A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-23 / 25. szám

TÖRTÉNELMI MEMENTÚ Egy kép a Nagy Honvédő Háború első napjaiból 1945. június 24 - győzelmi parádé Moszkvában a Vörös téren: porba hul­lanak a fasiszta német hadsereg zászlói és hadijelvényei Harmincnyolc esztendeje annak, hogy 1941. június 22-én hajnalban a fasiszta Németország hitszegő módon megtá­madta a Szovjetuniót: megkezdődött a Barbarossa-terv végrehajtása. 1941 kö­zepéig Németország roppant területeket hajtott uralma alá az Atlanti-óceán partvidékétől a szovjet határokig és Narviktól Krétáig. A megszállt országok népeinek ellenállási mozgalma még csak az első lépéseknél tartott. Ezek­nek az országoknak a gazdasága, akár­csak a csatlós államoké, a német hadi­gépezetet szolgálta. A hitlerista fegy­veres erők, két esztendő háborús ta­pasztalataival gyarapodva, legyőzhetet­­lennek látszottak. Egyetlen hatalom állt az útjában annak, hogy a német fasiz­mus mindenestül uralma alá hajtsa Európát: a Szovjetunió. A hitszegő német támadás súlyos helyzetbe hozta a szovjet fegyveres erő­ket. Az agresszorok jelentékeny szám­beli fölényben voltak, s fegyverzetük is felülmúlta a szovjet hadseregét, így kezdetben gyors ütemben haladtak elő­re, a szovjet hadvezetésnek hatalmas területek kiürítését kellett elrendelnie. Hitler tábornokai három hét után azt hitték, hogy a szovjet hadsereg pótol­hatatlan veszteségeket szenvedett, és a Szovjetunió már el is vesztette a há­borút. A német haderők blokád alatt tartották Leningrádot és szeptemberben már Moszkva előtt állt, hadműveletek folytak a Donec-medencében és a Krím-félsziget térségében, a Kaukázus előterében. Hitler még a tél beállta előtt Moszkvában akarta ünnepelni a győzelmet. . . A szovjet hadsereg azonban ellen­­támadásba lendült, friss erők bevetésé­vel Moszkva alatt hatalmas csapást mért az ellenségre. A hitleri Wehrmacht elszenvedte első vereségét, s ezt a ve­reségek hosszú sora követte Sztálin­grádtól - Kurszktól Berlinig ... A Vörös Hadsereg és a szövetséges haderők a saját odújában fojtotta meg a fasiszta fenevadat. A második világháborúban egyetlen más hadviselő ország sem hozott olyan áldozatokat, mint a Szovjetunió. A há­ború több mint 20 millió szovjet ember életébe került; ebből nem kevesebb mint 10 millió a békés lakosság köré­ből pusztult el. Anyagiakban is a Szov­jetunió szenvedte a legtöbbet. Az 1945-ben véget ért világháború nagy változásokat eredményezett az egész világon. A háború megpróbálta­tásai határozottan meggyengítették a kapitalizmust, Közép- és Kelet-Európá­­nak a szovjet hadsereg által felszaba­dított országai pedig a szocializmus építésének útjára léptek, s ugyanígy az ázsiai országok egész sorában is megindult a népi demokratikus forra­dalom, kedvező feltételeket teremtve ahhoz, hogy létrejöjjön a nemzetközi munkásosztály legnagyobb vívmánya: a szocialista világrendszer. Európa harmincnégy esztendeje bé­kében él, bár az ötvenes években már közel járt ahhoz, hogy a hidegháborút „forró háború" váltsa fel. A Szovjet­unió és a szocialista országok aktív békepolitikája azonban meghozta gyü­mölcseit: az enyhülési politika ma már — s ezt a nyugati országok józanul gondolkodó politikai körei is belátják — az egyetlen alternatíva a nukleáris háború rémével szemben. De a politi­kai enyhülést katonai téren is ki kell egészítenie az enyhülésnek, az általá­nos és teljes leszerelésnek. Ehhez igen nagy lépés volt előre az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet helsinki záróokmányának s a napokban a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó SALT-2 szerző­désnek az aláírása, ami hozzájárul az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdításához, elhárítva egy nuk­leáris háború kitörésének veszélyét. Hosszú út vezet még az általános és teljes leszerelésig, valamennyi nukleáris fegyver betiltásáig, de — a Szovjetunió és a szocialista országok kezdeménye­zésére — már megtörténtek az első ígé­retes lépések. Csak remélni lehet, hogy világviszonylatban győzedelmeskedik a békés egymást mellett élés lenini elve a mai ideológiailag megosztott világ­ban. Mert a Szovjetunió s a világ töb­bi országának népei sem felejtették még el, mit jelent a háború és a fa­siszta barbárság. Június 22 legyen örök időkre törté­nelmi mementá! LEGMAGASABB SZINTŰ CSEHSZLOVÁK-NDK TÁRGYALÁSOK Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására június 6-án és 7-én baráti munkalátogatóst tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Gustáv Husák elvtárs kíséretében volt Ľubomír Strougal, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, szövetségi miniszterelnök és Josef Kempný, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a KB titkára. A küldött­ségek megtárgyalták a két testvérpárt és állam közötti kölcsönös kapcsolatok és sokoldalú együttműködés fejlesztésé­nek kérdéseit és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. — A képen balról a csehszlovák, jobbról az NDK tárgyaló küldöttség. AZ UNESCO VEZÉRIGAZGATÓJÁNAK CSEHSZLOVÁKIÁI LÁTOGATÁSA Amadou Moktar M'Bow, az UNESCO vezérigazgatója hivatalos látogatást tett Csehszlovákiában. Amadou Moktar M’Bowot fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és Bo­­huslav Chňoupek külügyminiszter (kép). Eszmecserét folytattak Csehszlovákia és az UNESCO együttműködéséről és a nemzetközi helyzet egyes időszerű problémáiról. A PORTUGÁL KOMMUNISTA PART IX. KONGRESSZUSA A Lisszabon melletti Barreirában tar­totta meg június első hetében IX. kong­resszusát a Portugál Kommunista Párt. A kongresszus megválasztotta a párt új összetételű irányító szerveit — a Köz­ponti Bizottságot, a KB Politikai Bizott­ságát és Titkárságát. A PKP főtitkára ismét Alvaro Cunhal lett. A kongresszus befejezésének alkalmából június 3-án a párt Barreirában nagygyűlést rende­zett, ahol Alvaro Cunhal mondott be­szédet. Felvételek: ČSTK 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom