A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
sítő kabarészínpadokhoz, ahol a bejáratnál mindig ott áll a mandarinok díszes ruhájába öltözött ifjú kínai. Találunk itt show-központokat is, ahol rövid háromnegyed óra leforgása alatt megtekinthetjük a gyorsított tempóban előadott „kínai oroszlántáncot", az indiai kígyóátkozást és a maláj birkózást. Ha azonban nemcsak a felszín, hanem az igazi exotikum érdekel bennünket, azt a Singapur folyó partjain kell keresnünk, az éttermeknek nevezett apró bódék kaotikus összevisszaságában. íme, egy ilyen étteremnek nevezett létesítmény rövid leírása: a kőtáblákból épített körben gomba alakú székek sorakoznak, gomba alakú asztalok mellett, gomba alakú napernyők alatt. A körvonal mentén apró konyhácskák „működnek", olyannyimeglehetős nehézségekbe ütközik, hiszen itt nem létezik olyasmi, mint mondjuk a mi étlapunk. Csupán fehér táblára irt piros kínai jelek hirdetik az itt kapható ételek nevét. A szingapúri esték rendkívül mozgalmasak. Az emberek egész nap bujkálnak az erős, trópusi napsütés elől, ám estefelé elözönlik és valóságos hangyabollyá változtatják az utcákat. A Chinatown-ban, vagyis a kínai negyedben festett lampionok világítják meg az utcákra kirakott árut. Mindent zeneszó mellett, óriási ricsajozással kínálgafnak, s az ingtől a hanglemezig mindent kaphat az érdeklődő. Ez a hagyományos éjszakai piac. Persze, „drágább" arca is van a negyednek: a rendőrség minden ra aprók, hogy egy megtermettebb ember szinte meq sem fordulhat bennük, a sokféle finomságból azonban elképzelhetetlen mennyiség van itt felhalmozva. Paradicsom-, szója- és paprikamártással ízesített tészta, sok-sok zöldség . . . Az egyik oldalon üdítő italokkal telezsúfolt hűtőszekrény, a másikon cigarettával meg édességgel megrakott polc, a tető alatt pedig zsinegre akasztott újságfüzér a legfrissebb újságokból és folyóiratokból. Az ételválasztás egyébként egyes razzia alkalmával több száz kábítószerélvezőt és drogárust fedez fel. Nem is csoda, hiszen a hatalmas kikötőváros valóságos csalétke a kábítószerárusoknak. S a kábítószerüzérkedés hovatovább egyre nagyobb méreteket ölt, noha ezért a bűncselekményért csak ritka esetben szabnak ki a halálnál enyhébb büntetést. A Hét számára írta: BENDA TAMÁS KÖZPRÉDA ? Az SZSZK Főügyészségének vezető dolgozói a minap ismertették az újságírókkal annak a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettek okairól, feltételeiről és megelőzéséről szóló tanulmánynak tartalmát, amely több esztendő ilyen irányú bűnpereinek tapasztalatait összegezi. A számos statisztikai adattal alátámasztott s tudományos igénnyel készült oknyomozó felmérés egyik vezérgondolata: a bűnüldözés tekintetében is érvényes az orvostudomány művelőinek azon megállapítása, miszerint nem elegendő a már meglévő betegséget gyógyítani, ennél sókkal többet ér a megelőzés! A jogtudomány nyelvén ez így hangzik: a bűnüldözés és a megelőzés fontos kiegészítője a bűnözés okainak felderítése. Az ügyészségek és bíróságok mindennapi munkája alapján nyilvánvaló, Hogy társadalmunk egyik legégetőbb kriminológiai gondja — a közvagyont károsító bűnözés. A törvényszegő cselekedeteknek ebben a kategóriájában különböző fajtájú és horderejű bűncselekmények szerepelnek: lopás, betöréses lopás csakúgy, mint sikkasztás, rongálás, hűtlen vagy gondatlan kezelés és a közvagyon elprédálásának egyéb formái. Természetesen, ennek megfelelően az elkövetők is különbözőek; eltérőek a tettesek személyiségi sajátosságai, illetve a céljaik és törekvéseik. A személyiségi vonásokat kutatva kiderül, hogy a bűnöző általában csak a saját szükségleteit és érdekeit tartja szem előtt; rendszerint több anyagi eszköz megszerzésére törekszik, mint amennyit elvégzett munkájának arányában a társadalom számára biztosít. A szocialista társadalmi tulajdont megcsonkító bűnöző egyéni érdekeit a társadalmi érdek fölé helyezi és a közvagyont egyszerűen közprédának tekinti. Érdekes tapasztalatokra lehet bukkanni a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetőinek indítékait kutatva is. Első helyen a harácsoló, vagyongyűjtési és nyerészkedési törekvések állnak. Figyelemre méltó, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétő egyének többsége jó anyagi feltételek között él és személyes szükségleteit legális jövedelméből fedezi. A vádlottak padjára került egyének vallomásainak elemzéséből kiderül, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétő bűnözők mindig egyéni anyagi javaik gyarapítására törekszenek. Gyakran fordul elő a bűncselekményeknek az a fajtája, amikor a közös tulajdon őrizetével, felügyeletével megbízott vagy anyagi felelősséggel járó beosztásban dolgozó személyek a kínálkozó alkalommal visszaélve a közös tulajdont úgy használják, mintha a sajátjuk lenne... Ezt a feltevést az a statisztikai felmérés is igazolja, miszerint különösen az önálló intézkedésre jogosult személyek körében történik gyakran sikkasztás vagy a társadalmi tulajdon meglopásának más formája. Közismert tény, hogy a felszabadulás előtt a nyomor, a munkanélküliség volt számos anyagi természetű bűncselekmény indítéka. Korabeli bírósági jegyzőkönyvek és újsághírek tanúskodnak arról, hogy sok embert az éhezés, a család ellátásának elviselhetetlen nehézségei késztettek arra, hogy törvénybe ütköző módon szerezzék meg a mindennapi ennivalót. Napjainkban azonban mindez már a múlté, ma már - sajnos - a nyerészkedési hajlam és a vagyongyűjtő szenvedély ejti kísértésbe azokat, akik közprédának nézik a társadalmi tulajdont. A mai büntetőperek jegyzőkönyveiből és a bírói ítéletekből kiderül, hogy több eset hátterében a tartási és gondozási kötelezettség elmulasztása húzódik meg. A bűncselekményekre vetemedő egyének vallomásaiban vissza-visszatérő indok a „pillanatnyi pénzzavar". Az elkövetők jelentős százaléka ezzel indokolja tettét. A nyomozati eljárás során sok esetben az is kiderül, hogy az elkövetők jelentős hányada valóban nem akar a társadalom vagyona ellen bűncselekményt elkövetni, csupán „kölcsön veszi" a rábízott összeg egy részét, mert éppen nagyobb vásárlás, utazás vagy egyéb tetemes kiadás előtt áll. Az egyre későbbre halogatott visszafizetési idő alatt a dologra fény derül, az illető pedig a vádlottak padján végzi. Ezzel függ össze az az érdekes észrevétel, miszerint a „pillanatnyi pénzzavarból" eredő igények kielégítése után a visszafizetési kötelesség érzete fokozatosan elgyengül, elhalványul a következményektől való félelem és fokozatosan kialakul a végleges eltulajdonításba való belenyugvás „békés" tudata. Nem elhanyagolható a kriminogén környezet rossz hatása sem. Iszákosság, rendezetlen családi élet, bűnözőkből álló baráti kör, munkakerülő életmód szerepel a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőinek csaknem huszonöt százalékánál. Ezek az okok azonban rendszerint más okokkal együtt jelennek meg. Például az alkohol fogyasztásával A társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt elkövetőknek mintegy fele büntetett előéletű, jelentős hányada pedig visszaeső bűnöző. Mindez a bevezetőben említett átnevelés és megelőzés fontosságát állítja reflektorfénybe. A főügyészségnek a közvagyon elleni bűnözésről szóló tanulmánya a törvényszegő tetteknek ezt a formáját, társadalmunk egyik speciális és különösen veszélyes fajtájaként értékeli és rámutat, hogy a bűnre vetemedők tetteire gyakran különféle területi és foglalkozásbeli sajátosságok vagy káros kispolgári nézetek is kihatással vannak. Az ilyen cselekmények elkövetésére sarkalló objektív feltételek ellenére azonban nyomatékosan rámutat arra is, hogy a közvagyon semmi esetre sem közpréda I Aki „összetéveszti" ezt a két fogalmat és a társadalmi tulajdon kárára szándékszik meggazdagodni — annak mesterkedései előbb-utóbb a bírósági tárgyalóteremben érnek véget, ahol minden vádlottnak a társadalom érdekeit képviselő törvény szigorával kell számolnia! 17
