosan nyomában járnak a Smrečina és a Slovenka üzemek is. Az iparban foglal’ -■'»«itottak száma mintegy tízezer fő, ebben még nincsenek benne az építőiparban dolgozók. A városban mintegy negyvenezer munkahelyet tartanak nyilván, sokan (mintegy tizenkétezren) járnak be a környékről is, de a besztercebányaiak is szép számban utaznak a környéken levő munkahelyekre, elsősorban Zólyomba (Zvolen). Főként a férfiak váltak ingázókká, az ipari fejlődés úgy hozta, hogy számukra inkább ebben a szomszédos városban nyílnak különböző munkalehetőségek. Ez hát a város: számokban.- A legnagyobb gond nálunk is a lakás — folytatja a vnb titkára. — Gond? A legégetőbb probléma. Annak ellenére, hogy beépült a Fončorda, a Fortnička, a Žlté piesky és a mai lakásállomány hetvenöt százaléka már a felszabadulás után épült. Ez nagy fejlődés, mert számba kell venni, hogy az új lakásokhoz a járulékos beruházások egész sora tartozik: víz, csatorna, közlekedés, szolgáltatások, üzlethálózat, egészségügyi létesítmények, iskolák. Az elmúlt évtizedek során új lakótelepek nőttek hát ki a földből, de beépülnek a foghíjak is. Ezek az épületek harmonikusan illeszkednek a régi városképbe. Gyors ütemben folyik a történelmi városmag rekonstrukciója is, a tegnap és a ma egybeolvasztása nem könnyű tervezői feladat. Természetesen, mint a világon mindenütt, itt is bontják a régi nyomort idéző, műemlékként értéktelen földszintes házakat. A városháza mögött is daru magasodik és hegesztőpisztolyok szikrái villannak: épül az ipari cikkek új áruháza, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincötödik évfordulója tiszteletére még ebben az esztendőben adnak át. De javítják, tatarozzák a főtér többi házát is, így bármelyik épületre tekint a szemlélődő, mindegyik azt a szeretetet tükrözi, amelyet a besztercebányaiak éreznek városuk iránt. A városi nemzeti bizottság, a polgári ügyek testületé és a Nemzeti Front Holtakból épülsz... csak perzselt csonkjaid állnak, vért ömleszt, mély seb és láncok csörögnek, gyászlobogókkal intesz a halálnak, győztes lobogóval az életnek. Ó, szabadság, irdatlan erőddel győzöl, népem bilincsét zúzod, s míg száz sebből vérez, te kedvesen, szelíden hozzászegődöl ujjongó szívéhez ...“ (JANKO JESENSKÝ) 1. A TEGNAP Még az olyan sokat utazgató ember is mint jómagam, aki tizenöt esztendei újságírói pályafutás alatt bizony alaposan keresztül-kasul barangolta az országot, és a világ néhány más városát is megcsodálhatta, valahogy megilletődötten lépdel Banská Bystrica (Besztercebánya) lejtős utcáin. Mintha a város fölött magasodó Urpín-hegy erdői felől szüntelenül suhogna a szél; mintha a belváros minden egyes háza a harcos múltról, a békés jelenbe fonódó forradalmi hagyományokról beszélne. — A főtérnek ez a része, melyen állunk, ilyen volt a középkorban is - mondja Juraj M i k u I a, a városi nemzeti bizottság titkára. Az ember ilyenkor megáll, hogy körülnézzen. Középkor. A századok elillannak, megváltoznak, a kövek nem. De nemcsak itt, a térnek ebben a zugában, hanem néhány lépésnyivel arrébb is meg a szűk utcácskákban és múzeumokban is szinte emberközelben jár a történelem. Mert évtizedek, évszázadok múltak el, hogy a hajdan oly sanyarú sorsban élő bányász- és jobbágynép harca - néhány hónappal a hősi Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása után - ezerkilencszáznegyvenöt tavaszán győzelmet érjen... És messze tűnt már a Thurzók és Fuggerek uralma, akik ellen a kizsákmányolt nép csákányt s kaszát emelt. Korabeli feljegyzések tanúskodnak arról, hogy tizenegy évvel Dózsa György tüzes trónusra ültetése után — ezerötszázhuszonötben — a nép szekercét és fokost ragadott, hogy érvényt szerezzen jogainak. De a szabadság eszméit később is megértették itt a népek, akár Rákóczi seregei, akár a negyvennyolcas idők jöttek. Forradalmi múlt, forradalmi hagyományok. Ide, Banská Bystricára is eljutott az orosz proletárforradalom győzelmének híre és hazánk 1921-ben alakult kommunista pártja itt is forradalmárokat nevelt. A főtérből nyíló keskeny utcácskák egyikében például ott a ház, ahol Klement Gottwald a „Hlas ľudu"-t MIKLÓSI PÉTER
