A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

MÉLTÓ VOLT NÉVADÓJÁHOZ LEVÉL-FÉLE KOVÁTS BORIHOZ Mindjárt elöljáróban bocsánatot kérek, hogy nem Varsányinénak írok, én azonban még lánykorod­ban, akkori neveden ismertelek meg. Maradok tehát ennél. Az 1950—1951-es tanévben iskolatár­sak voltunk a bratislavai Kalinčiak utcai magyar pedagógiai gimná­ziumban. Ma sem tudom egészen pontosan, ki honnan jött a Duna­­parti városba, s talán maguk a ta­nárok sem tudják, hogyan lett négy osztály az anyanyelvükön tanulni vágyó fiatalokból. Ha jól emlék­szem, te akkor másodikos voltál, én meg negyedikes. Érdekes és különös volt számunkra az iskola már csak azért is, mert nem folya­matosan, hanem egészen rend­hagyó módon lett négy osztálya s néhány párhuzamos osztálya. Egyszerre, ahogy a helyzet meg­kívánta. Talán tudod, bár másodi­kos voltál a gyülekezés esztendejé­ben, hogy egyik érettségire készülő osztálytársam a második világhábo­rú frontjainak sarát lemosva, a fog­ság kínjainak emlékét és következ­ményeit férfiason viselve ült közénk a padba. És tanult. . . Pótolta, be­hozta, amit a háborús évek elvettek tőle. Nem részletezem, Bori, hogyan és honnan verbuválódtunk a Kalin­čiak utcai iskolába, internátusába, barakszobáiba, mert nem is fontos. Osszesereglett ott sok-sok fiatal, élvezve és méltányolva a párt he­lyes nemzetiségi politikáját, az anyanyelven történő tanulás lehe­tőségét. Az akkori fiatalok zöme megértette a kort, az új életet for­máló eszmét, s pezsgő életet terem­tett az iskola falai között, a város­ban, üzemekben, a laktanyákban és mindenütt, ahová meghívták iskolánk diákjait. S te azok között voltál, akik tenni akartak. Ha kel­lett táncoltál, ha kellett énekeltél. Nem kímélted magad, vállaltad az éjszakázásokat is, amikor vidékre, falvakba indult a magyar pedagó­giai gimnázium esztrádcsoportja. A „mozgalmas" mozgalmi élet per­sze nem mehetett a tanulás rová­sára. Akik a szocialista kultúra ter­jesztését vSlalva a falvakat, üze­meket járták, azok a tanulásban sem bukdácsolhattak. Lehet, részre­hajló vagyok, vagy talán már öreg­szem, de egyre elevenebbnek és értelmesebbnek látom a Kalinčiak utcai iskolában eltöltött napokat. Talán mert egy évig az iskola CSISZ-szervezetének elnöke voltam, felmagasztalom azt is, amit csak közepes jelzővel kellene illetni. De . . . azóta is, az iskola falai kö­zül kikerülve, több mint negyed­­százada újságíróként Szlovákiát keresztül-kasul bejárva, néha már mosolyogtam is, amikor a községi vagy a kisvárosi elöljáró úgy kezdte a kulturális helyzet felvázolását, hogy „tudod, van itt egy csupaszív ember, nagyon a közösségének élő tanító, aki nem nyugszik, és főleg nem éri be azzal, hogy „leadja“ az óráit, tehát elvégzi, amiért fizetik, Ady Endrés sorsot vállalva, a lelkün­ket, természetünket leginkább isme­rő költő versének parancsát vagy óhaját teljesítve cselekszik és cse­lekszik, mert... és itt már a költe­ményből kell idézni: Ha van Isten földtől a fényes égig. Rángasson minket végig. Ne legyen egy fél­percnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk . . . Tudja, milyenek vagyunk. Tudja, mit kell velünk csi­nálni!“ S míg a tisztségviselők ma­gasztalták az ilyen tanítót, én meg­kérdeztem. nem az ötvenes évek magyar pedagógiai gimnáziumá­ban tanult? A tisztségviselők meg­lepődve bólintottak, igen, de hon­nan tudod? Az esetek többségében nem tévedtem, és erre nagyon büszke voltam. Mindenütt azt ta­pasztaltam, hogy az ötvenes évek­ben gyújtott tűznek elolthatatlan a lángja. Az örök nyugtalanság­nak, akarásnak nincs vége, nem lehet vége. A szocializmus és az egészséges nemzeti öntudat elvá­laszthatatlanul összeforrott a ma­gyar pedagógiai gimnázium diák­jaiban. Számukra, számunkra így lett értelme a munkának. Ezek a gondolatok jutottak eszembe leg­utóbb, Bori, amikor Félen (Tomá­šov), működési helyeden énekelni és táncolni láttalak a többiekkel, az éneklő csoport tagjaival. Teszed magad is, amit másokkal csinál­tatsz. A CSEMADOK megalakulá­sának 30. évfordulóját köszöntő gazdag kulturális műsor iskolások és felnőttek közreműködésével első­sorban a te érdemed, a pedagó­gusé, a CSEMADOK helyi szerve­zetének elnökéé, a tanítóé és be­tanítóé . . . Vég zed a munkád szor­galmasan és fegyelmezetten, az idő és lelkiismereted parancsa szerint. Nem ismered a fáradságot. Pedig a munkahelyi gond is éppen elég lenne, no meg az otthoni, hiszen neked is van családod. „Nincs sza­bad napja, nincs szabad estéje" — mondták rólad a téliek. — „Ha ott­hon van, akkor is a közösségi gon­dok, a másnapi tervek foglalkoztat­ják I" Talán magad sem tehetsz róla, hogy ilyen vagy, most és már régóta Varsányi Lászlóné. Tetőtől talpig ügyszerető, a kultúrát párt­fogoló magyar tanító! Példás a pél­dásak között, akik nem a leadott órák számával mérik a munkát . . . Szeretettel és a legnagyobb elisme­réssel, kedves Bori, a volt iskolatárs, veled együtt a volt Kalinčiak utcai diák MACS JÓZSEF A CSEMADOK Központi Bizottsága és a kerületi pedagógiai intézet 1979. április 20—21-én immár tized­szer rendezte meg Kassán (Košice) a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. A több mint száz jelenlevőt — pe­dagógust, lektort, szerkesztőt — Lukács Tibor, a nyelvi szakbizottság elnöke üdvözölte. Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára ünnepi beszédében kiemelte a fó­rum szerepét anyanyelvűnk ápolá­sának, fejlesztésének terén. Ezt kö­vetően, a hagyományokhoz híven, a tanácskozás résztvevőit a kassai magyar iskolák diákjai köszöntötték ünnepi műsorral. A továbbiakban az országos kiejtési verseny II. ka­tegóriájának két első helyezettjét hallgatták meg a jelenlevők. A kétnapos tanácskozáson négy előadás hangzott el. A jubileumi rendezvény alkalmából dr. Szath­­móri István kandidátus, a buda­pesti ELTE Bölcsészettudományi Ka­rának dékánja tartott előadást Kazinczy Ferenc életművéről és a magyar nyelv fejlesztésében végzett munkájáról. Teleki Tiborné, főisko­lai adjunktus, a földrajzi nevek gyűjtésének kérdéseivel foglalko­zott, kiemelve a földrajzi nevek nyelvtörténeti szerepét. Előadásá­ban ezenkívül hasznos tanácsokat, gyakorlati útmutatást adott a föld­rajzi nevek gyűjtésére és rendsze­rezésére azoknak, akik foglalkoznak vagy a jövőben foglalkozni akarnak ezzel a munkával. A mű- és szakfordítások elméleti és gyakorlati kérdéseit boncolgatta dr. Dénes Imre főiskolai adjunktus. E kérdésről a Kazinczy Nyelvművelő Napokon már több ízben beszéltek előadóink s a résztvevők felszólalá-A népdalversenyek, fesztiválok im­már gazdag hagyományra tekinte­nek vissza a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) járásban a magyar anyanyelvi kultúra ápolóinak tábo­rában. Bár legközelebb csak 1980- ban rendezi meg a CSEMADOK KB a Tavaszi szél . . . országos népdal­­versenyt, a járási bizottság az idén is meghirdette a járási népdalver­senyt azzal a céllal, hogy lehetősé­get biztosítson a járásban a jövő évben megrendezésre kerülő orszá­gos vetélkedőre való folyamatos felkészülésre. A tornaijai (Šafárikovo) és a pé­­terfalai (Petrovce) helyi szervezet kapott megbízást, hogy rendezzen dalostalálkozót. A két találkozót értékelve öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a szín­padra lépők nagy számú seregében olyanok is bemutatkoztak, akik eddig nem sokat hallattak maguk­ról. Az új arcokat nagy szeretettel fogadta a közönség. Péterfalán hét sóikban. Nemzetiségi valóságunk azonban a fordításokkal kapcsola­tos kérdések megoldására egyre érzékenyebben reagál, s egyre na­gyobb az igény a valóban helyes és szakszerű fordítások iránt, hiszen — korábban számtalan példával bizonyítottuk — a helytelen fordítá­sok tárgyi tévedéseket okoznak. Ennek kiküszöbölése elsősorban a tankönyvek esetében kíván több figyelmet és szakmai felkészültsé­get. A tanácskozás második napján dr. Fábián Pál kandidátus, az ELTE Bölcsészettudományi Karának do­cense a csehszlovákiai magyar széppróza nyelvi arculatát elemez­te. Csak sajnálhatjuk, hogy Zalabai Zsigmond előadása a csehszlová­kiai magyar költészet arculatáról elmaradt. Ugyanis az előbbi elő­adás mellé nagyon oda kívánko­zott volna az utóbbi is. így ózon­ban — bár dr. Fábián Pál a maga témakörében összefoglalta szép­prózánk nyelvi jellemzőit, eltéréseit és hasonlóságait az egyetemes magyar széppróza vonatkozásában — hiányérzetünk maradt. A vitában többen hozzászóltak az elhangzott előadásokhoz, kiegészít­ve azokat. Anyanyelvűnk ápolása, művelése mindannyiunk közös gondja, feladata. A CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága a Kazinczy Nyelvművelő Napok szervezésével és rendezésével e feladatok meg­oldásához teremtett jó fórumot. A jubileumi rendezvény színvonalát, hangulatát s nem utolsósorban hasznosságát tekintve méltó volt névadójához, aki „igazul beszélő emberek nevelésére" oktatott, ser­kentett. GÁL SÁNDOR medvesalji község csoportjai és szó­listái találkoztak, s kétórás műsor­ban adtak elő szebbnél szebb gö­­möri népdalokat. A hosszú évek óta élenjáró hi­degkúti, újbásti, péterfalai, serki éneklő csoportok és szólisták mel­lett ott tapsolhattunk a balogfalai, dobfenéki, valamint az almágyi dalosoknak is. Mindkét rendezvény azt bizonyít­ja, hogy a rimaszombati járásban a magyar anyanyelvi kultúra sorsa jó kezekben van, s ha az akarás mellé jó szervezési munka is páro­sul, a művészi élményekben gazdag előadások rendszeresen szerezhet­nek örömet a szereplőknek és a közönség számára egyaránt. Az említett két rendezvényért kü­lön dicséret illeti a CSEMADOK tornaijai és péterfalai Ttelyi szerve­zetének vezetőségét és a hnb, vala­mint a társadalmi szervezetek veze­tőinek felelősségteljes hozzáállását. TÓTH ERNŐ JÚ FELKÉSZÜLÉS 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom