A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
A Cserehát népi építészete III. A HÁZ, BÚTOROK, TŰZHELYEK ÉS GAZDASÁGI ÉPÜLETEK Az észak-csereháti falvakban a házak .beosztása nem tér el az előző tájegységeknél már ismertetett beosztástól. Az épületekre itt is a hosszirányú terjeszkedés a jellemző. Ha az utcától a kert felé indulunk, akkor a helyiségek sorrendje a következő: »első ház", „pitar", „utóház", .kamara", istálló és a .szénke". Az elsőháztól egész a kamaráig egy kiszélesített ereszalj a .tőcik” vagy .tőtvény" húzódik. Amint a neve is mondja, a fal mellett földdel feltöltött kis emelkedőről van szó, melyet nagyobb kövekkel vagy gömbfával védtek az elmosástól. A tőtvényből alakult ki a további fejlődés során a »gang* (tornác), melyet már deszka vagy falazott oszlopos mellvéd véd. Az udvarról a házba lépve először a pitarba jutunk. A pitar a mindennapi élet legforgalmasabb helyisége volt. Itt építették meg a ház sokszor egyetlen tűzhelyét, melyből a füst a szabadkéményen távozott. Ezért hívták ezt a helyiséget gyakran „szabadpitamak". A földfalú házakban a csonka gúla alakú szabadkéményt régebben paticsból készítették, amit aztán alaposan betapasztottak sárral. A tűzhely általában egy lapos tetejű kemencéből és a hozzá épített .falasmasinából* állott. A tűzhely körül egy patkót építettek, melynek .kocik* volt a neve. Legtöbbször a kocikon volt kiképezve a katlan helye az »üske*. A kőből épült házakban a pitart boltívesre rakták, melyet .botospitar" névvel különböztettek meg a többitől. Természetes, hogy a szabadkéményt is kőből rakták meg, de innét sem hiányozhatott a füstölőgerenda. A pitarnak nagyon csekély bútorzata volt. Ide tartozott a »vizeslóca*, a .kanalas* és »tálas*, a padlásfeljáró alatt és az ajtóban a »vakablak*. A pitarból az utca felé nyílott az .elsőház", a kert felé az »utóház". Az elsőház bútorai közé tartozott a .karoslóca" az asztallal, melynek több változata ismert. Legtekintélyesebb az »asztalfiával* (fiókkal) ellátott nagy asztal volt. (Kamarás asztal néven is ismert.) Néhány házban akad úgynevezett „leppentős asztal" is. A leppentős asztal két végén le és felereszthető szárnyaival tetszés szerint nagyobbitható. Az asztalhoz hozzá tartoztak a karosszékek. A tárolóbútorok közül nem hiányozhatott a három fiókos „kornút*, a kétajtós »sifon* és a padnak, ládának sőt ágynak is használható »élesláda*. A nevéből kitűnik, hogy eredetileg csak élelmet tartottak benne. A mennyezeti gerendákra szegeit két léc egy kis polcot, .zsauzsát" alkotott. Itt tartották az imakönyveket. A kisgyermekes házaknál az előzőeken kívül helyet kellett szorítani a bölcsőnek, a mennyezeti gerendához rögzített .forgónak* és az ágy alá tolt gyerekágynak a »virkojnak*. Az utóház berendezése lényegében megegyezett az elsőházéval. A bútorok elrendezésénél néhol a párhuzamos, másutt a sarkos elrendezés volt az elterjedtebb. Sorrendben a kamara következett, melynek a gangról volt a bejárata, és raktározás céljaira használták. Az istálló és a kocsiszín a »szénke* bejárata a gangon túl volt. A raktározásnak is megfelelő legnagyobb tér a »pad* (padlás) volt. Feljárata, az ajtóval ellátott lépcsős „garádics" a pitarajtó mellett a gangról nyílott. Másik nyílása a „padlyuk" az istálló felett volt, és csak »lábtóval* (létrával) volt megközelíthető. Ezen rakták fel a szénát a padlásra. A háztól külön épültek az ólak és a kert végében a csűr. A csűr két részre tagolódott: a középső »szérűre* és a két oldalsó „fiókra*. Szokás volt, amikor egy csűr elkészült, hogy az új csűrben bált rendeztek. A talaját előbb trágyalével jól meglocsolták, hogy keményebbre száradjon meg. Amikor megszikkadt elkezdődhetett a tánc. Célja az volt, hogy a csűr talaját alaposan ledöngöljék. BUDAY ENDRE ■ >
