A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 18. szám

Csak idő kérdése, mondják Cardington­­ban, mikor kezdenek újból repülni a nagy léghajók. Angliában már ötven éve nem gyártják őket; de most egyes üzletemberek érdeklődnek irántuk. Égy jókora „repülő sziva " 600 ezer fontba kerülne, tiz utasán kívül 2,5 tonna ter­het szállítana. Egy órás üzemeltetése csupán tiz fontba kerülne. A francia főváros másik dominánsa a Sacre Coeur bazilika, amely az 1876- 1919-es években épült. A 80 méter ma­gas haranglábban található a világ legnehezebb - 19 tonnás - harangja. František Rakovský pillanatfelvétele a kassai (Košice) botanikus kertben ké­szült, különleges gránátalma fáról. Jörn Frank 35 éves berlini mérnök hosszas kísérletek után elkészítette a táskában hordozható müszivet, amely sürgős orvosi beavatkozásoknál felbe­csülhetetlen segítséget nyújthat. Súlya alig hét kiló, az eddig csak állatokon végzett kísérletek eredményesek voltak. Hamarosan embereken is kipróbálják egy nyugat-berlini klinikán. Amikor a frankfurti állatkertben eljön az etetés ideje, a legtöbb látogató a vörös bögömajom ketrece előtt gyűlik össze. A Hans névre hallgató majom ugyanis éktelen rikoltozásba kezd, s olyan nagy étvággyal eszik, mintha éheztették volna. Hangja az egész állatkertben hallható. 0 Ritka gyüjtöszenvedéllyel dicseked­het a bulgáriai Sumenben élő 73 éves Nejko Nejov: gomba-különlegességeket, főleg szokatlan alakú és óriás gombá­kat gyűjt. Legújabb lelete két méter átmérőjű, nyolc kiló hetven deka súlyú, amit az ősszel talált. A gomba akkora volt, hogy csak nehezen tudta begyö­möszölni Moszkvics kocsijának csomag­tartójába. A szakemberek szerint ekko­ra gomba már egészen rendkívüli ritka­ság. Az Eiffel torony nélkül el sem tudnánk képzelni Párizst. A 320 méter magas tornyot 1200 fémalkatrészböl rakták össze, 2,5 millió nit segítségével. Atanasz Dimitrov FŐ A BÁTORSÁG! Mihelyt megjelentem a munkahelye­men, a munkatársak úgy bámultak rám, mintha Liz Taylort vettem volna fele­ségül. Tíz perc múlva Temelkov jött oda az asztalomhoz és tréfásan meghúzta a fülemet: — Derék fiú vagy, becsületszavamra, derék fiú! Alaposan kivesézted ezt a bürokráciát! Elragadtatott hangja elakadt, és észrevettem, hogy áruló könnycsepp gördült alá az arcán. Temelkov meg­csóválta a fejét és eltávozott. Értetlenül vállat vontam, s éreztem, hogy kollégáim tekintete rámszegező­­dik. Fél óra múlva betoppant Vera. Ami­kor elment mellettem, nem mulasztotta el, hogy oda ne szóljon: — üdv, dalia! Személyemben az egész tervosztály üdvözöl! Az ajtóhoz érve, Vera megállt és epekedő hangon jelentette ki: — Én pedig azt hittem, hogy mór nincsenek is igazi férfiak . . . Alighogy bezárult mögötte az ajtó, nesztelen macskaléptekkel odalopako­dott Mionkov. Bizalmasan a vállamra csapott és odasúgto: — El vagyok ragadtatva tőled, kollé­gám! Micsoda bátorság! Én bezzeg nem mertem volna! Kíváncsi vagyok, tudtad-e milyen kockázatot vállalsz?- Miről van szó? — kérdeztem álmél­­kodva.- Szent együgyűség! Ne tettesd ma­god, kérlek! Jól kivesézted a főnököt! Szó se róla . . . És Mionkov éppoly csendesen távo­zott. Eljött az ebédszünet ideje. Miközben sorban álltam az étkezőben, sugdoló­­zóst hallottam a hátam mögött:- Hót ő az?- Képzeld, saját személyében!- Csodálatos!... Olyan csendes fiú­nak látszik! . . . Alighogy nekiláttam a kompótnak, megjelent Lena.- Bocsáss meg,' drágám . . . Nem jö­hettem korábban ... - s gyengéden megérintette a kezemet. - Mennyire örülök, mennyire örülök ... Én mindig derék fiúnak tartottalak. Becsületsza­vamra! Az egész kollektívánk csak rólad beszél. Ez a szerencsétlen bürokrata, szószátyár fráter biztosan megpukkad, mihelyt elolvassa. És meg is érdemli: ne gondolja, hogy ha főnök, akkor neki mindent szabad! Lena lehajolt és megcsókolta az ar­comat. Csókja sokkal édesebb volt, mint a kompót. Szédülés fogott el. Az asztal szélébe kapaszkodtam, hogy össze ne rogyjak a boldogságtól . . . Mégis remek dolog, hogy a helyi lap közölte a kis tanmesémet. . . (Fordította: Gellért György) ÉS BEÍRTA NEVÉT... Hérosztratosz elmerengve ült karos­székében, jobb kezének mutatóujjával az orrát piszkálta - miközben azon gondolkozott, hogy vajon kik gyárthat­ják a virágzó ógörög társadalom leg­újabb politikai vicceit. Számos hipoté­zist dolgozott ki, de még mielőtt bár­melyiket bővebben is elemezhette vol­na, a szomszéd szobában felhangzott felesége rekedtes hangja, s ez vissza­térítette őt a sivár hétköznapok prózai valóságába. — Már igazán csinálhatnál valami nagyot — mondta. — Nézd meg Pitha­­gorász milyen sokra vitte egy mondat­tal, hogy á négyzet plusz bé négyzet egyenlő cé négyzettel, s Archimédesz is megcsinálta karrierjét azzal a csavar­ral meg a vízbemártott testtel. Csak te, te nem tudsz röjönni semmire! Hérosztratosz nem szólt semmit, bár agyát vérhullám öntötte el; nem akar­ta provokálni feleségét, ki már napok óta az egyhangúan lepergett évekre, s a közelgő elmúlásra gondolva úgy is azon rágódott, hogyan is tudott ilyen lehetetlen alakhoz feleségül menni! Hm. Könnyen mondja az asszony, hogy valamire vinni kellene. De vajon hogyan? Sokat töprengett ezen, de nem jutott eszébe semmi okos dolog. Neki nem esett férges alma az orrára, mint nyolcszáz évvel később Newton­nak, aki ennek kapcsán felfedezte a gravitáció törvényét. A villanyégőt sem találhatta fel, hiszen az elektromos áram akkor még ismeretlen volt. Már-már lemondott arról, hogy vigye valamire, s újból visszatért a politikai viccek elemzéséhez, mikor ismét fel­hangzott a rekedtes hang:- Látod, Hippokratész is beírta nevét az emberiség történelmébe! De te . . .- Hallgass, te kígyó! — robbant ki Hérosztratoszból az utóbbi napok fel­gyülemlett tehetetlen dühe. És ebben a pillanatban, mint a vil­lám - cikázott át agyán a gondolat. Egy kicsit várt, majd mintha mi sem történt volna, így szólt nyugodtan:- Na jó. Beírom én is. És másnap felgyújtotta Artemisz isten­nő templomát. GYÖRGY ELEK Stanislaw Jerzy Lee FÉSÜLETLEN GONDOLATOK Meglehet, a Föld csillagocska egy olyan lábjegyzet fölött, amely elkerülte a figyelmünket. * önmagodra ne lőjj vaktölténnyel! * Nem adatott meg nekünk, hogy sze­rencsés csillagzat alatt szülessünk. Raj­ta születtünk. * Ne higgyetek nekik, iránytűvel felsze­relt Odüsszeuszok ők! * Intelligens szerző műveiben még az analfabéták is műveltek. * Ne csámcsogj a szemeddel! * Hol vannak a bölcsesség bányái? Álta­lában ott, ahol a sírjai. ♦ Nem bírom elviselni a mizantrópokat, óvakodom hát az emberektől. * Struccom, a homokóra homokjába du­god a fejed! Tóth László fordításai 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom