A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
Lukács László Sztropkó József Körösi Mihály Lőrincz László MAGYAR NEMZETISÉGŰ KÉPVISELŐK A Kassa (Košice)-vidéki járásban a szlovák anyanyelvűek mellett szép számban élnek magyar nemzetiségűek is. Bátran kijelenthetjük, hogy pártunk célravezető politikájának eredményeképpen ebben a járásban nem az a mérvadó, ki milyen nyelven beszél, tanul vagy műveli a kultúrát, de elsősorban az, milyen munkával és eredmén/nyel járul hozzá szocialista társadalmunk építéséhez. Nem vitás, hogy szlovák testvéreikkel karöltve a magyar dolgozók is becsületesen megállják a helyüket. Sokan közülük, úgy is, mint a párt tisztségviselői, az államhatalmi szervek képviselői, a társadalmi szervezetek tagjai, s erejükhöz és tudásukhoz mérten sokat tesznek a járás fejlődéséért. A jnb kilencven képviselője közül tizennyolc magyor nemzetiségű. Ez megfelel' a járásban élő magyar lakosság számarányának. Képviselőink közé tartozik Lukács László, a buzitoi (Buzica) efsz egyik gépkocsivezetője, már másodszor a jnb képviselője s éppen húsz esztendeje a CSEMADOK aktív tagja. Szerény és szorgalmas ember, aki nemcsak a jogait, de a kötelességeit is ismeri. Ugyanez mondható el Sztropkó Józsefről, a kassai városi építőipari vállalat szerelőjéről. CSEMADOK-tag, Szesztán (Cestice) lakik, ott van a választókörzete is. A harmadik jnb-képviselő, Körösi Mihály, szintén CSEMAOOK-tag, a buzitai efsz gépjavítója. Fiatal, igyekvő, Restén (Rešica) lakik, már a második választási időszakban képviselő. Odaadó építője társadalmunknak. S a jnb mind a tizennyolc magyar nemzetiségű képviselőjéről így lehetne írni... Járásunkban kilencvennyolc városi és helyi nemzeti bizottság s törvényszerűen ugyanennyi elnök és titkár működik. Közülük összesen huszonkét tisztségviselő magyar nemzetiségű. A Bódva és Kanyapta völgyének falvaiban ténykednek. Közös jellemzőjük, hogy szerelik a munkafegyelmet, igényesek önmagukkal szemben, s feladataikat mindig példásan teljesítik. Közülük talán csak 15- rincz László CSEMADOK-tagot, a jónoki (Janik) jnb elnökét említem. Nem kevesebb, mint tizennyolc éve a hnb képviselője. Igen lelkiismeretesen intézi a község ügyes-bajos dolgait. Folytathatnám tovább a magyar nemzetiségű képviselők bemutatását, de úgy gondolom, hogy ízelítőnek eninyi is elég. A munkásosztály februári győzelme után rendeződött hazánkban a nemzetiségek helyzete, harminc évvel ezelőtt megalakult a CSEMADOK, s a magyar dolgozók azóta a nemzetekkel és a többi nemzetiséggel karöltve, a kommunista párt vezetésével építik a közös hazát. Iván Sándor BARKÓCA Nemrégen egy régi osztálytársammal, Tóbisz Ferenccel találkoztam Rimaszombatban (Rimavská Sobota). Kérdem tőle, hogyan került ide, s ő már mondja is, hogy gyermek-tánccsoportot vezet, most jönnek megnézni a műsort a CSEMADOK KB dolgozói, de csizma még sehol. Mojd benéz hozzám .. ígéretét betartva később jelentkezik is, akkor mór bőven jut idő beszélgetésre a járási művelődési központ épületében. — Tudom, hogy Nyitrón végezted a pedagógiai főiskolát. Mikor kerültél a tánccal kapcsolatba? — mondom. — Másodéves koromban. Akkor lettem tagja a Gerencsér folklórcsoportnak. A Tanárképző Főiskola és o Mezőgazdasági Főiskola magyar nemzetiségű hallgatóiból alakult a csoport. Közben persze a Tőzsér Arpád vezette irodalmi kör és folklórcsoport tagjaként is működtem. — Aztán? — A főiskola befejezése és a katonaidő letöltése után Gortvakisfaludra (Gortva) kerültem tanítónak. A tánchoz nem lettem hűtlen. Rimaszombatban lakom ,s a Gömör táncegyüttesben táncolok. — Mikor alakítottál működési helyeden tónccsoportot? — Említettem, hogy már Nyitrán kapcsolatba kerültem a folklórral. A Gortvai Általános Iskola igazgatója, Aleva Gyula, a járási néprajzi albizottság vezetőségi tagja arra kért, hogy ne hagyjam abba a gyűjtést. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy megszervezem a tónccsoportot. Ekkor alakult meg a Barkóca, és azóta működik is. — Miért éppen Barkóca? — A Barkóság egy egész tájegységet alkot Palócországban. Gyerekekről lévén szó a barkót kicsinyítettük Barkócára. — Mondanál valamit az indulásról? — Minden kezdet nehéz. De volt kedv, volt lelkesedés. Aleva Gyula és a felesége sokat segítettek, és most is segítenek főleg a szervezésben, de a gyűjtött szöveg értékelésében is. Adóm Lajos, a Gömör tánceggyütes vezetője és koreográfusa a táncmotívumok összeállításában van segítségünkre. „Pihenésképpen feleségemmel esténként a gyermekruhákat varrogattuk. — Mit tudsz mesélni a csoport életéről? — Már mondottam, hogy főleg gyűjtött anyagból állítjuk össze a műsort. Úgy érzem, ennek tudható be, hogy A Barkóca Kanasztanca Feleden (Jesenské) a gyermek-tánccsoportok járási versenyén az I. kategóriában harmadik, a II. kategóriában első helyezést értünk el. A bíráló bizottság tagjainak és a közönségnek is jobban tetszett a jólismert Réten, réten helyett a Gesztetén (Hostice) gyűjtött dal, amit a kislányok énekelnek: Férhez ment a meszelő, Elvette a reszelő, Három a pille. Násznagy volt a szénfogó, Sütőlapát nyoszolyó, Három a pille. Jó helyezést értünk el, és mindjárt felfigyeltek ránk. Az illetékes járási szervektől anyagi támogatásra kaptunk ígéretet. A szomszédos Várgedei Efsz kétezer koronát ajándékozott csoportunknak. — A további tervek? — Szeretném bővíteni a csoportot. A citerazenekart nagyjából mór sikerült összehoznom. A Barkócával új szint szeretnék vinni a gyermek-tánccsoportok műsorába. De amit a legjobban szeretnék, hogy még nagyon sok kis Barkóca szülessen, hiszen csak közösen tudunk igazán szépet és maradandót alkotni. Itt befejeződik a beszélgetés. Mikor bezárom magam mögött hivatali szobám ajtaját, és Tóbisz Ferenc barátommal kilépek az utcára, fülemben felcsendül egy dal, amit a gesztetei Motyovszki Teri nénitől hallottam. Túlsó soron esik a dara, Ne menj arra Citera Vera, Mert sáros lesz az a kis csizmád, Ha hazamész megver az anyád. SÓLYMOS JÓZSEF 7
