A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 18. szám
Eddie Harris: APÁLY ÉS DAGÁLY Ez a házasság volt a hét témája, ugyanis Buck elhatározta, hogy feleségül veszi Pamelát. Tudni illik, hogy Pamela csodálatosan szép floridai „péljdány” volt: magas, karcsú és szőke. Buck barátunk eltörpült mellette. A férj alacsony, csúnya pofika, picinyke nyak, de hatalmas fej, vézna lábak. Viszont — ezt is illik tudni — Buck Villmore dúskált a pénzben, hiszen kitűnő divatruha-tervező hírében állt. Pamela kezdetben a modellje volt, de aztán beleszédült, mint a légy a forró levesbe. Buck szeretett dolgozni, s a munka eredménye a pénz. Az asszony pedig szórakozott és nyakra-főre dobálta a dollárokat szanaszét. Igen ám, de Buck munkabírása is véges, s emiatt az orvos ráparancsolt: Pihenés, pihenés, pihenés! Ezért lerándultak az isten háta mögé egy „hangulatos” kalyibába, amelynek az ablakai a tengerre néztek. Pamela teraszra vágyott, táncra, vigasságra, de erről bölcsen hallgatott. Buck tehát kibérelte az öböl parti házikót. Pamela csak ült a tornácon és a tengert bámulta. Kibírhatatlanul unatkozott. Pedig Pamela nem szeretett sokáig egy helyben ülni és egyedül inni. A férje ezalatt a maga módján szórakozott: a tenger partján kagylókat gyűj.tött. Ez a kagylózás nagyon tetszett neki, mert látta, hogy a helybeliek is ezzel foglalkoztak. Apály idején a tenger hullámai- visszahúzódtak, s a homokon ott maradtak a kagylók. Csak le kellett hajolni értük. Ott tartózkodásuk második napján Buck nyakig behódolt ennek a szenvedélynek — egyszerűen nem lehetett vele bírni. Éjjel-nappal a kagylókra gondolt. Pamela a tornácon. Bikiniben — de csodálatosan karcsú testében senki sem gyönyörködhetett. Ä tenger felé nézett. Igen, a férje ott áll a vízben és kagylók után kapirgál. Legalább négy órája veri a frász a parton a nyavalyást. ... és most jön a dagály. Ilyenkor abbahagyja a vadászatot, vállára kapja a zsákot és visszatér a házba. Még a vízben áll, de diadalmasan ordít: — Pamela, drágám, gyere ide! Segíts! — Mikor hagyod végre abba ezt a marhaságot, Buck? Mindössze tizenkét darabra van szükségünk, de egy egész zsákkal terheled meg a konyhát. Egyébként, tudd meg — elegem van mindenből. Mikor megyünk vissza a városba? Buck leveszi a napszemüveget és hunyorog. — Ismersz engem, Pamela. Nem vagyok erőművész, s ezért nem kedvelem a halászatot. A golfról ne is beszéljünk. Gyönyörű valami, ez igazi sport! Valami isteni! — Tisztára megbolondultál! A városban úgy tudják, hogy régen munkába álltái. Holnap vasárnap, holnap hazamegyünk és pont. Buck nagy általánosságban mindig szót fogadott a feleségének, de ezúttal kategorikusan elutasítja az ajánlatot, a tervet. — Erről szó sem lehet. Maradunk. Maradunk még néhány hétig. Vigye az ördög a munkát. El akarom felejteni a rajztáblát és a modelleket. Itt kitűnően érzem magam. Ez hiányzott nekem, Pamela. Tudod mire gondoltam? Megveszem ezt a házat! — őrültség! Megbolondulok ebben a koszfészekben ! Buck békésen végigfekszik a homokon. — Neked is kagylókra kellene vadásznod, Pamela. — Még csak ez hiányzott a boldogsághoz! Mozdulatlanul heverő dögökre vadásszak, mi? Holnap hazamegyünk. Nem hallod? Megsüketültél? Buck szépen elalszik a forró napon. Ügy alszik, mint a tej. Ebben a pillanatban Pamela elhatározza magában, megöli a férjét. Egy halott tervező is megér egynéhány milliót, gondolja, hiszen az életbiztosítást a feleség kapja. Nézi a férjét. Igen, puszta kézzel is kettéroppan thatja hajszálvékony nyakát, de ebben az esetben a villamosszékben fejezné be ... Visszatér a tornácra és az üveg után nyúl. Ül, gondolkozik, és iszik. Hogyan tegye el láb alól? Televíziós drámákra gondol, bűnügyi filmekre, de ez nem segített. Két órával később visszatér arra a helyre, ahol a férje fekszik. A dagály már-már hullámokban csapódik a sziklákra. Buck felébred, és a feleségére néz, majd a zsákra. — Segíts, Pamela. Felvísszük a zsákot — mondja álmosan. Pamela a part felé indul és mereven nézi a férjét, aki térdig a vízben áll. Amikor odaér Buck mellé, elkapja a nyakát és lenyomja a vízbe. Kapálódzik a szegény pára, de hasztalan — néhány perc elmúlásával megnyugszik, többet nem mozdul. Pamela a hátára fekteti a hullát. Buck nyitott szemmel néz feleségére. A szemüveg az orrán marad, valóságos csoda. A „kedves” gyilkos felkapja a zsákot és a vállára dobja. Másik kezével behúzza a hullát a mélybe, oda, ahol a víz a nyakáig ér. Ekkor leengedi a homokos fenékre és rádobja a zsákot. Dolga végeztével visszatér a partra. Megvárja, amíg megszárad a bikinije, majd felhívja a helyi rendőrállomást. Hisztérikus sírás — beszámol az eseményről. A rendőröket szolid háziruhában várja. Azt vallja, hogy elaludt, és amikor felébredt — a férj sehol. Az egyik rendőr levetkőzik és egykettőre kihalássza a vízből a holttestet. Pamela keservesen zokog, amikor megpillantja. A rendőrök hallgatnak. A hullát feldobják a kocsira és a faluba hajtanak. Pamela a tornácon marad. Egyedül. Egyedül... és körülötte minden megszépül, hiszen most olyan szabad, akár a madár. Holnap csomagol, holnapután pedig ... Hiába! Van értelme az életnek. Jóval később a nyári éjszakába, a nagy-nagy csendbe beledudál a rendőrautó szirénája. Pamela gyorsan eldugja a gines üveget és megdörzsöli a szemét. Hadd lássák azok a félnótás rendőrök, hogy sírt, hogy megviselte a szörnyű esemény. A tornácra pedig felsétál a hadnagy. — Bocsásson meg, asszonyom — mondja illedelmesen — de velem kell jönnie. Néhány kérdés feleletre vár. Igazán sajnálom. Pamela összerezzen, de megőrzi nyugalmát. — Nem várhatnak ezzel holnapig? — kérdezi majdnem sírva. — Ar orvosszakértő megvizsgálta a hullát és azt állítja, hogy a halál öt órakor vitte el a férjét. Ilyenkor tetőzik a dagály, asszonyom. — Nos és akkor mi van? Buck szenvedélyes vadász volt. A dagály biztosan meglepte és belefulladt a tengerbe... — Nem, nem asszonyom. A kedves férje öt óra előtt abbahagyta a kagylózást. Tudja, asszonyom, a dagály pontosan öt órakor azon a helyen egy méter és nyolcvan centi magas, vagyis mély. A maga férje pedig egy méter ötven centi magas. Tehát elképzelhetetlen, hogy az ura öt órakor éppen azon a helyen vadászott, ahol a víz olyan mély volt. Méghozzá azzal a zsákkal a nyaltában! Ez elképzelhetetlen asszonyom. — Maga megőrült! Én öt órakor felébredtem, a férjem sehol. Az is lehetséges, hogy három és négy óra között halt meg! Pamela most már sikoltozik. Tudja, hogy hibát követett el. — Az orvos biztos a dolgában — mondja a hadnagy. — Az ön férje öt órakor halt meg. Velem kell jönnie, asszonyom. A gyilkossági csoport emberei már várják a rendőrállomáson. Pamela nagyot húz a gines üvegből, megvonja a vállát és felkacag. Hát nem sikerült... 22
