A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-07 / 14. szám

Faragott, díszes bölcsőben pihen az új­szülött a csallóközoranyosi (Zlatná na Ostrove) helyi nemzeti bizottság dísz­termében. Egyenletesen szuszog, alszik. Talán édesanyja meleg kebléről, talán édesapja erős karjáról álmodik. — Az őszinte szerelem boldogsága a gyermek megszületésével lesz teljes — kezdi ünnepi beszédét Seneši Imre hnb­­elnök. ' A pici csak alszik, olykor-olykor nyújtózik egyet, igazít feje fekvésén. A mellette álló kislányok meg-megbillen­­tik ilyenkor a bölcsőt - álmondj még, kicsi Tamás, nyugodtan alhatsz, jó em­berek vigyáznak most rád. — Szüleid neveljenek belőled egye­­nés, tisztességes, becsületes embert. Ehhez kívánok a kis család minden tagjának sok erőt és egészséget - nyújtja jobbját kézfogásra az elnök. Szavalatok, orgonamuzsika, fényképe­zőgép-kattanások kísérik az ünnepi ak­tust. Aranyos hivatalosan is köteléké­be fogadta az újszülöttet, Olajos Ta­mást. Mindez egy márciusi szombaton tör­fiatalokkal is — mesél Seneši elvtárs —, amikor bejelentik házasságkötési szán­dékukat. Bár nem aranyosi születésű vagyok, de már olyan régen intézem a falu dolgait, hogy teljesen otthon érzem magamat. Mindenkit ismerek. Az az érdekes, hogy innen nem mennek el a fiatalok. A házasulandók itt tele­pednek le, akkor is, ha a kiválasztott­juk nem falubeli. Megbeszélem a fia­talokkal, hol dolgoznak, mik a terveik. Persze az is szóba kerül, elmennek-e a templomba is házasságot kötni. Szán­dékukat minden esetben tiszteletben tartom. Olykor a családi szokások, a szülők iránti szeretet, megbecsülés ve­zéreli a fiatalokat. Én sem akarom a családi békét megrontani. A múlt év­ben tizenkilenc esetben kötöttek itt há­zasságot. Ebből tizennégyet nem kö­vetett egyházi szertartás. Idő kell min­denhez. Rajtunk múlik, mennyire tud­juk igazi ünneppé tenni az egyén szá­mára jeles napokat. — Helyzeti előnyben is vagyunk — szól Sukola Imre, aki most nem hiva­talosan, hanem házastársi mivoltában gatják a nyugdíjasokat. Legközelebbi terveikben a nyugdíjasok találkozójá­nak megszervezése szerepel. Ajándékot, hasznos használati cikket, kultúrműsort, frissítőt kapnak majd a nyugdíjasok, de mindenekelőtt jó szót.- Az idősek magányérzetének eny­hítésére hoztuk létre a nyugdíjasok klubját - veszi át a szót Németh Jo­zefin. - A Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének egyik termében minden csütörtökön délután jöhetnek össze.- Hogy várják ezt a napot, mi sem bizonyítja jobban - mondja az elnök —, mint hogy már a nyitás előtt ott ácso­­rognak. Falutörténeti, községfejlesztési, egészségügyi előadásokat tartunk, s persze sokat beszélgetünk.- Azelőtt — kapcsolódik a beszélge­tésbe Pálfy Rozália — minden szerve­zet a maga szakállára dolgozott. így előfordult, hogy egy-egy idős embert háromszor is meglátogattak, mást meg egyszer sem. Most összehangoljuk g Vöröskereszt és a Nőszövetség helyi szervezetének, valamint a testületnek' munkáját. így már senki sem marad­hat ki. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő. Hozzák a másik újszülöttet, Both Istvánt. Ma már harmadszor csendül fel az orgonamuzsika, a gyerekek sza­valata, az elnök köszöntő beszéde. El­sőnek, még délelőtt, egy kislányt, Szűcs Adriannát köszöntötték. Az utolsó ak­kordok elhangzása után mi is a gra­tulálok sorába állunk. Márony Klára és tént, de történhetett volna az év bár­mely más hónapjában. Aranyoson már régen nem számít ritkaságnak az egyé­ni névadó ünnepély. A múlt évben 34 gyermekkel gyarapodott a község. Eb­ből huszonhármuknak volt külön név­adó ünnepe. — Hogyan érték el ezt a szép ered­ményt? Elsősorban igazi, szép ünneppé igyekszünk tenni ezt a boldog napot — válaszol Sukola Valéria, a polgári ügyeket intéző testület elnöke. — Min­dig keresünk valami új lehetőséget, amellyel még az eddiginél is szebbé tehetnénk az ünnepet. Nemrég sikerült bölcsőt csináltatnunk. Évekig hiába akartuk készen megvenni, itt is, ott is hiába rendeltük meg. Végül egy hely­beli ember, Csóka Péter asztalos ké­szítette el. A névadó után, az elnök szobájá­ban, a hosszú asztalhoz telepszünk, megbeszélni, mit s hogyan tesz még a testület, hogy a lakosság közvetlenül érezze a szocialista társadalom humá­nus voltát.- Ide, ehhez az asztalhoz ülök le a van jelen. Különben tőle sem idegen a testület munkája. A hnb-elnökkel, va­lamint Horváth Zoltánnal és Szabó Sándorral felváltva vállalja a halott búcsúztatását, ha az elhunyj nem kí­vánt egyházi temetést. Pedig a közü­leti tevékenységből elég volna számá­ra annyi, amennyi mint a CSEMADOK helyi szervezetének elnökére reá hárul. A munkája is szabadidő — igényes. A helyi földművesszövetkezet zootech­­nikusa — annak is kitűnő. Szóval, Su­kola Imre szerint helyzeti előnyben van Aranyos község. Ugyan miért?- Nálunk, emlékezetem szerint, so­hasem volt olyan nagyon vallásos a nép. Az idősebbek lassan elmúlnak, ka­tolikus pap nem lakik a községben. Innen a helyzeti előny. Persze mindez mit sem érne, ha a testület nem igye­kezne szép ünnepélyeket rendezni. Már előfordult, hogy a kimondottan vallá­sos szülő gyerekei is csak nálunk kö­töttek házasságot. Sőt, mindannyiunk meglepetésére, utóbb egy egyszerű asszony, Berecz néni, a végrendeleté­ben csak polgári temetést kért. Ez már tényleg azt bizonyítja, hogy szépen csi­náljuk. A színvonalhoz persze a fúvós­­zenekar nagyban hozzájárul. Csóka Ferenc szövetkezeti tag, autóbuszsofőr tanítja a gyerekeket. Sok-sok szeretet­tel foglalkozik velük. Feri barátom va­lamikor zenekarban játszott, vizsgázott zenész, szakszofonos volt. Azelőtt - folytatja az elnök — a tűz­oltó zenekar szolgáltatta a zenét. De aztán felbomlott. Aranyoson hagyomá­nya van a fúvószenének. Csak legyen, aki összetartja a csoportot. A mostani a helyi népművelési központ gondnok­sága alatt működik. Névadó, esküvő, temetés jó alkalom arra, hogy a polgári ügyeket intéző testület az érintettek mellé álljon, hogy örömben, bánatban osztozzon velük, de tevékenységük korántsem csak e három alkalomra korlátozódik. A testület im­már hagyományosan, minden évben köszönti a házasságkötésük .25., illet­ve 50. évfordulóját ünneplő párokat. Búcsúztatja a regrutákat, üdvözli a tényleges katonai szolgálatból hazaté­rő fiatalokat. A személyazonossági iga­zolványokat is ünnepélyes keretek kö­zött adják át a 15 éveseknek. Lóto-Both István örül az elsőszülött gyer­meknek. — Hány gyereket terveznek? — Hát? — összenéznek, nevetnek — egy kislányt még szeretnénk... — Milyen a lakásuk? Hova viszik a gyereket? — Traktoros vagyok - válaszol az apa - a szövetkezettől kaptunk Föl­aranyoson lakást. Igaz csak' szoba­­konyhást, de kezdetnek megfelel. — Megszokták már a gyereksírást? — Ô, István nagyon jó kisbaba, csak eszik meg alszik... - mondja a mama. — Még nincs okom panaszkodni rá — így az apa. — A karjára meri venni a picit? — Persze, még meg is füröszteném, de ezt Klári jobban csinálja. Elbúcsúzunk a fiataloktól, mert siet­nek, a kicsi István megéhezett. Haza indulnak a testület tagjai is, számukra is elkezdődhet a szabad szombat. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom