A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
A GÉPESÍTETT FÖLDMŰVELÉSTŐL A SZÁNTÁSNÉLKÜLI VETÉSIG 1. A felfedezés, az örök gondolkodás által sikerült az embernek kiemelkedni az állati sorból. Kiemelkedni, s arra az útra lépni, amelyen annyi csetlés-botlós után elérkezett a mához. Ám egy pillanatig se higgyük, hogy ehhez az eredményhez testi ereje juttatta el az embert, mindazt, amit elért egyedül értelmének köszönheti. Az öskutatós romantikus toliforgatói „isteni szikráról" szoktak beszélni, amikor a dolgok lényegét és mélyebb magyarázatát nem tudták megtalálni. Ez az „isteni szikra", ez a bennünk megbújva parázsló kincs nem egyéb, mint oz ember kezdeményező ereje, feltaláló képessége, szóval diadalmas szelleme. Sok mindennel találkozott az ember ezen a magaválasztotta rögös életúton, mert a megpróbáltatások feltalálóvá edzették. Rengeteget kellett tanulnia, s persze rengeteget csalódott is. Kitörölhetetlenül belevésődött agyába, hogy az élet szakadatlan harcok láncolata. Minden lépés, amely az eredményekhez vezetett, kemény harcot jelent a természettel, s ez a harc a husáng első meglenditésétől kezdve egy pillanatra sem szünetel. A természet kemény ellenfél. csak igen nehezen adja meg magát, de az embernek állnia kell ezt a harcot és diadalmasan állja is. Kissé túlzottan büszkék vagyunk repülőgépünkre, rádiónkra, televíziónkra, művészetünkre, irodalmunkra, meglehetősen fejlett orvosi ismereteinkre, pszichoanalitikus tudományunkra, korunk hivalkodó büszkeségeire, hogy amikor megcsavarunk egy gombot, lakásunkban fény árad szét, s hogy egy másik gombnyomásra kellemes meleget érzünk. Sok ilyesmit sorolhatnék még fel, de a világért sem akarok lekicsinylő fölénnyel ítélkezni végeredményben nagyszerű találmányaink felett. A feltalálás nemcsak harc, de művészet is. Ha meg akarjuk érteni a lényegét, nogy utat kell megtennünk visszafelé az idő szekerén, hogy szembe kerülhessünk az első emberrel, aki feltaláló volt és művész is egyben. Szálljunk le fantáziánk magaslatáról s nézzünk kicsit közelebbről szembe azzal a küzdelemmel, amelyet az ember szünet nélkül vív az elemekkel. A legrövidebben sem lehet áttekinteni az ember által bejárt utat. Hiszen, ha csak egyetlen mondatot akarnánk is szánni minden egyes találmányra, már ebből is olyan végeláthatatlan könyvsorozat kerekednék, amihez képest a nem éppen szerény terjedelmű Szovjet Enciklopédia is hitvány zsebnotesznak bizonyulna. így csupán ízelítőt adhatunk talán a kevésbé ismert, de gazdasági szempontból az egyik legfontosabb tudományág fejlődéséről az 1800-as évektől máig, a talajművelő szerszámok fejlődésétől a számítógépekkel, elektrotechnikai berendezésekkel vezérelt szántásnélküli vetésig. Az első magyar .gazdasági gép- és eszközgyár* terméke A jobbágyfelszabadulás után a magyar mezőgazdaság válságba került. A földbirtokosok többé nem számíthattak sem kézi, sem fogatos robotra. A korabeli számítások szerint mintegy 30 millió kézi napszám esett ki, s ezt a birtokosok nem tudták pótolni. A mezőgazdaság válságát csak a gépesítéssel. az ipari forradalom vívmányainak alkalmazásával lehetett megoldani. Pethe Ferenc különösen érdeklődött az új talajművelő szerszámok iránt, szoros kapcsolatot tartott fenn a bécsi ekegyórtókkal, és megindította az első szállítmányokat Magyarországra. így jutottak az új ekemodellek a nagybirtokokra. Pethe nemcsak kiváló kereskedő volt, hanem maga is foglalkozott ekék készítésével. A külföldi gyárakkal való kapcsolatok és tapasztolatok felhosznólásával alakította ki Pethe öblös kormánylemezű ekéjét. Az ekék iránti érdeklődés a későbbiekben sem csökkent, így 1817-ben a georgikoni próbanapokon Festetics Lászlónak különösen egy úgynevezett porháló eke tetszett meg. és nagy érdeklődéssel nézte meg az új magyar „vigyázz-ekét". Később nagyon gyorsan elterjedtek a hohenheimi, Kleyle- és a Zugmaier-féle külföldi ekék. A Pálon élő Bokor Nándor községi kovács az első gazda, aki nagy mértékben elősegítette a magyar mezőgazdaság gépesítését. 1852-ben Cenkre telepedett, itt Hajnik Jánosnak, a Széchenyi-uradalom jószág kormányzójának segítségével hamarosan önállósította magát s megteremtette a „Bokor Nándor-féle gozdosági gép- és eszközgyár“-ot, lerakva Magyarországon az első mezőgazdasági gépgyár alapjait. Ez az üzem azonban még nem volt gyár, hanem inkább csak nagyobb műhely. Itt született meg a hires „cenki eke". Az új találmány, illetve a Zugmayer-féle ekének a magyar talajviszonyokra alkalmazott kitűnő változata, a vártnál gyorsabban elterjedt. 1855- ben a párizsi világkiállításon dicsérő elismerésben részesült és bronzéremmel. 1859-ben Pesten pedig aranyéremmel tüntették ki. A cenki ekék egészen az első világháborúig kereskedelmi forgalomban voltak. Ugyancsak a cenki műhelyben szerkesztette meg Bokor mester az Osztrák- Magyar Monarchia első vetőgépét. Az 1850-es években már az ekén, vetőgépen és a járgányon kívül hármasboronát, vashengert, kultivátort, kaszálógépet. szénagyűjtőt stb. is gyártottak Bokor Nándor műhelyében. Bokor Nándor működése Európaszerte visszhangot keltett. Munkáival 32 arany, ezüst- és bronzérmet szerzett az európai kiállításokon. Bécsben ötször, Párizsban kétszer, Londonban pedig egyszer tüntették ki éremmel. Megkapta az 1873. évi bécsi világkiállítás aranyérmét és az akkori kiállítások legértékesebb díját, a Hamburgi-serleget. Bokor Nándor mint ember is kiváló egyéniség volt. Nagyon sokat tett a magyar mezőgazdaság fejlődésének érdekében. Minden idegszálával a gépesítésre törekedett. Többnyire Angliából hozatott gépeket, s ezek szolgáltak mintául üzemében. Bokor és Hajnik hozatta be Angliából az első aratógépet is 1855-ben. (Folytatjuk) SZÉNASSY ÁRPÁD gépészmérnök 2000-BEN ROVAROKKAL A rovarok fehérjetartalma igen magas: a legtöbb rovar száraz súlyának több mint 40 %-a, de a légylárváké 53 %, a sáskáké 65 %. Fehérjéik tartalmazzák a legtöbb fontos aminosavat, 10-20 % zsírt, valamint kalciumot, magnéziumot, foszfort. A legtöbb rovar fejlődési ciklusa rövid: egy év alatt sok, néhány esetben 50 generációjuk is kifejlődik. Legjobb példa erre a szobalégy: egyetlen légypór utódainak száma áprilistól ugyanazon év augusztusáig 191 milliárd is lehet. Ha tudjuk, hogy egyetlen lárva súlya 0,023 gramm, akkor ezek együttes élősúlya 439,3 tonnát, száraz súlyuk pedig 1204,2 tonnát tesz ki, s ennek fehérjetartalma 638 tonna. A rovarok táplálékainak csaknem 100 %-át fehérjévé alakítják, míg más állatok és oz ember csak 50 %-át. A giesseni Justus Liebig egyetemen most kísérleteket végeztek, amelyek során szárnyasok fehérje szükségletét kizárólag légylárvákkol fedezték, így próbálva ki a rovarfehérjék értékét a táplálkozásban. Háromnapos hízócsirkéket véletlenszerűen négy csoportra osztottak. Súlyukat megmérték és az állatokat árammal melegített 24 fokos, 55-6P % légnedvességű drótketrecekben tartották négy hétig. BABONÁK KÖNYVE A kenyér veszít kalóriaértékéből, ha megpirítják. A fogyott testrészeket hóval kell dörzsölni. A patkányok elmenekülnek a süllyedő hajóról. Márpedig mindezek a hiedelmek tévesek. Az effajta mélyen meggyökerezett babonákról írt könyvet Qaude Valette francia újságíró. A Babona-lexikon különféle tévedésekkel számol le. Például: a bernáthegyi kutyák soha nem hordtak a nyakukba akasztott rumos hordócskát, hogy a hegyekben megmentett turista ihasson belőle. A sasok nem tudnak kisgyermeket elrabolni. A hottyúk nem dalolnak haláluk előtt. A denevérek nem akasztódnak bele a nők hajába. A tatár bifsztek receptje nem Ázsiából származik, hanem Verne Gyula fantáziájának terméke. Az idegenlégióba ma már nem vesznek fel bűnözőket. TÁPLÁLKOZUNK? Két csoportot légylárvákkal etettek, a másik kettőt normál táppal, és hetente mérték súlyukat. A negyedik hét végén megmérték a máj, a jobb comb, a jobb mellizom és a tollak súlyát. A kísérlet során kiderült, hogy noha egyes, légylórvával táplált állatok súlya nehezebb volt a kontroll csoport példányainál, átlagsúlyuk — 976,33 gramm —, alatta maradt a normál táppal etetett kontroll csoport tagjai 1010,60 grammos átlagsúlyának. A mutatkozó csekély különbség arra mutat, hogy a légylárvák fehérjéje képes biztosítani oz állatok normális növekedését. Egyetlen feltűnő különbség mutatkozott csak: a tollak súlya. A lárvákkal etetett állatokon kevesebb toll képződött, mint a hagyományosan tápláltakon. Nem volt köztük különbség húsuk színében sem, viselkedésüket figyelve viszont kiderült, hogy a lárvákkal táplált állatok nyugodtabbak voltak. A kísérletek pozitív eredménye szerint tehát a rovarfehérje alkalmas a szárnyasok táplálására. Lehetséges, hogy néhány év múlva olyan csirkéket fogunk enni, amelyeket rovorfehérjével tápláltak, s így a rovarokat, mintegy szárnyas alakjában fogyasztjuk el. A szerző eloszlatja a szerelemgerjesztő ételek babonáját is. Az osztriga, a szarvasgomba és a zellersaláto egyáltalán nem növeli a férfierőt. Nem a színtelen n'rkotin, hanem a cigaretta kormozó részei festik sárgára a dohányosok ujjait. A svájci bankok igenis közük a bűnügyi rendőrséggel ügyfeleik bankszámlájának adatait. A szamba nem Brazíliából származik, hanem Afrikából. A „vasfüggöny” fogalmát nem Churchill találta ki, hanem Erzsébet belga királynő, oki már 1914-ber. azt mondta, hogy országát vasfüggöny választja el Németországtól. Végül, oz Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti híres „forró drót” nem telefon, hanem telex. ÓRÁNKÉNT 500 KM-ES SEBESSÉG! Megépült az a beton körpálya, amelyen hamarosan megkezdik az AEG, a Siemens és a Brown Beveri mágneses meghajtású, 17 tonnás kísérleti közös járművének a futópróbáit Erre azután került sor, hogy a jármű mágneses lebegtetésű és hajtású vizsgálatai eredményesen végződtek. A cél: óránkénti 500 km-es sebesség a próbapályán! A meghajtás teljesen eltér a szokásostól. Az úgynevezett lineáris motor két részből áll: a pálya hosszában beépített sztótorból (ez háromfázisú, váltakozó árammal táplált tekercselés), volamint a járműbe épített szupravezető mágnesből. A sztrátortekereselés a pálya mentén elektromágneses vándormezőt gerjeszt, s ez a mínusz 269 Celsius-fokra lehűtött erős mágnest maga után vontatja anélkül, hogy érintkeznének. KETTŐS ÜZEMI BÁNYAMOZDONY A képünkön látható brit bónyamozdony vonóerejét egyaránt kifejtheti a sínen gördülő kerekeknek, illetve a középre épített fogaskerekeknek és a sínek közé fektetett fogaslécnek a közvetítésével. A fogaskerekű vasút hegyi pályákon régóta használatos, de bányákban nem. A kétféle üzemmódnak az az előnye, hogy így meredekebb pólyaszakaszok is építhetők. Hiszen a sínpályák emelkedése nem lehet nagyobb 15 méterenként 1 méternél (1:15), ellenben a fogaskerekes fogasléccel az új mozdony fölmegy az 1:6-os emelkedésen is. 18
