A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
MINDENNAPI KÖNYVÜNK... (Hozzászólás az EGY HÓNAP - EGY KÖNYV javaslathoz) örömmel olvastam Koncsol László írását a Hét 10. számában, örömmel és aggodalommal. A cikkben felvetett javaslat megörvendeztette a lelkem, hiszen olyan húrokat zenditett meg, melyeket már magam is jóideje pengetek. Aggodalommal, mert bizonytalan, sikerül-e a javaslat megvalósítása, nem feneklik-e meg az érdekeltek közönye miatt, s nem fullad-e csupán afféle kampányba. A tenniakarók közé tartozónak érzem magam, ezért tartom kötelességemnek, hogy véleményt nyilvánítsak, javaslataimmal pedig elősegítsem az olvasómozgalom kibontakozását. Az olvasás gyönyörűségét csak az olvasók ismerik. Ezt az élményforrást mindenkivel fel kell fedeztetnünk, sezt nem lehet elég korán kezdeni. Az otthon, amelybe az új emberpalántát várják, legyen gazdag könyvekben. A nyiladozó értelem mihamarabb találkozzon az irodalom gyöngyszemeivel, a szülők olvasásigénylésével. De ha a gyermek a családi környezetben esetleg nem is találkozik ezzel a szellemmel, nem ismerkedik otthon a könyvvel, az óvoda ezt még mindig pótolhatja, pótolnia kell. A lapozok, mesekönyvek felkeltik a kiskorúak érdeklődését. Pedagógiai felkészültséggel ébren tartható, sőt fokozható is ez az érdeklődés, ami aztán a szülőkre is kisugározhat. Nagyon lényeges, hogy ebben a korban minden gyermek megkapja az indító élményt. Az iskolában azután a gyermek megtanul írni és olvasni, s immár lehetősége nyílik arra, hogy elmélyüljön az olvasás gyönyörűségében. A pedagógus irányító, kedvcsináló szerepe itt elsődleges. Köztudott, hogy rendszeresen olvasó gyermekeket ott találunk, ahol jó magyartanár és iskolai könyvtáros van. Mert minden hiábavaló, ha a tanító maga nem olvasó, irodalomért rajongó ember. A javasolt „Egy hónap — egy könyv" mozgalomban Koncsol is döntő szerepet szán a pedagógusoknak. A mozgalom sikere vagy kudarca sokban függ a pedagógusok lelkiismeretes, áldozatkész és kellőképpen megbecsült munkájától. Attól, hogy személyes példájukkal a szerény, de műveltségben gazdag élet szépségeit hirdetik-e? A jó pedagógus a legjobb megmondhatója, hogy a hazaszeretetre nevelés iskolája is az irodalom, az olvasás. Ebből szívja magába zsenge ifjúságában szűkebb környezete, az egész hazai táj, a szülőföld és népünk múltjának, jelenének, művészetének szeretetét. Ezért nélkülözhetetlen, hogy az iskolai könyvtárakban szépirodalmi alkotások mellett szakkönyvek, lexikonok, szótárak, gyűjtemények szolgálják az ismeretszerzés folyamatát, s az órarend szerinti minden tantárgyhoz rendelkezésre álljon a megfelelő könyv. Ehhez azonban a könyvtárak anyagi helyzetének felülvizsgálására, a keretek bővítésére, a könyvtáros munkájának nagyobb megbecsülésére lenne szükség. S mert erre a közeljövőben aligha számíthatunk, ezért valóban az olvasóvá nevelés egyetlen járható útjának tetszik Koncsol László javaslata: elő kell segíteni a magánkönyvtárak számának és állományának növekedését. Ehhez még kitartóbb buzgalomra, konokabb elszánásra van szükség azok részéről, akik érzik az olvasás szükségességét, az anyanyelv közösségformáló és fönntartó erejét. Az olvasóvá nevelés egyik fontos tényezőjének magam is a rendszeres könyvvásárlást tartom. Olvasómozgalmat kell indítanunk, hogy ugyanúgy ne tudjuk elképzelni napjainkat könyv nélkül, mint étel-ital nélkül, hogy életformánkká váljék az olvasás. A hogyanra keresni a választ, mégpedig szerintem egyebek között a Hét hasábjain is. Meg kell szólaltatni nemzetiségi kultúránk képviselőit, a könyvkiadó és a könyvterjesztés illetékes dolgozóit, a pedagógusokat és az önkéntes könyvterjesztőket, s magukat az of vasókat is, levonva hozzászólásaikból, véleményükből a következtetéseket. Komoly, őszinte, nyílt vitában tisztázni az alapelveket, amelyeken a mozgalom elindulhatna. Véleményem szerint országos értekezletet kellene összehívnia a CSEMADOK-nak és a Madáchnak a könyvterjesztés új formáinak megvitatása céljából. Ez a fórum rögzíthetné az alapelveket, eljárásokat dolgozhatna ki, s ezeket azután a gyakorlatban haszncísítani lehetne. Az értekezletre boltvezetőket, könyvtárosokat, pedagógusokat, könyvbizományosokat, diákokat is meg kellene hívni. Bizonyos idő elteltével azután felül lehetne vizsgálni, mennyire váltak be a javasolt s immár a gyakorlatban alkalmazott eljárások. Ilymódon lemérve munkánk hatékonyságának fokát újabb, még hatékonyabb módszereket dolgozhatnánk ki. Javaslom, hogy a mozgalom beindításával egyidőben a Hét rendszeresen (havonta legalább egyszer) hozzon elvi jelentőségű cikkeket, módszertani írásokat, recenziókat, kritikákat, olvasói élménybeszámolókat, könyvterjesztői tapasztalatokat, amelyekből tanulni lehet s amelyek előbbre viszik a mozgalmat. Ennek javára válna, ha a Slovenská kniha vállalat keretében önálló osztály alakulna a magyar nyelvű kiadványok terjesztésére. Enélkül szerintem aligha képzelhető el a mozgalom kiterebélyesedése, sikere. Sokkal élőbbé, harmonikusabbá kell tenni a kapcsolatot a kiadó és a könyvterjesztők, valamint az olvasók között. Ezért évente gondoskodni kell propagációs anyag megjelentetéséről kiadói tervek tájékoztatásáról, prospektusokról, könyvplakátokról. Mindez persze nem kis terheket ró a kiadóra, de azt hiszem érdemes lenne vállalni. A CSEMADOK-szervezeteknek, a szerkesztőségeknek, az iskoláknak, az üzemek és szövetkezetek könyvterjesztőinek, könyvbizományosainak is aktívan részt kellene venniük a mozgalomban. Lenne egy ide vonatkozó javaslatom: az írószövetség magyar tagozata például versenyt hirdethetne egy — mondjuk — Fábry Zoltán jelvény megszerzésére. A jelvény megszerzésének követelményei korosztályonként változnának. A CSEMADOK helyi szervezetei olvasóköröket alakíthatnának, a lapok olvasói pályázatokat indíthatnának, s a beküldött legjobb pályaműveket megjelentethetnék. A Kis Építő és a Tábortűz a nyári szünetben az úttörőtáborokkal párhuzamosan amolyan olvasótáborokat szervezhetne, játékos irodalmi versenyekkel. A vers- és prózamondók vetélkedőjéhez s a kiejtési versenyhez hasonlóan évente érdemes volna korosztályok szerint meghatározott irodalmi anyagból olvasottsági versenyt is meghirdetni. A Kulturális Minisztérium, a Népművelési Intézet, a CSEMADOK KB. a könyvterjesztő vállalat és a kiadó minden évben közösen értékelhetné a könyvterjesztésben elért eredményeket, megjutalmazva a könyvesboltok legeredményesebb dolgozóit, de főleg az iskolai, üzemi, falusi könyv£izományosokat. És végül: évente meg lehetne rendezni a csehszlovákiai magyar könyv hetét — mondjuk — Madách Könyvnapok néven. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a mozgalomnak legyen egy irányító, tanácsadó, kisegitő szerve, erre alkalmas emberekből, mert különben a sok dada közt elvész a gyermek. Feltételezem, a hivatalból érdekeltek s az ügy iránt érdeklődők még sok hasznos, megvalósítható ötlettel, tanácsosai élnek a következő időszakban. Remélem, a kibontakozó vita nem süllyed le üres fecsegéssé. A mozgalom sikere végül is abban rejlik, hogy ki mit s mennyit vállal — Balogh Edgár meghatározásával élve — a megvalósítások kisemberi bátorságából. Mindenképpen hálásnak kell lennünk Koncsol Lászlónak, amiért megfogalmazta, s a Hétnek, amiért nyilvánosságra hozta az Egy hónap — egy könyv mozgalommal kapcsolatos elképzeléseket. Most már csak rajtunk, mindannyiunkon múlik, mennyit s hogyan valósítunk meg a felvetett s még a vitában felvetésre kerülő ötletekből, javaslatokból. URBAN ALADÁR HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A gombaszögi kulturális ürvnep nemcsak szövetségünk több tízezres tagságának, a magyar dolgozóknak nagy eseménye, de a hazánkban élő más nemzetiségűeknek is. Minden évben két napig vadregényes völgyben, az időjárás szeszélyeivel dacolva a dal, a tánc és a muzsika nyelvén beszélgetünk egymással. Gombaszögről ma már szinte mindenki tud évenkénti kétnapos kulturális ünnepünk révén, azt azonban bizonyára kevesebben ismerik, hol, melyik városban rendezte meg szövetségünk első országos dal- és táncünnepélyét. Pedig a kisváros ismert. Temetőjében pihen a magyar irodalom egyik nagy egyénisége. A nemzet csinosodása és a Fanni hagyományai című kiváló művek szerzője. KÉRDÉSEK: 1. Hányadszor rendezték meg 197S-ban Gombaszögön az országos kulturális ünnepet? 2. Hol (Érsekújváron, Losoncon vagy Rimaszombatban) és melyik évben rendezték meg először a CSEMADOK országos dal- és táncünnepélyét? 17. 3® VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 15
