A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 18. szám

NAGYKÖZSÉG VAGY KISVÁROS? Karol Paluš szobra: A szülőföld termékenysége az emberi gondolkodás átformálására is szükség van. Régi igazság, hogy az ember formálja a környezetét, a kör­nyezet pedig az embert. A gutái em­berek többségének mentalitása még inkább falusi, mint városi. Ez mindenek­előtt a szabadidő kihasználásában, a szórakozás formájának a megválasztá­sában mutatkozik meg és persze még sok egyébben is. — Hány tanító van Gután? — Ha jól tudom, kétszáz. — Részt vesznek a közéletben, a kö­zösség gondjában,bajában? — Körülbelül 20—22 tanító dolgo­zik aktívan az iskolán kívüli munkában (polgári védelem, polgári ügyeket in­téző testület stb.), sajnos mindig job­bára ugyanazok. Ez nem nagy szám, s talán azzal magyarázható, hogy ke­­....................... vés a férfipedagógus, több nő dolgo- Nagy lanos árvízi emlékműve zik ezen a pályán, s mint tudjuk, a nőket erősen leköti a család, a gyer­meknevelés. Az új lakótelepen Van Gutának egy színvonalas 55 tagú énekkara is, négy éve alakult, azóta Anton Krištof karnagy vezetésével mór szép sikereket ért el. Részt vett példá­ul a járási győztes énekkarok verse­nyén, tavaly második lett a galántai Kodály-napokon. Magyarországon részt vett a vegyeskarok Győr—Sopron me­gyei seregszemléjén. Műsorán magyar, szlovák, cseh, orosz és német népda­lok, népdalfeldolgozások szerepelnek, most a tavasz folyamán az NDK-ba, Haliéba készül. Az énekkar tagjai pe­dagógusok, tisztviselők, hajógyári dől-' gőzök, háztartásbeli asszonyok. Itt vi­szont férfihiányra panaszkodnak. A kó­rusnak csak tizenkét férfitagja van. Az énekkar, amely a Líra nevet viseli, áp­rilis elsejétől a komáromi Szakszerve­zetek Házához tartozik. (Eddig a gútai művelődési otthon keretében működött.) Negyedévenként egyszer háromnapos összpontosításon vesznek részt. Más já­rásokban kissé irigykednek is rójuk. Főleg ott, ahol nem sikerült hasonló énekkart megszervezni. Jó lett volna megtudni valamit a városi művelődési otthon működéséről is. Sajnos ide a legrosszabbkor jöttem, a kultúrház vezetője éppen felmondott, az intézményben nagyban folyt a lel­tározás, senkinek sem maradt ideje, hogy a kulturális munkáról tájékoztas­son. Talán majd legközelebb. A szállodában arra ébredek, hogy a városi hangosbeszélő városszépílési tár­sadalmi munkára hívja a lakosságot. Bemondja a gyülekezés helyét és őzt is, hogy aki teheti, vigyen magával szerszámot: ásót, kapát, gereblyét. Már­cius ugyanis Gután a városszépítés, takarítás hónapja. Nem tudom, hányán jöttek össze ezúttal. Azt mindenesetre már egy ilyen rö­vid látogatás alkalmával is észrevet­tem, hogy a gútai utcák tiszták, ta­karosak, különösen a városközpont tá­jékán, ahol nem látni elhajított pa­pírt, cigarettavéget, más szemetet. Fel­tételezem, hogy ez nemcsak március­ban van így. A szálloda. A szoba, amelyben alud­tam, tiszta volt és jól fűtött. A fürdő­kádban azonban nem mertem megfü­­rödni. Itt láttam, mit is jelent a gútai víz: a zománcozott kádat olyan rozs­davörös foltok éktelenítették, hogy a hátam borsózott tőle. Ezt a vizet itt egyelőre még isszák is. Több mint tíz éve lehet annak, hogy nagy lelkesedéssel írtam a gútai ven­déglátásról. Éppen ezt a vendéglőt (a szálloda vendéglőjét) dicsértem agy­­ba-főbe. Közben Gúta várossá csepe­redett, s talán ezért változott meg a vendéglátás. Nem túl lényeges dolog, mégis megjegyzem, nem sikerült ta­lálkoznom egyetlen barátságos arcú pincérrel sem. Csupa mogorva fiatal­ember mászkált az asztalok között, kel­letlenül és kényszeredetten, mintha ha­ragudtak volna a világra. S még egy apró érdekesség: ha va­laki, mint én is, a szálloda portájáról akar a közeli iskolába telefonálni, az két koronát fizet a portásnak. Tehát ami a távbeszélő-díjszabást illeti, már a fővárost is jócskán megelőzték. De azért ne gondolja senki, hogy pesszimista vagyok, ezért itt jegyzem meg, hogy a szálloda közelében van egy kis könyvesbolt, ahol egy csinos elárusítónő, Gönczöl Erzsébet, olyan könyveket ajánl kedvesen és mosolyog­va (például Watson: Kettős spirál cí­mű művét), amelyeket például Bratis­­lavában hiába keresnénk. Kárpótlásnak ennyi elég is. ZS. NAGY LAJOS Keszeli Ferenc felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom