A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
- Nem szeretek én mást, Csak tégedet, csak tégedet, Ezt a gyöngyfekete, Szemeidét, szemeidét. Gyöngyfekete szemét Látni vagyon, látni vagyon, Két piros orcáját, Megcsókolom, megcsókolom. Parlando rubato Mikor a fényes nap Lenyugodott, lenyugodott. Akkor az én társam Elbúcsúzott, elbúcsúzott. — Adjon isten társam Jó éccakát, jó éccakát, Nem szólok más többet, Istenhozzád, istenhozzád. ZENEI 0 AKTA-.* NYEWUNK Szimö (Zemnej Énekelte: Varga Vilmos (1882) Gyűjtő: Ag Tibor, 1960 /*» Mondd meg é — des ró — zsóm, kit sze-re—tű, kit sze-re — tű. I)_____________1A 5. A MÁTYUSFÖLD NÉPZENÉJE ni. Gyakran találkozunk olyan véleménnyel - s nemcsak egyszerű emberek, de értelmiségiek körében is - mi szerint ma már felesleges a népdalgyűjtés, hisz ami volt, azt már Bartók, Kodály és tanítványai mind összegyűjtötték. Nézzük meg mit mond erről maga Kodály Zoltán. „Bár lényegében új anyagra már alig számíthatunk: a meglévőnek alaposabb megismerésére, újabb és pontosabb megfigyelésére, a hiányos szövegek kiegészítésére állandóan szükség van." (Kodály Z.: A magyar 1 népzene, Előszó az első kiadáshoz.) Kodály Zoltán első népdalpublikációja S az Ethnographia 1905-ös évfolyamában H jelent meg. Hat községből 13 dallamot n tartalmaz, tehát csak egy kis töredékét 1 annak a mósfélszáz dallamnak, amit Kodály abban az évben Mátyusföldön feljegyzett. A válogatás is arra utal, hogy Mátyusföld már akkor sem tartozott a különösen hagyományőrző tájegységek közé. Az összegyűjtött népdalok nagy része új stílusú. Régi stílusú népdalt már ő is csak keveset talált. Hetven évvel később, a mai gyűjtő természetesen még kevesebb archaikus dallammal találkozik. A falu társadalmi rétegeződése már a múlt század végén megindult. A tehetősebb parasztgazdák zenei ízlése egyre inkább a városi kultúra felé fordult. „Jobbmódú emberek — írja Kodály Zoltán u. o. 7. old. - szeretnek dalaikban is különbözni a szegényektől. Tudtuk mi is ezt! — mondta 1905-ben egy nemes húsz holdas gazda a Sági biróné balladájára, de nem kaptunk rajta." Ezek szerint a mátyusföldi falvak tehetősebb gazdáinak ízlése már a század elején a városi nótákhoz igazodott, pedig akkor még nem volt rádió. Ennek ellenére Kodály ugyanebben a községben, Farkasdon egy ritkaszép és nagyon régi dallamot is talált. Archaikus | voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Kodály ezt a dallamot egy, a nyelvrokonainknál, a cseremiszeknél gyűjtött dallammal hasonlítja össze. Hangkészletében, dallamvezetésében, dallamfordulatai- I ban, sok rokonságot mutat a két dallam. I De nemcsak ez a dal; még számos régi stíiusú népdalunkban találunk rokon vonásokat nyelvrokonaink dallamaival. Azoknak pedig, aki úgy vélik, hogy ma már felesleges a népdalgyűjtés, hadd mutassunk be egy olyan lírai dallamot, amely valamikor az egész Mátyusföldön közismert lehetett - változatait Farkasdon, Negyeden és Szimőn jegyeztük fel —, de Kodály mátyusföldi gyűjtésében nem szerepel. I ÁG TIBOR I
