A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

BARLANGKUTATÓK A krasznahorkai Buzgó-barlang vitte ki, kötéllétrát, rengeteg kampót, biztosítóköteleket használtunk. Ma mór egyszerűbb, könnyebb és biztonságo­sabb a felszerelés. Érdekes történet tar­tozik a Csengő-barlanghoz, amelybe elsőként 1875-ben a pelsőci Fabnyik Emil ereszkedett le. Egy vasketrecet csináltatott, ebből vastüskék meredez­­tek, védekezésül a „sárkányok” ellen. Három liter bort is vitt magával, arra az esetre, ha esetleg barátkozni kelle­Jugoszlávia két legmélyebb barlang­jába ereszkedhettünk le, ahol új üre­geket is felfedeztünk. Felejthetetlen él­ményekben, izgalmakban volt részünk. A Jugoszláviában töltött napok, ott szerzett tapasztalatok fellelkesítettek. Evés közben jön meg az étvágy. Én is így voltam. Még abban az évben, 1976-ban turistaútlevéllel Görögország­ba utaztam egyik lengyel barátommal. Csodálatos vidék, rengeteg még fel A Szlovákiai Barlangászok Egyesületé­nek egy 15 tagú csoportja december­ben Franciaországba utazott, hogy kül­földi barlangászok közül elsőnek eresz­kedjen le a Mont Blanc és a Genfi-tó között fekvő 1298 méter mély Jean Bemard barlangba. A komoly politi­kai, szellemi, fizikai, szakmai felkészü­lést igénylő vállalkozás hét napig tar­tott. Négy napig tartózkodtak a bar­lang mélyén, itt köszöntötték az 1979-es esztendőt. Az expedíció egyik tagja ifjabb Sti­­brányi Gusztáv, a Tornai (Turňa Nad Bodvou) Állami Gazdaság 26 éves anyagbeszerzője meséli élményeit, er­ről a nem mindennapi sportról. — A barlangászat több, mint' sport — kezdi. A fizikai felkészülésen kívül sok mindent meg kell tanulnunk. Föld­rajzi, geológiai, kémiai, biológiai alap­ismeretek nélkül értelmetlen és veszé­lyes vállalkozás volna. Jó reflexekkel, kitűnő idegekkel kell rendelkezni, s ter­mészetesen ismerni kell a hegymászás csínjót-bínjót. Alpinizmus ez is, csak ellenkező irányú. Édesapám nagy természetbarát. Fő­leg régészeti kutatásokat folytat, bar­langokban, s engem is nemegyszer magával vitt. ötéves koromtól fogva járom a hegyeket, fennsíkokat, bar­langokat. Sokat tanultam tőle. A hegy­mászás alapjait a Szádelői-völgy me­redek sziklafalain sajátítottam el. Sokat barangoltunk a Szilicei-fenn­­síkon. zsombolyokat, töböröket keres­ve a karsztos vidéken. Édesapám a pi­­lini és bükki kultúrával foglalkozott, engem az ismeretlen mélység vonzott, így találkoztam aztán a rozsnyói (Rož­ňava) barlangászok csoportjával, amely akkor a rozsnyói múzeum keretében működött. Befogadtak maguk közé, ma is tagja vagyok a csoportnak. Ez most már az országos barlangász szervezet­hez tartozik. Ezzel a csoporttal kutat­tuk fel a Szilicei-fennsík zsombolyait, a Kismólnóst, Nagymálnást, Kisbükkfát, Nagybükkfát; ez utóbbi a legmélyebb ezen a fennsíkon. Ezután következtek a Pelsőci-fennsík barlangjai. A legemlékezetesebb ma­rad számomra a Csengő-barlangba va­ló leereszkedes, 1969-ben. Ez is verti­kális (függőleges, kútszerű) barlang, 100 méter mély. Akkor még elég kez­detleges eszközökkel dolgoztunk. Fel­szerelésünket traktor vontatta pótkocsi ne a „dzsinnel". A szellem azonban házon kívül volt. Az egyik palack össze­tört, a másiknak a tartalmát Fabnyik Emil megitta a ketrecben, egyet pe­dig ott hagyott, a később leszállók örömére. Itt a Pelsőci-fennsíkon találkoztunk lengyel barlangászokkal. Tőlük lestük el az új módszereket, az ún. „dulfer­­ülést”. így ereszkedünk le. Kötélen csúszó s a lábunkhoz erősített külön­leges kapcsok segítségével mászunk fel. Azóta többször voltam a Csengő-bar­langban, nem tudok betelni a 18 mé­ter magas cseppkövek szépségével. Egyszer, amikor még az új módszert ta­nultuk, felfelé jövet kikapcsolódott a biztosítóm, ötször függtem a bokámra kötött kötélen fejjel lefelé, míg nagy nehezen feljutottam. Akkor egy kicsit megijedtem. Szoros a kapcsolatunk a lengyel bar­langászokkal. A Lengyel-Tátra barlang­jait már jól ismerjük. Az elért sike­reink tették lehetővé, hogy 1976-ban Francia-Alpok: a Jean Bemard bar­langban Görögország: „Lengyel barátom bizto­sított.“ Ifjabb Stibrányi Gusztáv nem derített vertikális barlang. A gö­rögök ezen a téren nem állnak a hely­zet magaslatán. Se térkép, se doku­mentáció (pedig ez alapja a rendsze­res munkának), tehát semmi. Útmuta­tást alig tudtak adni. 1900 méter ma­gasságban az Ión-tenger partvidékén találtunk rá egy 392 méter mély bar­langra. Érdekessége, hogy a szó szoros értelmében kút. Nincsenek párkányok, pihenők, egyenesen, meredeken fut a mélybe. Lengyel barátom biztosított, i én leereszkedtem. Talajmintát vettem, térképeztem, fényképeket készítettem egy kötélen lógva. Rutin kérdése az egész. Legutóbbi alpesi expedíciónk, amely­ről a bevezetőben szó volt, ugyancsak próbára tett mindnyájunkat. De büsz­kék vagyunk, hogy sikerrel megbirkóz­tunk a feladattal. Külön autóbuszunk volt, ott rendeztük be a fekhelyeket, polcokat a felszerelésnek, élelemnek. Ausztrián, Svájcon keresztül érkeztünk Lyonba, a Francia-Alpok lábához. Innen feladatunk végeztével svájci és ausztriai barlangokkal ismerkedtünk. Ilyen bar­langok nálunk nincsenek. Új tapaszta­latokra, ismeretekre tettünk szert, erre nagy szükségünk van, mert a feladatok is nőnek. További feladataink? Legközelebbi terveink között szerepel egy ázsiai expedíció. A pontos terv most készül. Ázsia hegyei, barlangjai nagy feladat elé állítanak mindnyájun­kat. Ritka élményben lesz részünk, újat, mindig újat látunk és tanulunk. Igen, az ember tudásvágya kimerít­hetetlen. A szerzett ismeretek, tapaszta­latok szebbé teszik az életet, s a ba­ráti kézfogások összefognak embereket és nemzeteket. FECSÓ PÁL Ifj. Stibrányi Gusztáv felvételei 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom