A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
TÍZÉVES A SZŐTTES nököt alakította, továbbá Vince Matild, aki a kisvárosi környezetből kitörni akaró, tisztább emberi kapcsolatokra vágyakozó Boglárkát személyesítette meg. A darabot, mellyel a vágkirályfaiak a színjátszó csoportok versenyének második díját szerezték meg, a rendezőként is ígéretesen bemutatkozó Morovics Imre állította színpadra. A mór említett Kocsis Győző a legjobb férfialakítós díját kapta a bíráló bizottságtól. Volt egyszer egy Fókusz, volt egyszer egy kitűnő irodalmi színpad... - jutott eszünkbe a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ előadásakor, melynek során ismerős orcokat láthattunk viszont, a Fókusz egykori tagjait, akik néhány évi kihagyás után ismét közönség elé álltak - ezúttal színdarabbal. Görgey Gábor: Handa-basa avagy A fátyol titkai című zenés komédiáját adták elő, bővérű humorral, lendületes rendezésben, jó ötletekkel, szellemes kellékekkel, tudatos, jól karikírozó színészi játékkal. A rendezés friss, egységes, átgondolt volt: nem hiányzott belőle az aktualizálás sem, bár ebből lehetett volna több is, hogy a darab időbeli kétsí'kúsága mindvégig kidomborodjék. A színészek jó mozgáskultúrájukkal, árnyalt színpadi beszédükkel is a többi csoport fölé nőttek; minden vonatkozásban megérdemelten szerezték meg a verseny első helyét. A veterán nyelvújító, Katica szerepét alakító Szabó Jolán a legjobb női alakításért járó jutalmat is elnyerte. 4 ... lett volna még egy hatodik előadása is a Jókai-napok színjátszó versengésének, ha - nem tudni, kinek a hibájából, milyen szervezési tisztázatlanságok miatt —, a C5EMADOK kassai (Košice) helyi szervezetének Szép Szó színpada is versenyben mutathatta volna be az asszír-babiloni eposzból készült produkcióját, a Gilgamest. Ezzel a műsorukkal a kassaiak a kelet-szlovákiai kerületi versenyen a színjátszók kategóriájában szereztek első helyet: a Jákai-napokon viszont a kisszínpadok seregszemléjén kellett volna indulniuk - ugyanezzel o produkcióval. Anélkül, hogy firtatni kezdenénk, hogy a kerületet, a központi szerveket vagy a csoport vezetőit terheli-e felelősség, hadd szögezzünk le annyit, hogy a vitás kérdések megoldására nem a Jókai-nopokon, hanem jóval előtte kell időt és módot találniuk az illetékeseknek. A Szép Szó hosszú évek óta élenjáró együttesünk, rangos hazai és külföldi sikereket mondhat a magáénak; kór volna hát, ha munkájukat a kategóriába sorolás vitás kérdéseivel, a versenyszervezés megoldatlan problémáival nehezítenénk, elnézve, hogy a csoportnak az utolsó pillanatokban kell döntenie arról, versenyben vagy versenyen kívül mutatkozzék-e be színjátszóink országos fesztiválján. 5 A színjátszó csoportok versenyében végül is öt előadást láthatunk: közülük kettő méltónak bizonyult a Jókainapok országos jellegéhez. Mint annyi éve már, ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a darabvólasztásnak az eddiginél sokkalta nagyobb figyelmet kellene szentelni. A rólunk és nekünk szóló, etikusabb, mai darabok fölfedezésére kellene ösztönözni rendezőinket. A tömegízlést kiszolgáló olcsó vígjátékok, könnyed bohózatok helyett gondolatgazdagabb produkciókat szeretnénk látni'. S mivel a mit? kérdése vonzza a hogyan?-t is, hadd ismételjük meg újfent, hogy betanult szövegkönyvek helyett megrendezett darabokat óhajtanánk a színpadra, tegnapi ízlés helyett mai szemléletet - hogy holnapi tapsunk sűrűbb és hosszabb legyen majd, mint volt a Jókai-napok ez évi seregszemléjén. ZALABAI ZSIGMOND ..Csodálattal és elismeréssel adózom a CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Együttesének. Drága fiatalok! Hirdessétek dallal, zenével és tánccal a magyarság kultúráját és művészetét még nagyon sokáig. Vigyétek el hazánk minden falujába - településébe a szép ősi kultúrát, amit Ti szívvel, lélekkel és lelkesedéssel oly művészien tolmácsoltok. Legyetek népünk kultúrájának szószólói I Várhosszúrét, 1978. augusztus 5" - olvasható az együttes krónikájában, hogy csak egyet ragadjak ki találomra a sok dicsérő bejegyzés közül, amelyeket első műsorának 1970. június 6-k alsószeli ősbemutatója óta az együttes kapott. A Szőttes Népművészeti Csoport 1969 novemberében alakult mint stúdiójellegű kamaraegyüttes. Próbái kezdetben alkalomszerűek voltak. 1970 májusában a CSEMADOK KB népművészeti osztályának javaslatára a tánckar kibővült a Tavaszi szél vizet áraszt..-. országos népdalverseny győztes magánénekeseivel, majd Vontszemű János népi zenekarával, 1970. szeptember 21-én tartott ülésén pedig a CSEMADOK KB jóváhagyto a titkárság által az együttes működési engedélyének kérvényezésére előterjesztett javaslatot. Az együttes rögtön a kezdet kezdetén nehéz feladatokat tűzött maga elé: megismerni a csehszlovákiai magyar lakosság népi kultúráját, előtérbe helyezve a parasztság érzelmeinek dalban, zenében és táncban való megnyilvánulását. Az 1950-es évek elején elkezdett kutatói és gyűjtőmunka meghozta ugyan a várt eredményt, de kevésnek bizonyult. Főleg népi tánckultúránk dokumentációja volt eléggé hiányos. Kimondottan csők szöveges leírásokban lehetett találkozni egynémely táncdialektus motívumanyagával, táncaink ismertetésével. Az egyéni vagy csoportos gyűjtések után magabiztosan és bátran a kibővített anyagból merítve s azt formákba ötvöztetve, A tűznek nem szabad kialudni címmel született meg a Szőttes első önálló műsora, tekintetbe véve az együttes alapvető célkitűzését, amely a közízlés nevelése és a népi hagyományaink iránti érdeklődés fokozása. A Szőttes műsorainak dramaturgiai felépítésével és kialakításával mindenek előtt ennek a célkitűzésnek igyekezik eleget tenni. 1972-ben a Mezőkapuban, két évvel később pedig az 1974-ben szőttük követte az első önálló műsort, vagyis négy év alatt három bemutatóval jelentkezett az együttes. Ez pedig nem kis dolog! A felsorolt bemutatókat szakmai viták követték és mind hazai, mind külföldi szakemberek elismeréssel szóltak a Szőttes fejlődéséről, műsorai színvonalának emelkedéséről. Ugyanakkor többen rámutattak arra, hogy az együttes amatőr jellegéből adódó problémák (a tagok gyakori cserélődése, az összeforrt törzsgárda kialakításával járó nehézségek, műszaki problémák) csak az együttesnek hivatásos alapokra helyezésével lennének maradéktalanul megoldhatók. A kérdés azonban máig megoldatlan. Az együttes munkakedve a problémák ellenére nem csökkent, sőt a nehézségekkel csak növekedett. Többet akartok nyújtani, szerették volna gondolkodásra késztetni a közönséget. Az idáig összeállított műsorok többnyire szórakoztató jellegűek voltok, felépítésükben azonban így is nagy gondot fordítottak a nevelő hatás jelentőségére. A tánc-, zene- és énekszámokból összetevődő műsorok a maguk módján egységes egészet alkottak. Mélyebbre szerettek volna hatolni, társadalmi, általános emberi problémákat felvetni és boncolgatni a folklór formanyelvén keresztül. Ezt az első ízben 1977 márciusában bemutatott Szerelmek és nászok című műsorukkal sikeresen elérték. A nyolc tételből összeállított táncest tulajdonképoen útkeresést jelentett a Szőttes munkásságában, az ún. „néptánc-színház” felé. Az ezt követő szakmai vitá és a nagy sajtóvisszhang után azonban minden újra elcsendesült. A tízéves évforduló küszöbén meg kell állapítani, hogy - bár változások az együttes szervezési felépítésében és anyagi biztosításában történtek - még mindig időszerű kérdés a jobb munkalehetőségek, körülmények megteremtése. Vannak olyan együttesek is, amelyek a könnyebb utat és a felületesebb munkamódszert választják; ez óhatatlanul a folklór deformálásához eltorzításához vezet. Műsoraik elemzéséből arra tudunk következtetni, hogy alapbázisuk az elektikus „folklór" - balettelemekkel ötvözve, s táján nem túlzás azt állítani, hogy néha túlsúlyba kerülnek ezek az elemek- az eredeti népi kultúra rovására. Visszatérve a Szőttes munkájára: elmondhatjuk, hogy lerakták az együttes biztos alapjait, s ez elsősorban Quittner János érdeme. Néptónckultúránk alapos és mélyreható elméleti és gyakorlati ismeretében, bő tapasztalatait felhasználva, folyamatosan és céltudatosan oktatta-nevelte a Szőttes táncosait, a kitűzött célok elérésére, a megkezdett út folytatására. A Szőttes munkássága - nem kis mértékben Quittner János érdeme is - nyomot hagyott az egész hazai néptáncmozgalomban, annál is inkább, mert a Szőttesből kikerült vagy ott jelenleg is tevékeny tagok eredményes munkát folytatnak más öntevékeny együttesekben, szakmai, módszertani segítségben részesítik őket. A Szőttes az elmúlt tíz évben, 1970. június 6-tól 1979. május 30-ig 550 alkalommal szerepelt önálló műsorral, ami önmagában is becsületére válik, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az együttes ügyeit két hivatásos dolgozó, a szervező titkár és a koreográfus intézi. Sokan úgy vélik, hogy az irányítással, szervezéssel járó rengeteg munka elvégzéséhez még legalább két hivatásos dolgozó beállítására lenne szükség. Reméljük, hogy a következő tíz esztendő sokkal kevesebb problémát, de ugyanakkor még több sikert hoz az együttesnek. VARGA ERVIN (Kontár Gyula felvétele) 7
