A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 12. szám

mincados, édesanyja, Anna, Spindler városbíró leánya volt. Az apai ősök a 17. században Írországból vándoroltak Magyarországra. Az ifjú Farkas tanulmányait a Káp­talan utcai Szt. Márton dómískolában kezdte. Éleseszűsége csakhamar feltűnt tanárainak, később a győri gimnázium­ban is mint „tudós Kempelent" emle­gették. Iskolai tanulmányait a bécsi jogakadémián fejezte be, de az önkép­zést soha sem hagyta abba. Korának egyik legsokoldalúbb tudósa lett, ki szakemberként foglalkozott a jogtudo­mányokkal, bányászattal, földműveléssel, építészettel, akusztikával, technikával, képzőművészettel, nagyszerűen rajzolt, rézmetszeteket kivitelezett, iroda'ímilag is tevékenykedett, hét nyelvet beszélt folyékonyan ... 1755-ben, amikor a ma­gyar udvari kamara fogalmazója lett, Mária Terézia saját kezűleg írta rá az aktára: „A magyar udvari kamara so­kat fog nyerni az ifjú Kempelen úr­ban". De nemcsak a magyar udvari ka­mara, hanem maga az uralkodóház is nagyon sokat nyert személyében. Ha­marosan meggyőződtek nagyszerű szer­vező és adminisztrációs adottságairól is, így rövidesen az udvar „mindenese” lett. Számos ellensége is akadt, de megbízhatósága és tetterós szorgalma révén teljesen megnyerte Mária Teré­zia kegyeit. Rohamoson haladt a rang­létrán, de megnövekedett feladatainak száma, igényessége is. 1758-ban Mária Terézia megbízásá­ból rendeznie kellett a magyarországi sóbányák hozományának csökkenését. Nem csupán a sótolvajok és csempé­szek leleplezésével orvosolta a bajt, ha­nem miután bejárta a sóbányákat, le­ereszkedett a tárnákba, saját tapaszta­latai alapján módosította a bányabe­rendezéseket, javított a munkakörülmé­nyeken. Ekkor lett a magyarországi só­bányák igozgatója. A sokak áltál félelmetesnek tartott műhelyéről ismert pozsonyi házát saját tervei alapján 1762-ben építette Kem­pelen a Duna utcában. Ez alkalommal téglagyárat bérelt, s a saját égetésű téglákból nemcsak ő, hanem Csallóköz számos földművescsaládja is építkezett. Ez idő tájt újabb vállalkozása is siker­rel járt: vászongyárat alapított. A jó minőségű és olcsó Kempelen-vászon hamarosan jó hírnévre tett szert egész Nyugat-Magyarországon. Az otthoni műhelyében technikai újí­tásokkal foglalkozó hivatalnok kiegyen­súlyozott életét a császár- és királynő újabb rendeletéi tették változatosabbá 1768-ban Mária Terézia azzal bízta meg Kempelent, hogy állítsa helyre a köz­rendet a Bánátban. A feladat sikeres megoldásáért kiutalt félévi szabadság idején, 1770-ben tervezte meg Kem­pelen egy állandó jellegű Duna-híd modelljét, melyet a pozsonyi repülőhíd kettészakadása után mutatott be Albert helytartónak. Anyagi gondok gátolták e terv kivitelezését, de az új pozsonyi hajóhíd megépítését így is Kempelenre bízták. Mesterművei tett eleget a meg­bízásnak, a vezetése alatt épült hajó­híd 1825-ig szolgálta a közönséget. Míg Albert főherceget és feleségét Mária Krisztinát tanította magyar nyelv­re a pozsonyi várban, Kempelen ta­pasztalhatta, hogy a vár ivóvírhiány­­bon szenved, kútja kiapadt. Ekkor a Duna-partön kutat furatott, s d vizet vörösréz csöveken, lovak hajtotta szi­vattyúval nyomatta fel a várba. Ez idő tájt Mária Teréziának tett ígé­rete alapján újabb meglepetéssel szol­gált Kempelen Farkas. 1770 áprilisában mutatta be a császári udvarnak a po­zsonyi műhelyben kivitelezett legújabb találmányát, a sakkozó játékautomatát. Ez egy törökruhás emberi alakból állt, amely alacsony szekrény mögött széken ült és a szekrényen felállított sakktáb­lán nagy ügyességgel játszott. Sokan azt hitték, hogy a sakkozógép nem ko­moly műszaki találmány: a belsejében elrejtett kis törpe mozgatja a bábukat, de ma már Kempelen saját feljegyzé-A sakkozó automata játék közben Sokoldalú képzettségét, nagyszerű emberismeretét az uralkodóház teljes mértékben kihasználta, féladptainak si­keres megoldásával az elismerés és megbecsülés magas fokát váltotta ki, de ő mégis megmaradt közvetlenül szerénynek, melegszívűén jóságos em­bernek. Kempelen Farkas, a varázslóként em­legetett polihisztor 245 évvel ezelőtt 1734. január 23-án született Pozsonyban az egykori királyi kúria épületében, a Ventur utca 15. számú házban. Édes­apja Kempelen Engelbert királyi főhar-KEMPELEN FARKAS (1734-1804) Kempelen Farkas szobra (Kovács Lajos alkotása) TUDOMÁNY­TECHNIKA séből tudjuk, hogy az automatát kiber­netikai elvek alapján szerkesztette meg. A gép Kempelen halála után ismét ki­került a Duna utcai ház padlásáról, sorra aratta sakkgyőzelmeit a világban, míg aztán állítólag 1854-ben Philadelp­hiában elégett. Habár Kempelen világhírnevét éppen a sakkozógép alapította meg, ä maga sem ezt tartotta legjelentősebb alkotá­sának. Jómaga a nagyszombati egye­tem Budára való áthelyezését (1774— 79) tartotta legfőbb művének, de ne feledjük, hogy 1779-ben a vak Para­dis Mária Teréziát dombornyomású be­tűk segítségével megtanítja olvasni és írni, megszerkeszti számára a világ el­ső írógépét, a dombornyomású író­prést. Sok-sok évi kísérletezés után 1789- ben fejezte be egy beszélőgép meg­szerkesztését; ezt beszédoktatási segéd­eszközül szánta süketnémák oktatásá­hoz. A gép gyermekhangon, de tisztán és érthetően ejtette a szavakat; jelen­leg az egyik londoni múzeumban őr­zik. A géppel egyidejűleg született „Az emberi beszéd gépezete" című, 1791- ben kiadott könyve. Előzőleges sikertelen próbálkozás után 1788-ban két gőzgépet készített pozsonyi házának udvarán. Ezekre sza­badalmat is kapott és 1793-ban a Bács megyei Ferenc-csatorna építésénél or­szágos sikert aratott velük. Technikai sokoldalúságát tükrözi még két korábbi alkotása is: a beteg Mária Terézia számára készült székágy, vala­mint ugyancsak a császárnő kérésére kivitelezett, mindmáig működő szökő­­kútrendszer a schönbrunni palota kert­jében. Az Adrioi tengert a Dunával összekö­tő csatornának, valamint a Csallóköz csatornázásának, vízrendszeri szabályo­zásának tervét mindannak efleWére, hogy mindkettő messzemenő gozdasági fejlődést ígért az országnak, már nem valósíthatta meg. Ferenc császárnál ugyanis Kempelen Farkas a Martino­vics féle jakobinus mozgalommal való rokonszenvezésért kegyvesztett lett. Negyvenhárom évi sokoldalú szolgá­lat után kényszerült visszavonulni. Élete hátralévő részét Pozsonyban és Gom­bán töltötte. De itt sem tétlenkedett. Földművelésre, kertészkedésre tanította Gomba népét. Hetven évet élt. Szor­galmas, tevékeny életút után 175 év­vel ezelőtt, 1804. március 26-ón halt meg Bécsben; itt is temették el. LEHEL ZSOLT KELTA PÉNZEK SZLOVÁKIÁBAN A bratislavai Pallas Kiadó a múlt évben egy érdekesnek ígérkező könyv­­sorozatot indított Szlovákia területének régi művészetéről. A kiadó előrejelzése alapján a szlovákiai őskori műalkotá­sokkal valószínűleg három kötet foglal­kozik majd. Ezek egyike — amely már meg is jelent — Evő Kolníková: Keltské mince na Slovensku (Kelta pénzek Szlo­vákiában; Bratislava, 1978) című köny­ve. A szerzőnő a munkát Ján Eisner és Vojtech Ondrouch, a szlovákiai kelta numizmatika két nagy úttörője emléké­nek, valamint Ľudmila Kraskovská, a mai szlovák pénztörténeti kutatások szervezőegyéniségének ajánlja. A régésznő az előszó rövid eszme­­futtotásában nagy vonalakban ecseteli a kereskedelem alakulását a történe­lem folyamán: a cserekereskedelemtől, a különféle természetes fizetőeszközö­kön keresztül egész a pénzérmék ki­alakulásáig. Szlovákia területén először a kelták vertek pénzt az időszámításunk előtti századokban. Ezt követően aztán egész 1328-ig, a körmöcbányai pénzverde megnyitásáig szlovákiai pénzverésről nem tudunk. A következő fejezetben felvázolja a kelták rövid történetét: vándorlásaikat az őshazából (amely körülbelül a mai Kelet-Franciaország, Közép-Németor­­szág, Csehország és Ausztria területe) Európa legkülönbözőbb vidékeire. A keltaság vándorlásaival Európa-szerte egy egészen új kultúrát terjesztett el. Az ő nevükhöz fűződik többek között o lábbal hajtható fazekaskorong; a két­­köves, forgó malom első alkalmazása. Valószínűleg ők ettek először a Kárpát­medencében kenyeret (természetesen lepénykenyeret!), nevükhöz fűződik a vas nagyméretű elterjesztése. Külön fejezetet olvashatunk a kelták szlovákiai megjelenéséről és telepedé­­séről, majd ezt követően pénzverésük kialakulásáról és előzményeiről kapunk meglehetősen részletes téjókoztatót. Itt tudjuk meg, hogy főleg a macedóniai királyok (II. Fülöp és Nagy Sándor) ve­retéinek utánzásával alakult ki a kelták pénzverése i. e. a 3. és 2. évszázad fordulóján elterjedésük egész területén. Hangsúlyozni kell azonban, hogy pénz­verésük törzsi jellegű volt, tehát az egyes kelta törzsek belső használatra készítettek ilyen fizetőeszközt. A továbbiakban a Szlovákia területén vert kelta pénzek különböző típusairól olvashatunk részletesen, majd érmék esztétikai szempontú elemzéséről van szó. A valóban szép kiállítású kötet na­gyobb részét képezi a képmelléklet, amely 53 fekete-fehér és 25 színes fel­vételt tartalmaz. A nagyszerű fényképe­ken (amelyek Jozef Krátky munkáját dicsérik) azokat a miniatűr műremeke­ket csodálhatjuk meg, amelyek histo­riográfiai hátteréről Éva Kolníková tol­lából koptunk szép összefoglalót. LISZKA JÓZSEF SZÉNHIDROGÉNEK KUTYATEJBÖL Új energiaforrások után kutatva az ausztráliai Melbourne .egyete­mének növénygenetikusai olyan nö­vényfajra bukkantak, amely egykor talán fedezheti majd jövendő olaj­­szükségletünk egy részét. A kutya­­tejfélék (Euphorbiaceae) családjá­nak egyik tagjáról van szó, amely Közép-Afrika és Dél-Amerika száraz parti övezeteiben honos. Két típusa van. A nedvdús, kaktuszszerű nö­vény a sztyeppvidékeken honos. A melbourne-i kutatók inkább a másik típust tanulmányozzák beha­tóan: a mérsékelt égövi klímában tenyésző gyomnövényszerű kutya­­tejféléket. A vizsgálatok teljes mér­tékben alátámasztják Melvin Cal­vin amerikai vegyészprofesszor megállapításait, miszerint a kutya­­tejfélék a kőolajban levőkhöz ha­sonló szénhidrogéneket tartalmaz nak, és ezeknek mennyisége a tel­jes növényi anyag 10—20 százaié kát is elérheti. A melbourne-i ku tatócsoport most azt vizsgálja, hogy melyik kutyatejféle lenne a leg­gazdaságosabban termeszthető Különösen a mérsékelt égövi vidé kékén elterjedt kutyatej (Euphorbia lathirys) érdekli őket. Ennek leve­leiből, szárából vonható ki olaj, magszemei pedig olyan nagyok, hogy gépi úton is betakaríthatok lennének. Levágás után olyan gyor­san növekszik, hogy egy évben több termését is be lehetne takarítani. Minthogy a növény olajtartalma kicsiny, megoldhatnák szálasanya­gának, a benne levő szénhidrátok­nak és gyantáknak a hasznosítását is. Ha a kőolaj világpiaci ára to­vább növekszik, a kutyatejfélékből előállított olaj rövidesen verseny­­képes lesz. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom