A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-09 / 23. szám
Következő számunk tartalmából: Kelen váry János: TÖRTÉNELMI PÉLDA Simkó Tibor: TAVASZI ARATÁS Reszeli Ferenc: A KÁPOSZTAHORDÔBOL JELENTEM Miklósi Péter: NEKTÁR ÉS PEMPÖ Kortársaink GARAI GÁBOR Címlapunkon Prandl Sándor, a 24. oldalon Liniboth György felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvold Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SOTI 6/46. NAGYOBB FELELŐSSÉGGEL ÉS RUGALMASSÁGGAL Nyár van. A nap sugarai átfűtik a légkört, újjáéledt a természet, és mindez feledteti velünk a már mögöttünk lévő kemény telet, a hólatyakban úszó sikamlós bratislavai utcákat, melyek napokig vártak a modern technikára, hogy tisztába tegyek őket. Feledteti velünk a tömegszállító eszközök, a trolik, villamosok, autóbuszok késését, minek következtében ezer és ezer ember napokon keresztül néhány órás késéssel érkezett munkába, ami nagy termelési kiesést jelentett az üzemekben. Mert látva az idei télre való rossz felkészülést, olyan érzésem támadt, hogy ezt a kérdést valakik nem is veszik komolyan. És egész nyáron inkább azt forgatják a fejükben, hogy hátha mégsem lesz olyan kemény a tél. No de mi lesz ctkkor, hogy ha mégis lesz az a fránya kemény tél és egyik napról a másikra úgy jön, minden bejelentés nélkül. Akkor megint latyakosak és sikamlósak lesznek a bratislavai utcák? Akkor megint késni fogunk a munkából? Akkor megint bejelentik, hogy energiaválság van? Azt hiszem, ez így nem lenne jó. Mindez azt jelenti, hogy a Közterületfenntartó Vállalat embereinek már most, nyáron fel kell készíteniük a szükséges gépeket a télre, és erről az előkészületről kevesebbet nyilatkozniuk a sajtónak, de sokkal többet tenniük a gyakorlatban. Már most kell gondoskodni, hogy legyen elég pótalkatrész a nagyteljesítményű külszíni szénfejtő gépekhez. Ne hagyjuk ezt a télre, amikor a hirtelen beállt fagyok következtében ez vagy az megreped, meghibásodik, s akkor gyorsan le kell gyártani, beszerelni, ami óriási kiesést jelent a termelésben, mert hát ilyen is volt a múlt télen. Különben is nagyon jó lenne, ha a téli felkészülés előtt egynéhány tisztségviselő alaposabban tanulmányozná a szovjet tapasztalatokat. Hogy például a szovjet dolgozók hogyan biztosítják a gépek, berendezések zavartalan működését a nagy szibériai építkezéseken, ahol az év nagy részében nem húsz, de harminc-negyven fokos fagyok is vannak. A gép ott is gép. És mégis működik. Nálunk sokszor nem. Valószínű, hogy az emberekben van a különbség. Igaz lenne tehát, hogy a fagy lett volna az oka minden nehézségnek? Nincsenek a nehézségek mögött szubjektív okok is? Nem esik-e itt latba a tervfegyelem megsértése? S a munkához való rossz viszony? Mert ugye mindenki tudja, hogy az energiával takarékoskodni kell, illetve célszerűen kell azt felhasználni. Hiszen elég talán példaként megemlíteni, hogy ma a Žiar nad Hronom-i alumíniumkohászati üzem több villamosenergiát fogyaszt, mint az ötvenes években egész Szlovákia. Ez a tény önmagáért beszél. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipara, lévén főleg feldolgozóipar, igen energiaigényes. Viszont szűkében vagyunk a hazai energiaforrásoknak. Csak szén áll a megfelelő mennyiségben rendelkezésre. A többi energiaihordozót - a kőolajat és a földgázt külföldről kell behozni, az atomerőművek pedig még gyermekcipőben járnak. A fűtőanyagok ára szüntelenül emelkedik a nemzetközi piacokon, s ez már önmagában is takarékosságot és célszerű felhasználást parancsol. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy hazánkban egyik napról a másikra energiaválság álljon be. Mint ahogy ez megtörtént az év elején. Itt feltétlen szubjektív okokat is kell keresni. Erre utal Ľubomír Strougal szövetségi miniszterelnöknek a Szövetségi Gyűlés ülésén elmondott beszéde is, melyben kifejtette: „Az év elején felmerült enengianehézségeket(.. .) nem az időjárás okozta, annak ellenére, hogy az év első napjaiban a hirtelen változások problémát jelentettek, az igazi okot azok a felgyülemlett problémák jelentették, melyek főleg a tüzelőanyagellátás terén, már hosszabb ideje mutatkoznak. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány már tavaly szeptemberben helyesen elemezte a helyzetet. A szénfejtés tervének nem teljesítése és a szénbehozatalban tapasztalható hiány miatt olyan intézkedéseket foganatosítottunk, melyekkel enyhíteni akartuk a téli időszakban a nehézségeket. Ezekre az intézkedésekre azonban nem reagáltak eléggé aktívan. A termelési, gazdasági egységekben, a minisztériumokban és a nemzeti bizottságokon sok helyen nem teljesítették teljes mértékben a rendelkezéseket." A szövetségi miniszterelnök megálló pításából egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy az energíahiány fő okozóját szubjektív okokban kell keresni és elsősorban azokat a hiányosságokat és hibákat kell eltávolítani, amelyek a vezetés különböző szintjein és általában az embereken múlnak. Ennek érdekében növelni kell a tervfegyelmet, és az is szükséges, hogy az igényesség főleg a különböző szintű irányító szervek munkájában mindennapi gyakorlattá váljék. Szocialista tervgazdálkodás alapján dolgozunk, ami nem tűr olyan magatartást, hogy valami csodára várjunk. Az idő sem oldja meg a naponta felmerülő problémákat, a problémák megoldása az emberek kezében van. Vegyünk csak egy egyszerű példát. Mindenki tudja, hogy az energiaellátás szempontjából meghatározó szerepe van a hőerőművekben termelt energiának, különösen érvényes ez télen, amikor a fagyok akadályozzák azt, hogy a vízerőművek teljes kapacitással dolgozzanak. Ugyanakkor a szakemberek tudják, hogy egy hőerőmű napi szénszükséglete hány tonna szén. Nos, akkor azt is tudják, hogy mennyi egy-egy hőerőmű egyhónapi szükséglete. De ne legyünk ennyire igényesek. Vegyünk csak egy- vagy kétheti készletet. Semmi esetre sem következhet be olyan állapot, hogy tél idején egy-egy hőerőmű mindössze egynapi szénkészlettel rendelkezzék. Ez már felelőtlenség. A következménye pedig az óramkiesés az üzemekben, a kényszerszabadságolások elrendelése, ami aztán a termelési ütemtervek felborulását és a tervek nem teljesítését vonja maga után. Igaz ugyan az is, hogy vasúthálózatunk túlterheli, de ezt tudva jó szervező munkával el lehet érni, azt, hogy a villamos energiát gyártó erőműveknek folyamatosabb legyen a szénellátása. Vagy talán már nem is tudunk rohammunka nélkül élni? Igaz, rohammunkával és a túlfeszített munka tempóval a végén minden helyrerázódik, olyannyira, hogy majd hogy nem hősöket csinálunk azokból is, akiknek hanyagsága okozta az említett fogyatékosságot. Helyrerázódik minden a termelő üzemekben is, ezek egyre-másra jelentik, hogy az energiahiány következtében beállt termelési kiesést pótolták, csak arról nem beszél senki, hogy mindezt milyen áron. Persze minek is beszélnénk róla, mindenki tudja hogyan; túlórázásokkal, rendkívüli műszakokkal stb. Mindez azonban azt jelenti, hogy üzemeink sorra túllépték a bérkereteket, tehát a termékeket a tervezettnél nagyobb önköltséggel állították elő. Ezek elkerülhetők, illetve enyhíthetek lehettek volna, ha az illetékesek körültekintőbben és tervszerűbben végzik a munkájukat. Ezért nem szabad, hogy a nyár melege feledtesse velünk a tél folyamán felmerült problémákat, de ezekből tanulva éppen a nyári időszakot kell felhasználni arra, hogy valóban jól felkészüljünk a télre. Csehszlovákia népgazdaságára a jelenlegi időszakban a dinamikus fejlődés jellemző, ez az alapja az életszínvonal állandó növekedésének és népünk szociális biztonságának. Elért sikereink azonban nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy véka alá rejtsük azokat a hibákat, amelyek nagy károkat okoznak a népgazdaságnak és esetleges ismétlődésük több mint nem kívánatos. Ezért kiküszöbölésük érdekében valamennyi becsületes dolgozót mozgósítani keli. VARGA JANOS KONTÁR GYULA felvétele 2
