A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
MÁIG FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY Még mindig emlékszem azokra oz estékre, omelyeket a CSEMADOK rozsnyói (Rožňava) járási bizottsága rendezett a Szövetség megalakulásának 30., a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszeletére. A rozsnyói városháza nagyterme megtelt a művészi hangverseny kedvelőivel, örömmel töltött el bennünket, hogy élvezői lehetünk a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a rozsnyói Munkósdalárda, valamint a pelsöci (Plešivec) művelődési központ kamarokórusa magas színvonalú hangversenyének. Senki sem csalódott a műsorban. A hallgatóság többet kapott, mint amit várt. Sokan tudtuk, hagy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Európo néhány országában mór igen rangos nemzetközi versenyeken is méltón tolmácsolta a magyar, a szlovák, a szovjet és más népek kórusmüveit. A Munkásdalárda szintén meggyőzött bennünket arról, hogy érdemes őt komoly kórusként szómontortonunk. A pelsöci művelődési központ kamarakórusa is gyakran hallat magáról. Már akkor viharos taps fogadta őket, amikor bevonultak a színpadra. A kórus vezetője és karnagya Samu Katolin. A járás munkósdalárdájánok és kamarakórusának szereplése után Janda Ivón vezényletével a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara mutatkozott be. Nehéz és szavakkal nem is lehet kifejezni azt az élményt, amelyet ez a kórus nyújtott a hallgatóság számára. Zeneértők és zenekedvelők igen nagyra értékelték az énekkar teljesítményét, s külön élvezték Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, vendégkarnagy vezénylését. Néhány hét eltelte után sem lehet felejteni, ahogy ez a nagyszerű ember lejött a pódiumról közénk, és minden egyes énekszám előtt megmagyarázta, hogyan figyeljük az ének értelmét is sugalló zenei hangokat. Tudom, akik olvassák ezeket a sorokat, egyetértenek velem. Valamennyien örültünk a vendégkarnagy indítványának, hogy énekeljünk olyan dalt, amit mindannyian tudunk. Mondanom sem kell, igen nehezen tudtunk ilyen dalt választani. Mindenesetre ezúton is jóleső érzéssel gondolunk elismerő szavaira, az éneklésünket segítő biztatására, s mindarra, amit akkor vele együtt megtanultunk. ígéretének már előre is örülünk, hogy rövidesen újra láthatjuk Rozsnyón. Nagy a visszhangja a kórusok találkozójának, a színvonalas hangversenynek. Akik családi okok miatt vagy ok nélkül távol morodtak s nem voltak jelen a felejthetetlen estén, sajnálhatják, mert sokat veszítettek. A hangverseny utáni beszélgetés során Vass Lajos azt mondta: - Nem búcsúzunk, hiszen még találkozunk! Viszontlátásra. . . Ezúton is köszönetét mondunk a CSEMADOK Központi Bizottságának, járási bizottságának, helyi szervezeteinek, valamint a szereplőknek azért, hogy fáradságot nem kímélve terjesztik, fejlesztik kultúránkat. CSÁJI BERTALANNÉ VÁLTOZATOS EURÓPA - VÁLTOZÓ SZÜLŐFÖLD „Gyermekségemtől fogván . . . hajtattam én az idegen helyeknek látására" - vallja Szepsi Csombor Márton, o XVII. század elejének neves Európa-utozója. Sajnos szülővárosónok, Szepsinek (Moldava nad Bodvou) lakói évszázadokon keresztül nem „hajtattak" rövid, de tartalmas életének és müveinek megismerésére. Szepsi Csombor Márton 1595-ben született Szepsiben. Valószínűleg nem tartozott a fényes anyagi körülmények között élő emberek közé, mert utazásaihoz a pénzt mago teremtette elő tanítói fizetéséből. „Egy inggel és egy imódsógos könyvvel" járta Európa országijait, a fáradalmakért minden bi: zonnyol kárpótolták a látnivalók és tapasztalatok. 1616-1618 között járta a világot. Hazatérve feljegyzései rendezésével töltötte ideje nagy részét, olyannyira, hogy a kassai iskola igazgatói tisztségére méltotlonnak bizonyult, és elbocsójtották állásából. Varonóra került, egy főnemesi családhoz, mint házitanitó. Két esztendővel főműve, oz Europico varielas megjelenése után, elragodto a halál. 1622-ben, a nagy pestisjárvány idején nyelte el a sir, 27 éves korában. Az Europico varietas - Európai változotosságok — az első magyar nyelvű útleírás, amely nyomtatásban megjelent. Ósdi nyelvezete ellenére a mai embernek is érdekes olvasmány. Nem száraz útleírás, szerzője értő emberséggel figyelte a különböző országok lakóinak életét. Az ipar, a kereskedelem, az épí-Új vezetőség -Valami megmozdul Fülekkovácsiban. Az alig bétszáz lakosú község CSEMADOK-szervezeténék életében az évzáró toggyűlés óta szóznyolcvon fokos fordulat állt be - újságolta leplezetlen örömmel a jó hírt Csáfi Béla, a járási bizottság elnöke és Galcsik Károly járási instruktor. Ho jó, aktív az elnök, aktív a szervezet is. Úgy látszik, Fülekkovácsiban, ügyes elnök"" választottak — teszik még hozzá. Felkerekedünk Tehát, s megyünk Fülekkovácsiba (Fiľakovské Kováče), hogy lássuk a csodát. Nos, mint o továbbiakban kiderül, csodáról szó sincs. Illés Istvánné Molnár Erzsikét kérésük, hiszen öt választották meg 1978. december 17-én a fülekkovácsi szervezet elnökévé. Mosolygós, kedves fiatalasszony fogad. — Kerüljenek beljebb. Foglaljanak helyet. Egy pillanat, máris jövök. Addig jut időnk körülnézni a lakásban. A berendezés jó ízlésről tanúskodik. Elnézést kérünk az alkalmatlan időpontban történt látogatásért (vosárnap délelőtt van). — Nem zavarnak, mondja a háziasszony, ma én is lustálkodtam egy kicsit. A férjem dolgozik, később jön haza, főzni is később kezdek tehát. Erzsiké gőzölgő, erős feketét tesz az asztalra, és most már arra is jut ideje, hogy kérdéseinkre válaszoljon. — Az évzáró taggyűlés idején negyven tagja volt a szervezetünknek. A gyűlés utón azonnal nekiláttunk a tagtoborzásnak, igyekezetünk sikerrel járt: ma a szervezetnek nyolcvankét tagja van. Nagyon örülünk, hogy a fiatalokat is sikerült bevonni a szervezet munkájába. — Nézzék, itt a munkatervünk. Azt hiszem, mindenki megtalálja majd benne az éppen őt érdeklő munkát. Januárban egyébként már volt egy Petőfi-estünk. Az ifjúsági klubban tartottuk meg, tíz szereplője és negyven nézője volt. Főleg fiatalok. Különben tészet ismertetésére is kitért. Személyével kapcsolatos viszontagságos és humoros élményei még színesebbé teszik a kötetet, amely ezidén teljesen új kiadásban jelent meg. Bizonyára élvezettel veszik kézbe a karosszékben „utazó" könyvmolyok, sőt a modern világjáróknak sem árt elolvasni, mielőtt útnak indulnak Európa valamelyik tója felé. Habár a mai világjárók nem egy szál inggel és egy imódságos könyvvel utaznak külföldre, sőt haza sem .. . A CSEMADOK helyi szervezete április 22-én Szepsi Csombor Márton emlékestet rendezett. A helyi szervezet fiatal elnökének, Bocskorás Bertalannak évek óta dédelgetett álma valósult meg. Pedig ő nem e város szülötte. Városunk vezetői sem őslakosok, mégis nagy megértést tanúsitottok a terv iránt. Köszönettel tartozunk oz anyagi segítségért. és hálósak vagyunk, hogy féltve őrzött Írásbeli dokumentumok kerültek elő a városi levéltár szigorúan zárt rekeszeiből, és a róluk készült fényképfelvételeket ott láthatták a kiállításon az est résztvevői. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy az ünnepi műsor egyik előadója éppen az a Kovács Sándor Iván volt Budapestről, aki kimeritöen tanulmányozta Szepsi Csombor Márton életét és munkásságát, és erről tanulmánykötetben számolt be. " '* Városunk több százados múltját dr. Tamás Gellért, o helyi magyar gimnázium tanára ismertette vázlatosan. Ö sem szepsi őslakos, de meggyökerezett nálunk. Az eltelt három évlelkes munka munkotervünkben is szerepel o szoros kapcsolatok kiépítése o helyi ifjúsági szervezettel. Több közös rendezvényt tervezünk. Nézzük azonban a nagy gonddal, aloposan összeállított munkatervet. Márciusban a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére ünnepi taggyűlést szerveztek. Ugyancsak méltóképpen akarnak megemlékezni oz ország felszabadításának, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek s a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak idei évfordulójáról. — Ünnepséget tervezünk a nemzetközi gyermekév alkalmából úgy, hogy összekötjük o Móra Ferenc jubileumról való megemlékezéssel, Móra Ferenc verseiből, meséiből állítjuk össze a műsort. Természetesen Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójáról sem feledkezünk meg. Emlékestet rendezünk, ezen kívül csapatot indítunk a CSEMADOK KB által meghirdeteti Móra-Móricz vetélkedőn. Az irodalom népszerűsítése, megkedveltetése érdekében természetesen egyebet is" teszünk a mór említetteken kívül. Itt elsősorban a vers- és prózamondók helyi versenyére és az író-olvasó találkozókra gondolok. Nem szándékozom itt felsorolni a munkatervbe felvett összes akciót, feladatot. Közülük csak olyan lényegesebbeket említek meg, mint például népművészeti kiállítás, népdal- és nótaest szervezése, valamint o színjátszó csoport megalakítása. A gazdog munkatervben lapozgatva önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon lesz-e ereje, türelme, lelkesedése a kis szervezetnek mindezt maradéktalanul megvalósítani. — Lelkesedésben nem lesz hiány, az biztos — mondja Erzsiké. - És ezt nemcsak a magam, de a kilenctagú vezetőség nevében is merem állítani. Remélem, a tagság hozzáállása is hasonló lesz. Búcsút veszünk Illésektől, de a fatized alett serényen búvárkodott varosunk múltjában, és ma már mindnyájunkat megszégyenítő tájékozottsággal beszél o város történetéről. Nagyon érdekes volt Bige József népzenésznek - szintén magyarországi vendégnek - a szereplése. Korabeli népi hangszereket mutatott be, ezeken játszott. Kocsor Ilona Szepsi Csombor Márton egyik művéből olvasott fel. A helyi Mezőgozdasági Szakközépiskola tanulói Répás Teréz rendezésében összeállítást adtak elő az Europico varietasból. örömmel üdvözöljük az irodalmi színpad „feltámadását". Reméljük, életképes korszak következik a most Szepsi Csombor Márton kisszínpad nevét viselő együttes életében. Az emlékesten előadott műsoruk igen jó volt, a közönség nehezen hagyta el a helyét. Nem tódultak a kijárot felé, hogy az esti tévéműsor kezdetére otthon legyenek. Tanulságképpen elmondhatjuk, hogy járható útra leltünk. Szórakozvo tanítani - ez a megfelelő forma. Végre le kell számolni ozzol a rögeszmével, hogy nem versenyezhetünk a televízióval. Sok a javitonivaló o rendezvények propagálása terén. Ennek az emlékestnek a propagálása is enyhén szólvo hevenyészett volt (vonatkozik ez különösen o kiállításra). A tanulság: még jobbon kell dolgoznunk a jövőben. Hogy egész életünk folyamán „hajtassunk" o szépnek, a jónak látására és terjesztésére. GYŐRI SAROLTA Illés Istvánné — rendezvényre készülőben. lutól egyenlőre nem. Rövid idő eltelte után már Bálint Zoltónéknál ülünk, és Bálintné Szabó Máriával, a helyi szervezet éneklő csoportjának vezetőjével beszélgetünk a csoport múltjáról, terveiről.- öt éve működik a jelenleg tizennégy tagú csoport. A Tavaszi szél. . . népdalverseny tavalyi vetélkedője ösztönző hatással volt énekeseinkre. Részt vettünk a járási fordulón és ezenkívül szívesen föllépünk bárhol, ha hívnak- mondja Bálintné. - Jövő terveink? Szeretnénk minél többször és minél nagyobb sikerrel szerepelni. Egyébként ma délután is próbát tartunk. Jobb híján itt nálunk az egyik szobában. Máshol jelenleg nem áll rendelkezésünkre fűtött helyiség. — És mit szól ehhez a házigazda, Bálint Zoltán?- Szívesen hallgatom őket, szeretem a népdalokat és. .. csinosak az asszonyok — mondja nevetve. — Meg lelkesen, szépen énekelnek- teszi hozza a felesége. Búcsúzunk. Nem marad más hátra. mint hoqy további jó munkát kívánjunk az éneklő csoportnak s az egész helyi szervezetnek. GORFOL JENŐ 7
