A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
Milyen szép baráti gesztus a Hét szerkesztőségétől, hogy közzéteszi a kultúra sok-sok „napszámosának“ visszaemlékezéseit, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a CSEMADOK 30 éve jubileuma színes, változatos legyen, de emellett őszinte és igaz képet kapjanak az olvasók arról a munkáról, amit ezek a nagyrészt névtelen dolgozók tettek és tesznek szövetségünkért, az anyanyelvi kultúráért. Ha az idősebb nemzedék - melyhez én is tartozom — visszatekint a múltba, a kezdet nehézségeire s a megtett útra, akkor jólesően mondhatja: „Hát ezt is lehet, így is lehet." Bizony lehet! Mert például a CSEMADOK kassai (Košice) városi szervezete, ahol jómagam is kezdettől fogva dolgozom, ma már majd egymillió értékű székházzal rendelkezik, ahol az ének-HEMERKA OLGA: AHOGY ÉN EMLÉKEZEM kar, az irodalmi színpad, a pinceszinpad és a nők klubja működik rendszeresen. A Hét szerkesztősége arra kért, írjam meg, milyen munkásságot fejtettem ki a CSEMADOK-ban, mik voltak a kitűzött és elért céljaink, sikereink. Nem is tudom, hol és hogy kezdjem a beszámolót, hiszen ilyen hosszú időre nem lehet részletesen visszatekinteni. De azt jogosan állíthatom, hogy a CSEMADOK- nak megalakulásától kezdve lelkes és mindig aktív tagja voltam. Működésemet Kassán és a kassai járásban kezdtem. Nem könnyű az úttörőmunka. A megalakulást követő években még nem folyt a népi hagyományok felgyűjtése, néptáncok és -szokások színpadra vitele. A csoportok valamilyen magyar táncot jártak, magyar nótára, ami ugyancsak távol áll a népi hagyományoktól. Az átváltás nem ment zökkenő nélkül, de nemsokára eltűntek a Ritka búza, ritka árpa ... és hasonló „népdalokra" ropott táncok. Nemcsak az egykori kassai, de a bratislavai és nyitrai kerületben is dolgoztam, mindig azon fáradozva, hogy minél szélesebb körben terjedjen el az igazi népi kultúra. Aktívan részt vettem népi hagyományaink felkutatásában és megismertetésében. Mint a kassai járási szakbizottság választott elnöke támogattam, tanáccsal láttam el mindazokat, akik ilyen irányban akartak működni. Segítettem a bratislavai Ifjú Szivek és a kassai Új Nemzedék népi együttesek megszervezésében. Felkutatva az idősebbek emlékezetében még élő hagyományokat, ezeknek színpadi előadásra alkalmas változatát bemutattuk Zselizen és Gombaszögön, s így úgyszólván az egész ország közönségével megismertettük ezeket a már-már feledésbe menő értékes szokáshagyományokat, mint például a szirénfalvi szép Dibegőst vagy a humoros Koloni párnavivést. De nemcsak a felnőttek szokáshagyományának, hanem a gyerekjátékoknak, daloknak felkutatására is súlyt fektettünk. Iskoláinkban, ha működött is egy-egy tánccsoport vagy énekkar, ezek a felnőttektől eltanult táncokat és gyermekszójba nem való dalokat énekeltek. Igazi népi gyermekjátékok, dalok nem szerepeltek a műsorukban. Pedig hogy ezeknek az ismerete milyen fontos, hadd inézzem Kodály Zoltánnak, a neves zenetudósnak és pedagógusnak Gyermekjátékok című művében kifejtett egyik gondolatát: „A gyermekjátékkal való foglalkozás minden táncoktató és táncos számára fontos, mert népi táncaink legegyszerűbb s nemegyszer legtisztább elemeit őrizte meg." Kodály szavaiból láthatjuk, milyen fontos gyermekjátékaink megismerése, mert ezek sokszor népi táncaink gyökerére vezetnek vissza. Ma már szerte az országban jobbnál jobb gyermekcsoportok működnek, amelyek ezeket a hagyományokat újítják fel. A Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyek előkészitésében is aktív részt vettem. Népdalénekeseink, éneklő csoportjaink nemegyszer nyertek díjat értékes régi szép népdalok előadásával. Ennyit talán a népi kultúra terjesztése terén kifejtett tevékenységemről. Meg kell még említenem szervezőmunkám egyik legnagyobb sikerét: a nők klubjának a megalakítását. Az volt ezzel a célom, hogy azoknak az idősebb kassai asszonyoknak, akik már kevés kulturális élményben, nemes szórakozásban részesülnek, havonta legalább egyszer színvonalas műsort adjunk. Itt a legkülönbözőbb témájú tanulságos vagy szórakoztató előadások mellett mindig értékes kísérő műsorról is gondoskodtam: ének-, zene- és táncszámokról, szavalatokról. Mór csaknem tíz éve működik klubunk, s a tagok száma jóval felül van már a százon. Az egyik évzáró taggyűlésen a CSEMADOK KB főtitkára kiemelte, hogy az itteni nők klubja országos viszonylatban is egyedülálló szervezete a CSEMADOK-nak, s az idősebb nemzedék tagjait is szeretettel felkarolja. Sok elismerést, érmeket, dicsérő oklevelet kaptam a hosszú évek folyamán. Több szakdolgozatom is megjelent nyomtatásban. Ilyenek voltak: Dalolj velünk (ceshszlovákiai magyar népdalok); Körbe-körbe karikába (gyermekjátékok); Magyarbődi népi hagyományok; a Néprajzi közlemények I—II. kötetében megjelent a Koloni pórnavivés lokodalmas szokás és a mohi Bogáncsszedés leírása; az ipolypereszlényi Kendőstánc és játék; továbbá egy módszertani segédanyag szlovák nyelven a magyar tánccsoportok számára. Visszatekintve a harminc év folyamán kifejtett kulturális tevékenységemre, ezt röviden ebben a pór szóban foglalhatnám össze - csináltam, csinálom és csinálni fogom, amíg bírom. Az ünnepi ülés résztvevői Az ünnepi ülést követő kultúrműsorban leilepett a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének énekkara AZ ÉVFORDULÓ JEGYEBEN A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége megalakulásának 30. évfordulója alkalmából az elmúlt hetekben tartottak ünnepi ülést a CSEMADOK járási és városi bizottságai, értékelve azt a munkát, amelyet a CSEMADOK a harminc év alatt a járás területén végzett. Az ünnepi üléseken megjelentek a járási, párt- és állami szervek küldöttei. Vezetőik felszólalásaikban minden járásban magasra értékelték a 30 év alatt kifejtett munkát. A Rimaszombatban megtartott ünnepi ülésen a CSEMADOK járási bizottságának tagja és az alapító tagok mellett részt vett a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság küldöttsége, Machinók elvtársnak a járási pártbizottság ideológiai titkárának vezetésével, valamint a CSEMADOK KB küldöttsége, Varga Jánosnak, a CSEMADOK KB Elnöksége tagjának, a Hét főszerkesztőjének vezetésével. Az ünnepi beszédet Jónás László, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke tartotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a CSEMADOK rimaszombati járási szervezete becsülettel teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket szövetségünk megalakulásakor kitűzött. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus sikeres építése során az elmúlt harminc évben megváltozott a járás arculata. Az egykor agrárjellegű járás már fejlett iparral rendelkezik. Ezzel párhuzamosan fejlődött a járásban a kulturális élet, amelynek egyik mozgatója volt a CSEMADOK. Rámutatott a haladó nemzeti és munkásmozgalmi hagyományok ápolásának szükségességére. Ezeket fel kell használni a csehszlovákiai magyar dolgozók nevelésében, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében, mondotta. Ezután Machinák elvtárs, a járási pártbizottság ideológiai titkára üdvözölte az ünnepi ülés résztvevőit. Méltatta azt az áldozatos munkát, amelyet a CSEMADOK 30 éve folymán a járásban a szocialista kultúra terjesztése területén kifejtett. Közölte az ünnepi ülés résztvevőivel, hogy a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság a CSEMADOK munkájának elismeréséül „A járás fejlesztésért" kitüntetést és az erről szóló elismerő oklevelet adományozza jó munkájának elismeréséül a CSEMADOK járási bizottságának. A kitüntetést Pál Gyula, a CSEMADOK járási titkára vette át. Majd 22 alapító tagnak és aktív kultúrmunkásnak a járási párt- és állami szervek küldöttségének tagjai átadták a jnb elismerő oklevelét, jelezve, hogy a járási szervek figyelemmel kísérik és kellőképpen értékelik a CSEMADOK kulturális és népnevelő munkáját. Az ünnepi ülés gazdag és tartalmas kulturális műsorral zárult. V. 1. M, Petrovsky lelvételei 7
