A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-09 / 23. szám
KORTÁRSAINK JOSEF HANZÜK Az 1938. február 19-én született, tehát még mindig csak negyvenegy esztendős Josef Hanzlik afféle csodagyerekként robbant be az ötvenes évek végén — hatvanas évek elején a modern cseh költészetbe. Az 1961-ben megjelent Lompo (Lámpa) című első kötete azonnal kijelöli helyét az éppen induló új költőnemzedék élén s gyorsan sorjázó további kötetei az idősebb kortársak első vonalában is. 1962-ben lát napvilágot második kötete, a Bludný kámen (Bolygó kő), egy évvel később a Stŕbrní oči (Ezüst szemek), valamint a Zemé za Paríži (A Párizs mögötti — értsd: messzi — föld), 1964-ben a Černý kolotoč (Fekete körhinta), hatvanhatban az Uzkost (Szorongás), hatvanhétben a Potlesk pro Herodesa (Taps, Heródesnek). Hét esztendő alatt hét verseskötet! Ritka teljesítmény, már csak mennyiség szempontjából is. Igaz, hogy a kb. egy évtizedes „robbanást" hosszabb csönd követte s követi mindmáig, hisz tudtunkkal az elmúlt évtizedben egy gyerekverseskönyvön kívül csupán az 1972-ben megjelent Krajina Eufórie (Az Eufória országa) képviseli a könyvpiacon Hanzlik költészetét. A hallgatásnak, pontosabban fogalmazva a ritkábban szólásnak alighanem belső természetű oka lehet. Csak gyanítható, hogy a korszak új kérdéseket fölvető és új válaszokat váró problematikája mellett épp úgy „ludas" ez ügyben a negyvenedik esztendején túllépett költő életkora („a költészet, ez a szeszélyes asszony, csak a pelyhes állú ifjakat szereti" — irta volahol Vojtech Mihálik), mint az egyetemes világköltészet ötveneshatvanas évekbeli nagy robbanásának az ellankadása, ugyancsak épp az elmúlt évtizedben. Miről „szólnak" a Hanzlík-versek, ha szabad versek, s különösképpen Hanzlík-versek esetében egyáltalán föltenni így a kérdést? Mi foglalkoztatja a költőt, hogyan határolható körül a probléma-világa, már amennyiben igaz a tétel, hogy minden jelentős költőnek van egy, esetleg több fixa ideája? Mondottuk, hogy költőnk 1938- ban született (s ez a tény cseh költő esetében különösen nem elhanyagolható), zsenge gyermekkora tehát a protektorátus éveire esik s a második világháború poklára nyílik. Nyilván az lenne a rendellenes, ha nem ez a tény határozná meg egész életművét, ha nem ez az élmény- és emlékkor lenne a központi motívuma egész poétikájának. De Hanzlik azért jelentős költő, mert nem mellébeszél a dolgoknak, hanem pontosan tudja, hogy nemzedéke mondanivalójának mi a súlypontja. Hogy ez az igazság, mór az egyes verseinek címei is tanúsítják. Nézzük csak: Hroby téhle války (E háború sírjai), Nárek pro židovskou dívku (Sirató-ének egy zsidólányért). Blues pro silenou dívku (Blus egy bolond leányért), Židovský hŕbitov (Zsidó temető). Hroby (Sírok), Žalm za zemíelé (Zsoltár a holtakért), Reč mrtvých detí (Halott gyermekek beszéde). Tisice motýlých krídel (Ezer pillangószárny) című verse elé pedig ezt a mottót írja: Motýla jsem tu nevidel (Pillangót itt nem láttam). Egy másik motívumrendszere a Hanzlik-lírának: a hagyomány, a klasszikus cseh költészet s az egyetemes világirodalom egy bizonyos vonulata, melyhez nyilván kapcsolódni kíván a költő, s melyet folytatni szeretne. A Blues egy bolond leányért című verset például Albert Einstein és Guillaume Apollinaire emlékének ajánlja, K M H című költeménye nyilván Karel Hynek Mácha emléke előtt tiszteleg, egy további versének a címe: Čtenáíka Rilkových sonetu (Rilke szonettjeinek olvasója), egy másiknak Hodina ticha za Boženy Nemcovou (Egy óra csönd Božena Némcováért). S el ne feledjük végül megemlíteni, hogy Josef Hanzlik nemcsak kiváló költő, hanem ugyanolyan érzékeny műfordító s rendkívül sikeres művelője a gyermekköltészetnek is. A legkisebbek számára írott kötetei: Princ a želva (A királyfi és a teknősbéka, 1964), Snéhová hvézdička (Hócsillagocska, 1966), Záhada jezera Tam-ten (Az Emezamaz tó titka, 1967), Princ v zeleném království (A királyfi a zöld királyságban, 1971). Josef Hanzlik költészete, jelentőségéhez viszonyítva, nem eléggé ismert magyar nyelven. Tudomásunk szerint alig néhány folyóiratbeli publikációra szorítkozik. Csak remélhetjük, hogy rövidesen megismerkedhetünk egy bővebb Hanzlík-válogatással is, s módunk lesz összehasonlítani teljesítményét a magyar kortársak költészetével. CSELÉNYI LÁSZLÓ A DOLGOK Josef Hanzlik versei: EGY ÓRA CSÖND BOŽENA NÉMCOVÁÉRT Az órák ütnek az órák ütnek éj éj éj éj az órák ütnek s hirtelen a város szíve fölrepül sikoltva a legmagasabb toronyra telepszik és dalol dalol dalol Irgalomteljes ne halj meg ne halj meg Irgalomteljes dalol dalol Irgalomteljes ne halj meg ne halj meg hogy arany fejed ne kelljen aztán aranybrokátba tennem dalol dalol Irgalomteljes szürke kis gerle s ne halj meg ne halj meg újra századok mint elevent kérdeznének majd — jóember, mi bajod? és dalol dalol a városom szíve a legmagasabb torony hegyével átütve mintha késsel dalol dalol egy egész órán át amíg a szívünk nem is ver aztán hull alá a város szíve nehezen mint egy lelőtt madár azért mert meghaltál azért mert meghaltál meghaltál meghaltál Irgalomteljes és mi bánattal sóhajjal teli bolyongunk egész reggelig a töviskoronát kezedből a fölemelt kezünkben mindenütt ahol körbefontok mindenütt hol keresztre vertek vándorolunk vándorolunk kálváriádon hogy érettünk ejtsd hited egyetlen könnyét állhatatos gőgünkön ót botor szavainkon ót hallgass meg minket te meg nem szentelt leköpdösött csonttá-aszottan haldokló és mégis megáldott édes fejed száz villámmal széthasított édes fejed a szeretetért a szeretetért miértünk íróasztalom fiókjábon keresztlevelem ezüstérmek képeslap-gyűjtemény s hatszögű tábornoki tőr van és bársony rózsa nagyon csúnya de illatozott valaha Andersent olvastam és eszembe jutott: ma éjjel megélednek a dolgok Az érmek megcsöndülnek a képeslapok meggyulladnak s a tőr átdöfi a szegény rózsát Persze semmi ilyen nem történt a holt dolgok csak úgy meg nem elevenednek Magamnak kellett gyöngéd kezembe venni a tőrt és szúrni x / x Kivirágzott az ősz a ködben S ahogyan Shakespearenél bámulunk a nyitott sírra: — Szegény Yorick! Lehullott o nyár S ahogyan Shakespearenél bolond szerelmem virággal hajában táncol elmerülten Közelít felém a fagy S ahogyan Shakespearenél hiába mosod a kezed tekintetedtől megdermed a kő is Szerelem szerelem mellé ül? A hegy vajon hegynek beszél? .g Fölébred bennünk a tél [e S ahogyan Shakespearenél ■2 a vak király haláláért koldul " nem lel irgalomra se gyűlöletre £ (Cselényi László fordításai) 11
