A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
A szőke lányra gondolt, a hullára. Istenem, ha abban a ládában, Anp-Margret heverne?! Másnap az újságban felfedezte a fekete ruhás férfi fénykéjét. Búrt Stallonenak hívták. Ez tehát Bili Stallone, a környék leggazdagabb gyárosának a fia. A cikkben az állt, hogy Búrt fiatal felesége nyomtalanul eltűnt, és feltételezik, hogy politikai bosszúról van szó. Természetesen az eltűnt fiatalasszony fényképét is beletették az újságba. Igen, Joel azonnal fölismerte. Tehát így állunk? Joel röviddel később azon kapta magát, hogy nem is a milliomos áldozatára gondol, hanem a feleségére. Igen ám, de ki az a marha, aki elrabolja Ann-Margretot? Hirtelen megrázta magát. A szerencse csillaga ott fénylik a feje felett, s az ötlet, mint valami tündér, úgy suhant át az agyán. Igen . . . Miért ne? Másnap reggel Joel a hóna alá csapta a szerszámokat és az erdőbe sietett. Mrs. Stallone részére új gödröt ásott: száz méternyire a régitől. A ládát óvatosan lehelyezte az új „öröklakásba". Gondosan eltüntetett minden nyomot, majd hazatért. Megfúr^ dött, átöltözött, beült az öreg autóba és lekocsizott a városba. Az első nyilvános telefonfülkéből gondolkozás nélkül feltárcsázta Mr. Stallonét. — Mr. Stallonéval beszélek? — kérdezte keményen. — Igen. Kihez van szerencsém? — Mindegy. Ha kedves az élete, meghallgat. Néhány nappal ezelőtt Red Woodban vadásztam. Mit gondol... Láthattam-e valamit a fenyveserdőben? — Az istenért... Ki beszél? — Megszólalt a lelkiismerete, Mr. Stallone. Igen, uram, ez a hang arról értesíti önt, hogy van valaki, aki tudja, mi történt Red Woodban. Ez nem az én utolsó hívásom. Talán megegyezünk ... — Várjon ... Joel lecsapta a kagylót. Elégedetten vigyorgott. Bizonyos idő múlva ismét felhívja az úriembert. Végülis — mennyit kérhet? 10 000 dollárt? De mit csináljon a pénzzel? Hiszen Ann-Margret megkese ríti az életét. Meg kell szabadulni tőle! Gyilkosság útján, igen, gyilkosság, de olyan gyilkosság, amely szerencsétlenségre hasonlít... nem rossz, mi? A következő napokban Joel szorgalmasan böngészte az újságokat. Az újságírók pesszimista hangnemben írtak az emberrablásról, a fiatalasszonyt „leírták". Joel ettől vérszemet kapott s újra meg újra felhívta Stallonét. Minden alkalommal azt súgta a készülékbe, hogy „Megszólalt a lelkiismerete, uram", és lecsapta a kagylót, hadd verje ki a frász a milliomost. Ez a „szakasz" tehát rendben van, de Ann-Margret él és virul. Álmatlanul forgolódott az ágyban, de megoldás csak nem jutott az eszébe. Szombaton délután zuhogott az eső. A volán mögött ült és arra gondolt, mi lenne, ha egyszerűen elütné a feleségét? Gyanút foghatnak ugyan, de bizonyíték nincs ellene. A ház előtt lefékezett, és megnyomta a sziréna gombját. Az ajtóban megjelent Ann-Margret. — Gyere ide! - parancsolta Joel. — Segítened kell! Siess! - Ann-Margret lelépett az aszfaltra. Joel abban a pillanatban gázt adott. Minden néhány másodperc alatt játszódott le: Ann-Margret annak rendje és módja szerint kilehelte a lelkét a kerekek alatt. Joel görcsösen rángatta a kormányt. A felesége mozdulatlanul hevert az úttesten, igen, de a következő pillanatban előmásztak azok az átkozott hölgyek, a női klub három tagja. Istenem! Ezek mindent hallottak, mindent láttak! A törvény ezúttal nem sokat habozott.. Néhány nappal a gyilkosság után megtartották a tárgyalást. Az ítélet: kötél általi halál. A női klub tagjai egyértelműen ellene vallottak. Joel a cellában majdnem íelzokogott dühében. Mr, Stallone kihúzza magát a felelősség alól, ő pedig . . . Miért? Miért van így elrendezve a világ? Joel hirtelen a homlokára csapott. Hogy erre nem gondolt! Nincs minden veszve. Bill Stallone élet-halál ura a környéken, a kormányzók is tőle függnek, és a kormányzó felülbírálhatja a halálos ítéletét. Igen, ez becsületes üzlet: Búrt Stallone életéért az ő nyavalyás élete! Azonnal magához kérette az ügyvédjét. — Jól figyeljen rám — mondta Joel. — Most felhívja telefonon Búrt Stalonnét, az öreg Bill Stallone fiát... Elmondja neki, hogy van egy kliense, akit halálra ítéltek. Mondja azt, hogy mindent tudunk a Red Woodban történtekről. Ha ezt meghallja, azonnal fölkeres ... Joel elhallgatott, mert az ügyvéd a fejét rázta. — Joel, Joel. Nem értem magát. Jobb ha elfelejti az egészet. — Felejtsem el? Ember, az öreg azonnal kihúz innen! Kegyelmet kapok! — Nem, Joel, senki sem ad kegyelmet magának. Burt Stallone öngyilkos lett. Szétlőtte a koponyáját Éppen most mondta be a rádió. Egy levelet hagyott maga után, amelyben beismeri, hogy ő gyilkolta meg a feleségét. LARRY SISNER JOEL BALSZERENCSÉJE Az ördögbe, mi ez? Autóznak a Red Wood környékén? Joel felkapta a vadászpuskáját és az egyik terebélyes fa törzse mögé bújt. Néhány pillanat múlva felzúgott egy hatalmas fekete jármű. A fenyves előtt a vezető hirtelen lefékezett. Vállas, magas sötét ruhába öltözött férfi lépett a fűre. A kalapját a hátsó ülésre dobta, majd óvatosan körülnézett, tekintetével szinte átlőtte a vadont. Végül megnyugodott, mert lassú léptekkel a kocsi csomagtartója felé indult. Az idegen a csomagtartóból ósót és lapátot kotort elő, és a szerszámokat a kocsinak támasztotta. Egy hatalmas láda is előkerült. Alaposan megizzadt terhével, de felkapta a ládát a vállára, szabad kezével a szerszámok után nyúlt és megindult az erdő felé. Néhány pillanattal később az ásó nagyot csattant a sziklás talajon. Joel elgondolkozott. Ki ez az ember? Eljött a nagy pillanat, végre történik valami. Húsz perc elmúltával az idegen kilépett az erdőből, a szerszámokat visszadobta a csomagtartóba. Megfordította a kocsit, s arra távozott, amerről érkezett. Joel habozás nélkül besurrant a fenyvesbe. Azonnal felfedezte azt a helyet, ahová elásta az idegen a ládát. Joel térdre ereszkedett és feltúrta a földet. Úgy dolgozott mint a vakondok. A láda röviddel később napvilágra került. Körülnézett. Legyintett egy nagyot és felemelte a láda fedelét. A szőkeség minden bizonnyal valamikor csodaszép nő lehetett — most nem volt A sötétség régen bevonta az erdőt és a hegyeket, amikor Joel visszahelyezte a ládát a gödörbe és befedte gályákká! meg mohával. A művelet után azonnal hazaindult és útközben azt az átkozott balszerencséjét szidta. A szerencsésebbje ilyenkor aranyat talál, de Joel egy hullára bukkant. Mihez kezdjen egy hullával? A felesége - Ann-Margret — éppen a kávéscsészéket törölgette. Ó, persze, szombaton Ann-Margret a nők klubjának eminenciáit látja vendégül. — Elpucoltak a vén kotlósok? - kérdezte Joel gúnyosan. — Ne nevezd vén kotlósoknak a barátnőimet! — sziszegte Ann-Margret. - Mitől vagy olyan sáros, mint a disznó? Medvékkel birkóztál? Joel szó nélkül befordult a fürdőszobába. A vacsoránál hallgatott. — Mi van veled? Hozzak harapófogót? Mért nem beszélsz? — Ha megengeded . .. Éppen gondolkozom. — Gondolkozol? Édes istenem! Legutóbb, amíg gondolkoztál, nem kapcsoltad ki a resót! Majdnem leégett a ház. Kevesebbet gondolkozzál, jó? — Átkozott legyen az a pillanat, amikor feleségül vettelek! — Én is átkozom azt a pillanatot, én.is! Joel lecsapta az evőeszközöket és bevonult a szobájába. Gondolatai a Red Woodban kalandoztak. 27
