A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
HAIAOTTIJKI OLVASTUK I LÁriTJK I ZENE Czeslaw Niemen Bratislavában Március 18-án este lépett fel a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában Czeslaw Niemen, a világhírű lengyel zeneszerző és énekes, a Cannes-i Ml- DEM 1968-as díjnyertese. Nem most mutatkozott be közönségünknek, hiszen fővárosunk zenekedvelő fiatalsága már régen ismeri őt (erről talán az a tény tanúskodik a legjobban, hogy hanglemezboltjainkban csak elvétve kapni Niemen-lemezt). Niemen első önálló dalai 1963-ban születtek, tehát már zeneszerzőként sem tartozik az újoncok közé. Zenéje azonban mindig új, hiszen szüntelenül változik: Niemen a régi szláv zenére épít, de állandóan újabb és újabb — s egyre merészebb — tónusokat keres, s már eddig is olyan szórakoztató zenét sikerült megteremtenie, amelyről bátron állíthatjuk, hogy teljesen új, egyéni, nincs párja Európában. Niemen sajátos stílusa azonban nemcsak az általa szerzett zenében (amely nem téveszthető össze a megszokott „tánczenével"), hanem előadásmódjában is érvényesül: fő jellemzője az elképzelhető legszélesebb hangskála (hangja óriási intervallumok „átugrására" képes), a líraiság vagy inkább a balladikusság (ha lehet egyáltalán zenével kapcsolatban ilyen kifejezést használni). S mint minden művészetben, Niemen zenéjében és előadásmódjában is van valami, amit hírtelenében meg sem tudnék fogalmazni, valami, amit a rossz könnyűzenében meg a ripacskodó „előadóművészekben" (mert ilyenek is vannak) hiába keresünk. Varga Erzsébet KIÁLLÍTÁS Juhos Rudolf népművész képei 1979. március 20-án került sor Juhos Rudolf nádszegí (Trstice) népművész kiállításának megnyitására a Galántai Városi Művelődési Otthonban. A kiállítást a CSEMADOK Galántai Járási Bizottságának néprajzi szakbizottsága szervezte, és Mórocz Károly, a szakbizottság elnöke nyitotta meg. Ezután Nagy Kornélia művészettörténész és Nagy János szobrászművész méltatta az idén hatvanéves népművész eddigi munkásságát. Juhos Rudolf közel két évtizede foglalkozik a képzőművészettel. Eredeti mesterségét — asztalos volt — betegsége miatt nem folytathatta. Helyette a nád feldolgozásával kezdett el foglalkozni. Festeni, rajzolni mindig is szeretett. Innen már rövid volt az út ahhoz, hogy ' az önkifejezésnek egészen egyedüli módját válassza: képeit nádból, a Kis-Duna mentén csaknem mindenütt, és bőven található anyagból alkotja. A népművész él a nyersanyag kínálta lehetőségekkel. Nagyszerű érzékkel használja ki a színvariációkat — a sárgát, világos és sötétebb barnát, pirosat — sőt a nád csomóit, bütykeit és virágát is. A hasított, felszabdalt nádat azután a legtöbb esetben nyersvászonra ragasztja fel, kiváló kompozíciós készséggel. Juhos Rudolf falun született, ott is él. Alkotásai is a falusi élet egy-egy mozzanatát ábrázolják — úgy is mondhatnánk, képei a falusi élet krónikája. Keze nyomán a múlt küzdelmes élete és az átalakult falusi, paraszti életforma elevenedik meg. Előszeretettel nyúl néprajzi témák után is. Képeiről sugárzik a! szülőföld — a Csallóköz, Vízköz — és népének szeretete. A vásznon megelevenedő figurák, tájak vallanak alkotójuk hovatartozásáról is. A fent leírtakat figyelembe véve — úgy érzem — a galántai kiállításon szerepelt huszonegy képe közül a Nádaratás, Vetés, Szántás, Aratás, Disznóölés, Temetés, Lakodalom, Szüret, Favágók és a Vándorszínészek a legsikerültebbek. (görföl) KÖNYV Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiáidról és más írások Az 1744-ben született és 1803-ban elhunyt Johann Gottfried Herder azon nem kis számú világirodalmi nagyságok közé tartozik, akiknek mindmáig csupán a legendája élt a magyar közvéleményben, írását egyet sem olvashattunk magyar nyelven. Pedig a Herder-legenda különösen érzékenyen érintette a magyarságod A budapesti Gondolat könyvkiadó kiváló „Gondolkodók" sorozatának legújabb kötete jóvoltából most, majd kétszáz esztendő múltán, megismerkedhetünk végül az eredeti Herderrel is, nevezetesen legjelentősebb művével, az Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról című munkájával, valamint az ún. Humanitás-levelek-ke\, melyek voltaképpen kiegészítései a hatalmas munkának. E kötet előszavából tudjuk meg azt is végül, hogyan is szólt hát valójában az a bizonyos Herder-jóslat? „A magyar az egyetlen nép, amely ebből a (finnugor) törzsből a hódítók közé nyomult. .. Most szlávok, németek, vlachok és más népek közt az ország lakosainak kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán talán a nyelvüket is alig lehet majd megtalálni.” Hogy mennyit ér Herder jóslata, az két évszázad múltán, kiderült. Szerencsére, nem ez a jóslat emelte őt a halhatatlanságba, ez legfeljebb arra jó tanulság, hogy mi sül ki abból, ha egy történész, különösen ha filozófus is ráadásul, futurológussá vedlik. Szerencsére, mondottuk, nem ez a helyzet, s a mai olvasó meglepetten fedezi föl az „Eszmék .. .” impozáns gondolatkonstrukcióját s próbálja elhelyezni a filozófiatörténet nagy rendszerei közt. Hogy miért maradt mindmáig ismeretlen Herder életműve a magyar olvasók előtt, arra alighanem ugyancsak kielégítő magyarázatot ad a szerencsétlen jóslat. De hogy ma, midőn majd két évszázad elteltével, végül megjelenik a legfontosabb Herder-mű, az miért csak szemelvényesen jelenik meg, arra már kielégítő magyarázatot aligha találunk. Cselényi László Gáli Ernő: Nemzetiség, erkölcsf értelmiség Julian Tuwim lengyel költő így határozta meg a hazafiságot: „Lengyel vagyok, mert lengyelül rebegtem el első szerelmi, vallomásom, lengyelül gügyögtem arról a boldogságról és viharzásról, melyet a szerelem magával hoz. Lengyel vagyok, mert a nyírfa és a fűzfa közelebb van szívemhez, mint a pálma vagy a ciprus.” Ezek a szép gondolatok jutottak eszembe, amikor először, másodszor, vagy ki tudja hányadszor belelapoztam a kolozsvári egyetem etika-professzorának könyvébe, aki mellesleg a romániai Korunk főszerkesztője is. Gáli marxista filozófus, aki vallja, hogy a változás nem egyedül a megismerés belső erőinek köszönhető. A nemzetiség esetében a tudományos megközelítés követelményeinek teszünk eleget, ha a honi magyar nemzetiség jellemzésénél, meghatározásánál megvizsgáljuk és tudatosítjuk a több százéves együttélés, valamint más tényezők hatására kialakult társadalom-lé lektanilag észlelhető vonásokat. E feladat korszerű, igényes megoldása megfelelő világtájékozódást követel. A szerző rámutat a jövőkutatás nemzetiségi vonatkozásaira, vizsgálja a tudomány helyét és szerepét a művelődésben, az irodalom történetét, beszámol a vegyes lakosságú falvak kutatásáról a népiesség gondolatáról, munkások és értelmiségiek viszonyáról, és sok más, gondolom, érdekfeszítő témát boncol. Valamennyi fejezetről persze képtelenség lenne írni, figyelmet érdemel azonban a Fábry „muszájemberség"-e című tanulmánya. Hazai magyar irodalmunk mindmáig legnagyobb alakjának első válogatása három évvel halála után került a romániai olvasók elé, Balogh Edgár összeállításában, bevezetésével és jegyzeteivel „Egy ember megszólal" címmel. Gáli Ernő felkészülten, közérthetően és izgalmasan ír. Szerény véleményem szerint a jelentékeny humanista gondolkodó művét mindenkinek meg kellene ismerni, aki szívügyének tartja a magyarság, beleértve a csehszlovákiai magyarok sorsának alakulását. Ábel Gábor A Golden Girl című amerikai film tehetségesen sportoló hősnőjét kíméletlenül hajszolja egyre nagyobb teljesítményekre mostohaapja, egy nyugdíjas orvos. Az olimpiai győzelem reményében a doppingolószerektől sem riad vissza ... Az orvost Curd Jürgens alakítja. A divatfotósok egy ideje úgy vélekednek, hogy szépek a fekete nők. E felismerésnek köszönheti a 23 éves, 175 cm magas Beverly Johnson, hogy a világ legjobban fizetett manökenje lett. A karcsú, fekete szépség filmszerepet is kapott, Omar Sharif és Peter Ustinov társaságában. A windsori herceg életét és nagy szerelmét Wallis Simpson iránt, aki miatt 1936-ban lemondott a trónról, megfilmesítette az angol televízió. A hatrészes film bemutatását a királyi család megbizásából három ügyvéd próbálta megakadályozni, de nem jártak sikerrel. A főszereplőket egyébként sokáig keresték, végül a Mrs. Simpsonra és Vili. Edwardra nagyon hasonlító Cynthia Harrist és Edward Foxot választották. 8
