A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK ■■■M M a gyermekközönség őszinte reagálásaiból’’1’ Ami a Szemle említett másik felét illeti, a nagy évfordulók ürügyén nem sok újat tudunk meg az ünnepeitekről. Talán Móricz szlovákiai látogatásának sajtóvisszhangját nevezhetném érdekesnek Molnár László FILM Szombat esti láz FOLYÓIRAT Irodalmi Szemle (197916) Egyetlen irodalmi és kritikai folyóiratunk legújabb számát lapozgatva s olvasva, tartalmát tekintve az egész két jól elkülöníthető részre szakad. Az rogyik a gyermekév aktualitásához kapcsolódik „az ünnepi köszöntők frázisai helyett ... a lap lehetőségei szerint színvonalas közlésekkel teszi értékessé az ünneplést.” A másik rész nagy és kis évfordulók jegyében (Móra, Móricz, Szabó Dezső centenáriuma mellett Selylyei József hetvenedik, Vozári Dezső hetvenötödik születésnapjáról emlékeznek meg s köszöntik a hetvenéves Sándor Lászlót.) Nem számítva a grafikai anyagot (gyermekrajzok és Štefunkóné Szabó Erzsébet művei) más nincs is a lapban. S amilyen jó az első fele, olyan gyenge a másik . .. kár, hogy a kettő összekapcsolására nem gondoltak Móra vagy Móricz gyermek- és ifjúsági műveinek bemutatása, elemzése vagy hatásvizsgálata révén. Menjünk hát sorban! Varga Imre — akitől fentebb is idéztünk — érzékenyen és lényegre tapintóén fogalmazza meg azokat a gondolatokat, amelyeknek aktualitása inkább elszomorító, mintsem biztató; történetesen, hogy gyermek- és ifjúsági könyvkiadásunk (a kötelező tankönyvi anyagon kívül) szinte sehol sem tart, illetve az ilyen minőségben kiadott művek korszerűtlenek, gyermetegek (nem tévesztendő össze a gyermekek számára íródottal), a művészet rangjához nem méltóak. „Korszerűtlen művészettel nem lehet újra érzékeny, jóra fogékony nemzedéket nevelni — jövőnket árulnánk el huncutul." Megkísérli hát a szerkesztő a lehetetlent, s lapban lehetségese módon elénk tesz egy mozaikot. Ozsvald Árpád, Simkó Tibor, Rácz Olivér, Reszeli Ferenc, Varga Imre gyermekversei illetve versfordításai, Kovács Magda, Tóth László, Aich Péter meséi mellett viszont az ifjúsági irodalmat szinte csak Gyimesi György képviseli egy frappáns vadásztörténettel. Bár, ami az író és a mű értékeléséhez nem mérvadó, ez utóbbi sem ilyen szándékkal született (Gyimesit egyébként is vadászíróként tartjuk számon. Magányosan e skatulyában .. .), s így kiderül, hogy a tizenévesek számára nem készül semmi. Ha ezí végiggondoljuk, rájövünk, hogy irodalmunk épp ezen a ponton veszíti el olvasóit. Hogy ez íróink kényelme vagy tehetetlensége, avagy a szerkesztők és a kiadó hanyagsága miatt van így — ez legyen vita tárgya. A tanulmányok, elemzések közt megemlítjük Gágyor Péter Mese vagy játék? című írását, amelyben a MATESZ Thália színpadán bemutatott Hókirálynő sikere kapcsán kérdőre vonja színházainknak a gyermekek igényeit nemigen méltányoló műsorpolitikai szemléletét, a közeli és szükségszerű változás reményében, hozzáfűzve, hogy „színészeinknek és rendezőinknek lenne mit tanulniuk Ez a mozialkotás páratlan karriert futott be: alig hat hónap leforgása alatt több mint százmillió dollát forgalmaztak belőle egyedül az Egyesült Államokban; a zenéjét tartalmazó nagylemez pedig még nagyobb üzletmenettel járt. De nemcsak maga a film aratott óriási sikert, hanem megszületett a zenés mozialkotások új sztárja is lohn Travolta személyében, aki néhány jelentéktelen tévé- és filmszereplés után a „Szombat esti íáz"-ban hirtelen befutott. Most Travolta az új eszménykép, az új amerikai csillag, a rock and roll „régi szép időinek” nosztalgiáját idéző filmjében ő váltotta föl a néhány évvel ezelőtti nagyhajú, forrongó fiatalok modelljét. A film sikerének egyik nyitja, hogy a Szombat esti láz megragadta a nyugcti ifjúság legifjabb kallódó nemzedékének egyik lényegi problémáját: a céltalanságot, a kiúttalanságot és ezt a szombat esténként tetőző discó-jelenségben föl is mutatta. A főhős: Tony Manero édes életében egy egész nemzedék ismert magára. Travolta ebben a szerepben elsősorban egyszerű tényével hat. Ennek a rendezőileg és iróilag jól kiagyalt s színészileg is jól eljátszott figurának sikeréhez — természetesen — az új szupersztár személyes vonzása is hozzájárul, de a fő adu a tánc és a ritmus. Igazságtalanság lenne azonban azt állítani, hogy a Szombat esti láz nem több egy precízen és magas művészi tökéllyel megalkotott discofilmnél. Ellenkezőleg, a mondanivalója nagyon is világos: a mai nyugati ifjúság nem eléggé törekvő, keveset kockáztat. A f;úk és lányok többsége középiskolát végez, utána a megélhetését biztosítja s aztán már szinte semmivel sem törődik. A fiatalok amolyan senkijancsikká válnak, legföljebb egyszer egy héten: szombat este a discóban vagy tóncversenyeken próbálják elűzni a különben nyomasztóan ható társas magány érzetét. ( mlklósi) KÖNYV Mosonyi Aliz - Szyksznian Wanda: Pimpalin köpenye Ma már nem túl nagy ritkaság a jó mesekönyv 2—3—4 éves korú gyerekeink számára, de még nem is túl gyakori dolog, valljuk meg őszintén. A könyvpiac vegyes értékeket kínál, s a fcl-fölbukkanó igen jó gyermekkönyvek tájainkon igazán nem kapnak cégért, legalább két okból: először, mert az igazán jó könyv a könyvesboltokból hamarosan eltűnik, másodszor, nincs is rá tulajdonképpen elég emberünk, aki értékelné őket. Pedig könyvkiadóink jelentős kísérleteket tesznek, hogy a világgal szembeni lemaradásunkat behozzák, értve ezalatt a világ legszínvonalasabb kiadványait, ti. a világszínvonalat. A magyar könyvkiadás is eljutott, és nemcsak eddig a fölismerésig, hcnem addig a gyakorlatig is, hogy mindennemű klasszikus és új művet mai módon, megváltozott korunk és valóságunk arculatát követve jelentessen meg, értve ezalatt az évszázadok vajúdta világtapasztalásunk szuverén, nagyvonalú interpretálását, mai és jövőbeli gyermekeink (világtudatának) korszerű alakítását. Mert tudatosította, hogy együtt növekedvén gyerekeinkkel, adott esetben együtt is veszíthetünk el sok mindent, együtt is „bukhatunk” el illetve meg velük. Dehát ezek súlyos beszédek, én meg Pimpalinról akarok szólni, czaz egy szemnek-szívnek tetsző, gyönyörű könyvről, amelyben színre lép Pimpalin, a bohóc, aki „nem valami híres ..., alig van ember, aki ismeri”. De ő ezt természetesnek tartja, megelégszik varázslatos képességével, és csodálatos egyéniségét szerényen a gyerekek szolgálatába állítja: ő a zenész, akinek van egy világnagy köpenye, zsebeiben trombitával, fuvolával, dobbal, zongorával, furulyával, hegedűvel, és hangszereit ha megszólaltatja, a teremtés színes képei elevenednek meg előttünk. Mert Pimpalin napról napra az élet tengerét járja, s „ha trombitál, kisüt a nop, ha fuvolázik, fúj a szél, jön a vihar, ha dobol, zongorázik —- és ragyog a dél, délután csak furulyázik, s ha hegedül, már este van.” És ennek a Pimpalinnak biztosan igaza van, mert hároméves-féle fiam ámul-bámul, megigézetten áll a könyv lapjai fölött, a csodát éli át, és egyelőre nem is a ritka-szép történet miatt, inkább a képek és színek láttán, a rajz és a szín igen mély forrásból föltörő lélektana miatt, amely egyszerre modern, bátor és nagyvonalú, ihletett munka eredménye; a szokványosság kátyúit és szemétdombjait kényes léptekkel kikerüli, és nem fél a szárnyalástól, hanem fölrepül, magával ragadva és egyben visszaadva a gyermek, az ember egyik legfontosabb képességét: a képzelőerőt, a képzelőerő szabadságát. A könyv szerzői bizonyítják: szükségünk van jó művekre, és azt is, hogy képesek vagyunk, lehetőségünk van jó művek megalkotására-előállítására. így lett számomra is a napokban Pimpalin a mindenkori jó és hasznos dolgok jelképe. (KULCSÁR) Vargyas Lajos: Balladáskönyv A szerző kötetét a magyar népballadóról írt tanulmányával vezeti be, kiegészítve azt a válogatós elveiről szóló fejezettel. A gyűjteményben a műfaj minden neme, rétege — tragikus és víg ballada ugyanúgy szerepel, mint a betyárballada vagy a balladaszerű ének. A lapokon egymást követik á szép és szebb dallamok, a hozzájuk tartozó szöveggel. Ez a könyv nem a balladakutatás eredményeiről számol be, hanem „ízlelgetésre", művészi élvezetre serkenti olvasóját. A függelékben találkozunk kilenc dallam nélküli, de szövegeiben klasszikus, szinte mintaszerűen épített balladával, amelyek más-más dallamra énekeíhetők. Többet erről az olvasóknak mondjanak a XIV. századi parasztság gyönyörű alkotásai, a népballadák. A kötet a budapesti Zeneműkiadó gondozásában jelent meg. Walter Kempowski nyugatnémet író pontosságáról és pedantériájáról nevezetes. Az a szokása, hogy minden vendégét leiényképezi és a képet szépen rendben tartott albumába ragasztja. Házában és házaséletében minden a helyén van, mindennek értelme van. A katonaságot mégsem szereti - csak ólomkatonák íormájában. írásai meg éppenséggel ellenségei a militarizmusnak. Delphoi Görögország egyik legkeresettebb turisztikai látványossága. Manapság súlyos veszély fenyegeti: a közeli bauxitbányák kincseinek kiaknázására francia és amerikai vállalatok hatalmas kombinátot akarnak létesíteni, melynek füstje és pora helyrehozhatatlan káro,műkincseiben. Ezért „Mentsétek meg Delphoit” elnevezéssel. A bizottság beadvánnyal fordult a kormányhoz, hogy akadályozza meg az új ipari objektum felépítését. Képünkön: Delphoi romjai. 8
