A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-12 / 19. szám

Úttorlasz a Vinohradyn heteiben — o cseh országrészekben is forrt minden; negyvenöt tavaszén pe­dig a forradalmi nemzeti bizottságok irányításával, a csehországi városok többségében nyílt fegyveres ellenállás­ba csapott át az eleddig „csak” ha­mu alatt parázsló horog. A munkásság és a nép széles tömegei kapcsolódtak ezekbe a harcokba. Május elsején pél­dául felkelés robbant ki Píerovban, amelynek élén a Jan 2ižka partizán­­brigád állt. Ebben o régi ipari város­ban több mint másfélezer ember állt fegyverbe, a többiek hatalmas tömeg­gyűlésen vettek részt és csehszlovák meg szovjet zászlókkal díszítették ki házaikat... A forradalmi hangulat a környező városokra és községekre is kiterjedt; a fasiszta hadsereg a felke­lés első szakaszában képtelen volt oz ellenállásra. Jacobi őrnagy, az itt ál­lomásozó Wehrmacht — csapatok pa­rancsnoka, erősítést kért, utána pedig könyörtelen terrorral járt el a felkelők­kel szemben. Fegyverszüneti ajánlatot tett, közben magához kérette a forra­dalmi nemzeti bizottság képviselőit, akiket a visszavonulási tárgyalások he­lyett — kíméletlenül kivégeztetett. Ha­sonlóan brutális módszerrel járt el a felkelőkkel szemben is. Egy nappal később Nymburkban rob­bant ki felkelés, utána Podébradyban, Chlumec nad Cidlinou-ban, Semmily­­ben, Turnovban és még számos más morva és cseh városban. Schörner marsall válasza a legkímé­letlenebb kegyetlenség volt. A legszigorúbb terrorral sem sike­rült azonban elfojtani a cseh nép fa­sisztaellenes mozgalmát, amelynek ki­­csúcsosodósa o prágai felkelés lett. Állunk az Óvárosi téren, az egyik sarokhoz előtti járdaszélen. Ludvík Šte­fánik lassan körbepillant, majd hal­kan, kissé fáradt eréllyel mondja: — Életem legnehezebb szolgálatát, öt rendkívül forró napot töltöttem itt! A háború mielőbbi befejezésének öt döntő fontosságú napját. .. Rövidke csönd ereszkedik Rozénk. Láthatóan oz emlékeit sorjázzo a ta­vaszi verőfényben, aztán int, hogy in­dulhatunk. Szinte házról házra vezetve meséli ötnapos forradalmi bevetésé­nek részleteit: — Az országszerte kirobbant fegyve­res megmozdulások Prágában sem ma­radtak visszhongtalanul. Az események láttán május negyedikén összeült a CSKP illegális központi bizottsága a kialakult helyzet értékelésére. Város­szerte röplapok adták hírül, hogy a párt a nyílt fegyveres harc megkezdése mellett döntött, amelynek időpontját hetedikére tűzte ki . . . A hangulat el­lenben túlságosan feszült volt, és a fő­város lakossága már másnap fellépett a német egységek ellen. Lefegyverez­ték a meglepett ellenséges katonákat, többhelyütt föltépték az utcák köveze­(Folytatás a 4. oldalon) HÉTVÉGI LEVÉL Mindig bosszant, ha hozzám szólnak, de nem nekem beszélnek. így jártam a minap is, az autóbuszban ülve, újsá­golvasás közben. Az igen szép kivite­lű szlovák divatlap, a „Móda" hasáb­jait böngésztem. Hogy egyetlen divat­kreáció sem nyerte meg a tetszése­met, az még csak hagyján. Már ré­gen a saját Ízlésem szerint öltözkö­döm. De azt elvárom, hogy egyéb ta­nácsait hasznosítani tudjam. Például a lakberendezésről szólókat. Szép, színes képekkel illusztrált dup­la oldalon foglalkozik a lap a konyha funkciójával, berendezésével. Rögtön az első mondatokból láttam, hogy a szer­ző tévesen s alapjában helytelenül fog­ja lel a dolgokat. Azt Írja: a lakás nagyságától, a család létszámától, egy­szobás lakás esetén még attól is, hogy alszanok-e a konyhában és az ét­kezések számától függ, hogyan rendez­zük be a konyhát. Vagyis házgyári la­kás konyhájáról beszél, mert ki épít manapság egyszobás lakást? Márpedig, a házgyári lakás konyháját nem a len­ti szempontok szerint rendezzük be, hanem aszerint, mi lér el benne. Leg­feljebb egy kisebb asztal és I—2 szék. Nagyon megörültem, hogy ezzel a témával is foglalkozik a lap. Velem együtt biztosan nagyon sok háziosz­­szony szeretné lakályossá, barátságos­sá, otthonossá, egyedivé tenni a kony­háját. Szerencsére már egyetlen fiatal család számára sem pénzkérdés az ízléses, praktikus használati tárgyak, bútorok beszerzése. Éppen csak meg kell tanítani őket, hogy ne a „szom­szédasszony is ilyet vett" vagy a „ne­kem drágább kell’ elv alapján vásá­roljanak. Erre szolgálnak a szakköny­vek és lakberendezési tanácsadással a lolyóirátok. Azám! De mi van akkor, ha azok látszatra hozzánk szólnak, de nem nekünk?! Nyilván sokkal több Hatol lakik ház­gyári lakásban, mint ahány családi házban. Nagyon helyes, hogy a fész­két tervezgető pár okos útmutatást ta­lál. Más kérdés, hogy a képen látható színes virágmintás csempét, az exkluzív hűtőt, tűzhelyet, szekrényeket magába foglaló konyhafalat s a még exkluzí­vabb mennyezet-burkolatot hol szerzi be. Enélkül még csak mi, házgyári la­kások konyháiban tengődök meglen­nénk. De őszinte irigység ébred ben­nem, amikor azt látom, hogy nemcsak a 4—6 személyes étkező asztal, de még a gyermek Íróasztala is eltér a képen látható konyhában. Mert ez kel­lene nekünk is! A család a szocialista társadalom alapja. Törvényeink is ezt bizonyítják. Az együtt eltöltött idő nagy hatással van a gyermekre. Az étkezések meghitt légköre, legalább hétvégeken, elenged­hetetlenül szükséges a gyermek lejlő­­déséhez. ló lenne, ha a házgyári la­kások tervezői is ehhez az elvhez iga­zodnának, folyóirataink pedig a meg­lévő valósághoz. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom