A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 16. szám

KORTÁRSAINK A modem cseh költészet bővizű folyam­ként árad a századforduló nemzedé­keitől a mai fiatolokig. Az első, szim­bolista nemzedék (Brezina, Sovo, ára­mok, Toman, Dyk) indulásával egyidő­­ben, szinte fej-fej mellett, megjelenik, előbb Bezruč folytatás nélkül maradt „Sziléziai dalaiban*, majd S. K. Neu­mann egész életművében o szocialista fogantatósú líra. A következő generá­ció: a huszadik századi cseh költészet tengelye s általában a cseh iro­dalom tolón legizmosabb vonulata. Hora, Biebl, Halas, Seifert, Závada, Hrubín — élükön a három világító­­toronnyal, Wolkerrel, Nezvallal és Ho­­lannal. Ez utóbbi három a szózod első öt esztendején belül született, Wolker és Nezval 1900-ban, Holan, József Atti­la évtársaként 1905-ben, de sorsuk ala­kulása következtében mégis hárem kü­lönböző nagy korszakát jelképezik szá­zadunk cseh lírájának. A korán. 24 esztendős korában elhunyt Wolker az első korszakot, Nezval a Wolker halá­lától kezdődő s 1958-ig, saját haláláig tortá második időszakot. Holon pedig az ezt követő éveket, évtizedeket, hi­szen az induló Holan csak másodhege­dűse még a nagy nemezedéknek, csu­pán o negyedszázados hallgatás után megszólaló Holanra érvényes az, amit az imént mondtunk. Mindez korántsem jelenti azt, hogy a nagy nemzedék árnyékában a fiata­labb nemzedékek nem jutnak szóhoz. Ellenkezőleg. Az idős Holan újrameg­­szólalásávol szinte egyidóben jelentke­zik az ötvenes évek végén o modern cseh líra harmadik nagy vonulata, az ún. hétköznapok költészete. Képviselői között a legelső sorban áll Miroslav Florian. Miroslav Az 1931-ben született Florian helyze­te, a modern cseh költészetben és a saját nemzedékén belül egyaránt, sok mindenben hasonlít Simon István hely­zetére a modern magyar lírában (ki­véve persze az utóbbi tragikusan korai holálát). Florian ugyanúgy a csöndes, befelé forduló, privát (a szó nemes értelmében privát) lírának a megszólol­­tatója, s szelíd, de szívós és kitartó harcosa, ahogyan Simon István. S ahogy Simon elkötelezte magát a köznapi közérthető és végig szocialista poétika iránt nemzedékének modernebb törek­vései mellett, Florian ugyanezt tette cseh viszonylatban. S van óbban valami törvényszerűség, hogy éppen a hangos szavaktól irtózó Florian tudta a leg­inkább megőrizni eredeti célkitűzéseit a hatvanas évek közepén-végén s az azóta eltelt tíz esztendőben is. A „las­sú víz* Flórian következetesen és szívó­san építi tovább körülhatárolt, de biz­tos, szilárd alapokra épített életművét. „Partot mos*, hogy stílszerűen fejezzük be megkezdett hasonlatunkat. Lássuk, hogyan. Florian első kötete (Snubní prsteň — A jegygyűrű) még 1948-ban jelent meg, tehát a költő tizenhét esztendős korá­ban, s egy szocialista realizmus előtti stádiumot képvisel a költő életművén belül. A későbbi, szocialista líra első változatát költőnk pályáján az ötven­háromban megjelent Cestou k sind (Útban a nap felé) és a két évvel ké­sőbbi Blizský hlas (Közeli hang) kép­viseli, míg a második, érettebb és mo­dernebb változatot a megintcsak két esztendővel később, 1957-ben kiadott két kötet, az Oteviený dúm (Nyitott ház) és főként a Závrat (Szédület) je-Florian lenti. E két művével tör az akkor még mindig csak huszonhat esztendős költő nemzedéke s a kortárs cseh irodalom élvonalába. A következő, az életművön belül im­már negyedik periódust képviselő köte­tekkel aztán állandósul s mindmáig változatlan marad a flórian! poétika, Záznam a potopé (Jegyzet a vizözön­­ről), Tichá posta (Csöndes posta) s ezekhez hasonló, jellemző és sajátsá­got florioni lírai attitűdöt szimbolikusan és híven érzékeltető-kifejező címeken jelennek meg e periódus, a hatvanas­­hetvenes évek új kötetei s az egyre gyakoribb gyűjtemények és válogatá­sok: Smhivená znamení (Megbeszélt jel, 1973), Verse (Versek, 1975), Hvézd­­ná réva (Csillaglürtök, 1978). Említettük, hogy Florianék nemzedé­ke, az ötvenes évek eleje patetikus lírá­jának ellenhatásaként, oz ún. hétköz­napok költészetének ars poéticáját tűzte a zászlajára, s említettük Florian lírájá­nak privát jellegét, közérthetőségét és csöndes, pózoktól mentes voltát. Ezt a privát jelleget azonban semmiképpen sem szabad a szó lejáratott értelmében felfogni. Válogatásunk legrégibb kelte­zésű verse a Nem születik meg például még csak fél lábbal lépi át e szónak a lejáratott vagy nemesebb értelmezése közötti szakadékot, de a többi vers, közérthető s privát volta ellenére sem nevezhető immár „fülbemászónak*, „egy olvasásra megjegyezhetőnek*, mondjuk, az ilyenfajta versek XIX. századi értel­mében. Ellenkezőleg, nagyon is meg­tervezett, hogy azt ne mondjuk, raffi­­nált költészet ez, akár az Archeológiát nézzük, akár az Ószövetséget vagy a Jegyzet a vizözönröl címűt. A Nem szü-MIROSLAV FLORIAN versei: NIM SZÜLETIK MEG SZERETŐK JEGYZET A VÍZÖZÖNRŐL Éj-Levél-zizegés. Kitekintettél - és az ég megdörrent. Aztán megnyíltak az egek. (Elővettük hát Breh met, ama isteni aprójószágokkol, és a békákra egy marék kavicsot.) Utoljára még egy kis rúzs. összezárt ajk. Arany. Tűzi a rendelőasztalt május minden reflektora. ) Láthatatlan pici halál, mint a fésű, eldugható. Mint a fésűt, tósko rejti, fésütködsz - őszül a hajad. Torkodon két könnycsepp csupán, a test eltitkolt sírása. Minden ruha túl nagy néki. Fölforgatott birodalom. Bepúderezve, mint a sebhelyek a csókok után. Mi vagyon írva, szürkére szürkén, mi vagyon a folyók sodrásában? Az illatos éj a nappalba ömlik, o te hajadra, s leselkedik reánk a gyökérzet az aszfalt alatt. A petit zsongásában, fecsegő neonok közt, ékírásos feliratot forogunk. Reggelre csők a víz nagy gyűrűje maradt köröskörül. ARCHEOLÓGIA Fogak, körmök, fejtjük őket réteg réteg után. Koporsó meg koporsó, nagyobban mindig kisebb, végül holmi gyanta Tutenkhomon isten. Leemeljük a halálfejes bábot, hullám hullám után, a vizözönt óvatosan szétszedjük, s agyagoson tetőtől talpig csókolózunk a máig nem meg született unokákkal. letik meg című verset talán még prózá­ban is el lehetne mondani, de a többi­ről ezt már semmiképpen sem lehet ál­lítani. Itt már minőségileg többről von szó, mint egy-egy versbe, verssorokba, rímekbe, ritmusokba tördelt banális históriáról, s ez bizonyítja leginkább e líra időtálló voltát. Nem lehet egy ilyen szükségszerűen rövidre fogott portré célja, hogy külön­­külön is megmagyarázza, „miről szál­nak* ezek a versek. A korszerű lírára fogékony olvasó mindén külön magya­rázat nélkül is megérti és élvezi majd ezt a senki máséval össze nem téveszt­hető egyéni hangot, Miroslav Florian költészetét. CSELÉNYI LÁSZLÓ ÓSZÖVETSÉG Oly nyári éj von, hogy önnönmaguktól gyulladnak meg a rózsák. Oly csöndes éj, hogy Dávid király hárfáit hallani. Zöld legelőkön trabant-lovak legelnek. S a víz, a használni való, türelmesen tanul, hogy sírássá legyen. Drága barátnőm, gyere elembe, vezérel majd az alma-állócsillag. (Cselényi László fordításai) 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom