A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
hazai segítőtársaik hozzáfoghattak célkitűzéseik fokozatos megvalósításához, vagyis a szocialista társadalmi rend alapjainak aláósásához. A kapitalizmu felmagasztaiása, nacionalista hangulatkeltés és szovjetellenesség, a párt vezető szerepének kétségbe vonása, a marxizmus-lenínizmushoz hű erők gyalózáso, majd üldözése mind egy-egy lépés volt végső céljuk eléréséhez. Ezek az erők úgy látták, eljött az ideje annak, hogy ellentámadásba menjenek át és visszafizessenek 1948 februárjáért. Ideológiailag a kaput kinyitottuk a szocializmussal ellenséges ideológiának, kevés figyelmet szenteltünk a proletár internacionalizmus szellemében való nevelésnek. Ezt igozolják Vasil Bifok elvtárs szavai, aki 1968 novemberében a népi milicia tagjaival való találkozáson o következőket mondotta: „Nem ismertük fel, mi o marxista és mi az antimarxista, mi az, ami a szocializmust szolgálja, és mi az, ami vele szembe áll." A jobboldal látva, hogy o Dubčekféle pártvezetés a politikoi egység hiánya miatt és gyengesége következtében nem képes megvalósítani a központi bizottság januári határozatát, olyan helyzetet teremtett, amely lehetővé tette a jobboldali opportunisták és revizionisták számára, hogy befészkeljék magukat az egyes szervezetekbe és megszállják a legfontosabb pozíciókat. Ezek az erők összpontosított támadást indítottak hazánk és a Szovjetunió testvéri kapcsolatai ellen. A felszított szovjetellenesség légkörét hozónk külpolitikai orientációja megváltoztatására akarták felhasználni. A Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetség felszámolása arra szolgált volno az ellenforradalmi erőknek, hogy létrehozzák a szocializmus megdöntésének feltételeit Csehszlovákiában. A jobboldali és antiszocialisto erők egyre nyíltabban támadták az 1948-as februári forradalom vívmányait és egyre jobban veszélyeztették a szocialista építés folyamatosságát. 1968-ban a szociolizmus léte forgott kockán hazánkban. A külföldi és vele szövetséges belső reokciós és antiszociolista erők több éves előkészület után az utolsó harc megvívására készültek a szocializmussal és az általános haladással szemben Csehszlovákiában. A szocializmushoz hű erők szétforgácsoltsága, az opportunista vezetés csak fokozta étvágyukot. Nem rajtuk múlott, hogy a munkásosztály hatalmával szembeni leszámolásra nem érkezett el a várva várt pillanat, hogy nem sikerült visszaállítani a részükről olyannyira áhított február előtti „szabad rendet". „Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy csakis egyedül a szocialista országok egységes internacionalisto fellépése és segítőkészsége volt képes megakadályozni, hogy ez oz utolsó felvonás megvalósuljon, megteremteni annak feltétéit, hogy a szocializmushoz hű erők véget vessenek az antiszocialista erők garázdálkodásának és hatolmi célkitűzéseik megvalósításának. A párthoz hű marxista-leninista erők fokozatosan újjá tudták szervezni soraikat s hozzáfoghattak az antiszocialista erők leleplezéséhez és fokozatos felszámolásához. Mindez azonban nem volt könnyű feladat. A szocialista országok intemocionalista segítsége csupán a feltételeket teremtette meg ennek véghezviteléhez, o feladat végrehajtása azonban a szocializmushoz hű erőktől függött. Hónapokba telt, míg sikerült megfosztani az opportunista és revizionista erőket azoktól a pozícióiktól, amelyekbe befészkelték magukat, és még hoszszú idő kellett ahhoz, hogy elhárítsuk azokat a politikai, gazdasági és ideológiai károkot, amelyeket a szocializmusnak okoztak Csehszlovákiában. Az ellenforradalommal szemben sikeres harc feltétele volt az áprilisi plénumon megválasztott vezetőség, amely szilárdan a morxizmus-leninizmus talaján állva kivezette pártunkat és társadalmunkat a mély politikoi és gazdasági válságból. Áprilistól kezdve egyre erőteljesebb harc folyt az ellenforradalmi erőknek a párt és a társadalom vezetéséből való kiszorítására. A pártvezetés, Gustáv Húsokkal az élen, olkotó és elvhű magatartást tanúsított erősítve a szocializmus pozícióit Csehszlovákiában. A jobboldali és antiszocialista erőkkel vívott harcot kimondottan politikai eszközökkel vívta meg. Ez nagyfokú ideológiai, politikaiszervező munka volt, amely a munkásosztály és a dolgozók egyre szélesebb tömegei támogatásával találkozott. Megújult a . munkásosztály vezető szerepe. Az új pártvezetés következetesen védelmezte a dolgozók alapvető érdekeit, a proletár és szocialista internacionalizmus elveinek szellemében. Az elmúlt évek gyokorloto igazolta a CSKP irányvonalának helyességét. Ez a céltudatos és átgondolt politika, amely a CSKP KB áprilisi ülésével vette kezdetét, lehetővé tette azoknok az alopvető kérdéseknek a megoldását, amelyek elhanyogoláso okozta a pártban és a társadalomban bekövetkezett válságot A CSKP 1977-ben megtartott XIV. kongresszusa elfogadta és XV. kongresszusa tovább fejlesztette a fejlett szocialista társadalom építésének programját. A párt által kitűzött program alapján folyik a fejlett szocialista társadalom építése. Az e téren elért sikerek jogos büszkeséggel töltenek el bennünket. Csehszlovákio gazdasági potenciáljának növekedése, a népgazdaság hatékonyságának növekedése kedvező feltételeket biztosit a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedéséhez. Az elmúlt tíz év alatt jelentősen megnőtt az egyéni és társadalmi fogyosztás, a lakosság reáljövedelme, elmélyült a családról, az ifjúságról és a nyugdíjasokról való gondoskodás, és egyre kedvezőbb feltételei jönnek létre a személyiség sokoldalú fejlesztésének. Az 1969 áprilisától eltelt időszak a a szocialista építés legsikeresebb időszakai közé tartozik Csehszlovákiában. A fejlett szocialista társadalom* építése annak a műnek a folytatása, amelynek alapjait a csehszlovák munkásosztály forradalmi harca teremtette meg. A CSKP V. kongresszusának forradalmi hagyatéka mo sem veszített időszerűségéből. A CSKP KB 1969 áprilisában megválasztott vezetősége e szellemben állította helyre a párt egységét, megtisztítva sorait az opportunista és revizionista elemektől, biztosítva a szocialista építés folyamatosságát. Napjainkban is szükség van a kritikai elemzésre, amire o CSKP V. kongreszszusa hívta fel a figyelmet. Erre figyelmeztetnek bennünket a CSKP XV. kongresszusa és oz ezt követő KB-ülések. Állandóan nagy súlyt helyez a pártpolitikai, gazdasági, és társadalmi kérdések komplex elemzésére. A kommunisták nem hunyhotnak szemet a problémák fölött, nem kerülhetik meg ezeket, hanem ellenkezőleg, állandó harcot kell vívniuk ezek sikeres megoldásáért. A Központi Bizottság 11. plenáris ülésén hangsúlyozta: „A fejlett szocialista társadalom építésével forradalmi feladatokot oldunk meg; ezekhez tartozik a tudományos-műszaki forrodolom ütemének felgyorsítása, harc az egy helyben való topogós ellen, harc oz összes munka nagyfokú termelékenységéért és gazdaságosságáért". Továbbra is időszerű feladat a pórt egységének erősítése és sorai szilárdságának állandó növelése, a proletár internacionalizmushoz való hűség, a marxista-leninista szellemben megvalósított politika, a szocialista világrendszer országaival és a marxista-leninista pártokkal való szilárd szövetség. PÉK VENDEL ben jellemző epizód, hogy a korbamidgyórtó részleg egyik vezetőjét az igazgató például egy SZISZ-gyűlésen nevezte ki... Természetesen, oz „ifjú gárda" nem egyik nopról a másikra, hanem fokozatosan szolgált ró erre a széleskörű megbecsülésre. Ezt mór Michal Sontoi, o SZISZ üzemi szervezetének talpraesett elnöke mondja, és rögtön hozzáfűzi: a termelési feladatok sikeres teljesítése érdekében tavaly 28 234 órát dolgoztak le társadalmi munkában, további kilencezerötszáz órát pedig a választási program mielőbbi megvolósitósáro fordítottak. Ez még távolról sem minden! A fiatolok — a SZISZ üzemi bizottságának irányitásával — tizenkilenc Hiúsági szocialista brigádot alkotnak. Egy kollektíva már elnyerte az aronyfokozatot, hét brigád az ezüst-, hat munkacsoport 1 pedig a brigádmozgalom bronzfokozatót érdemelte ki.- Persze, a fokozatok odaítélésében senki sem veszi figyelembe, hogy egyegy cím védője vagy várományosa ifjúsági kollektívo-e? - mondja határozotton Michal Sontoi. - Sőt, kevésbé húzódozó, lendületesebb fiatalokról lévén szó, néha még kissé szigorúbbak a feltételek ... fgy tulajdonképpen nem is véletlen, hogy jobb munkaszervezéssel, nyersanyagmegtakarítássol, az újítómozgalomba való bekapcsolódással és a kitűzött feladatok túlteljesítésével a fiatalok szocialista munkabrigádjai tavaly nem kevesebb mint huszonhat és fél millió korona értékben járultak hozzá az üzem hatékonysági kontójónok gyarapításához. És ezzel még távolról sem merült ki tevékenységük, hiszen túl a gyárkapun, Sellyén és környékén, különféle védnökségi és társadalmi kötelezettségeik vonnak. Amire pedig különösképpen büszkék itt a Dusloban, az o gozdasági élet rejtett tartalékainak feltárására hivatott ifjúsági lényszórómozgalom sikere. Lássuk hát, miként világítanak ezek a „reflektorok"? Michal Sántái várhatja ezt a kérdést, mert egyből, fölkészülten válaszol:- Tizenhat ifjúsági fényszóró tevékenykedik az üzemben, munkájukat a SZISZ-szervezet keretében önálló törzskar irányítja. Reflektoraink eredményességéről csupán annyit, hogy az utóbbi két esztendőben több mint tizenegymillió korona értékben „világítottak" rá kihasználatlonu! heverő gépekre es egyéb parlagon fekvő berendezésekre; szemfüles javaslataikkal pedig további háromnegyed millióval járultak hozzá ► A közelmúltban az újvári járásban, pontosabban Bardoáovóban, azaz Borocskán jártunk: nem riportúton, hanem úgynevezett Hét-ankéton, amelynek tudvalevőleg nem „anyaggyűjtés“ a célja, hanem az, hogy közelebb hozza az olvasókat a szerkesztőséghez, és viszont. Az ott tapasztalt jelenségek azonban megérdemlik, hogy ha nem is komoly riportban, de legalább egy - nem kevésbé komolyI - Hétvégi levélben foglalkozzunk velük. Nos, Baracska egy ezerszázhetvenegynéhány lakosú kisközség, amely állítólag már „kipusztulóiéiban" van, mert hogy a közeli városok, Léva és Érsekújvár túlságosan is vonzzák a fiatalokat. A lalucskában két nemzetiség él, lete-fele arányban, a magyar anyanyelvű lakók száma tehát ötszáznyolcvan körül mozog. S most már rátérhetek levelem tulajdonképpeni témájára: az ötszáznyolcvan magyar nemzetiségű lakos közül pontosan 158 tagja kulturális tömegszervezetünknek, a CSEMADOK-nak. Nem mernék matematikai képességeimmel dicsekedni, de remélem, hogy ezúttal jól számolok, s ha jól számolok, akkor Borocskán a magyar lakosság 27 százaléka CSEMADOK-tog. Szédítő még csők elgondolni is, milyen óriási szervezet lenne a CSEMADOK, ha ez a 27 százalékos szervezettség országos méretekben is megvalósulna: lehet, hogy tévedek, de számításaim szerint úgy százhatvanezer tagja lehetne a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének. De menjünk tovább: a 158 CSEMADOK- tag közül negyvennégy „járatja" lapunkat, s ha ezt megintcsok százalékokban fejeznénk ki, kiderülne, hogy bizony - ilyen szempontból — nem egy nagy helyi szervezet elbújhatna a baracskoi „kicsiny" mögött. Ettől a számítástól azonban most nyugodtan eltekinthetünk, hiszen a számok nagyon sokszor szinte semmit sem mondanak. Ami a leginkább megkapott bennünket, az a községben lolyó élénk szellemi élet. Igaz, a helyi szervezet kulturális csoportjai - a szinjátszócsoport és a menyecskekórus - különféle (főleg tragikus családi) okok miatt jelenleg éppen nem működnek, a község azonban - holott .istenhátamőgöttinek" tartják - nem zárkózik el a környező világtól, a világban zajló eseményektől: erről nem csupán a helyi szervezet funkcionáriusainak - például Fülöp elvtársnak és Cziria Sándornak - o felszólalásai győztek meg bennünket. Az ankét többi résztvevője - mindenekelőtt a nyolcvannégy éves Cutrai István bácsi - ugyancsak nagy tájékozottságról, olvasottságról tett tanúbizonyságot. Szóval, azt tapasztaltuk, hogy Borocskára nemcsak .jár a Hét, hanem el ts olvassák, első betűjétől az utolsóig. így aztán egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a baracskai Hét-ankét igazán kellemes, baráti hangulatú találkozója volt szerkesztőknek és olvasóknak. Ugyanakkor célját is elérte: a szerkesztőség egy lépéssel ismét közelebb jutott azokhoz, akikért létezik, akiket szolgál - az ötvösökhöz. 3
