A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-17 / 11. szám

szemrehányásból mondom. Hiszen a kollégám nagyon érti a költségek csökkentésének módját A múltkor is a Kozotexből hozott egy naqy nyaláb hulladékot. Bőrdorabkákat, csomagolópapír-, béléskarton-maradékokat, amit a gyerekek kitűnően fel tudnak használni.

— Sok festéket elmaszatolnak — mosolyog Skriba Pál — Néhány közű lük nagyon tehetséges. Inkább az a

baj, hogy jövőre nem nyithatunk újabb előkészítő osztályt.

— Bizony zenei szakon ugyanígy állnak a dolgok. A száztíz előkészítő osztályos gyerek közül húszat választhatunk ki. Tehát még a legjobbakat sem mindet vehetjük fel — mondja szomorúan Hudekné.

— Mit gondol, szeretik önt a somorjaiak?

ezt a kollektívát, hogy képtelen elhagyni.

A valamikori Korona étteremben és a régi kultúrházban számtalan koncertet rendeztek a zeneiskola növendékei, de vendégművészek is felléptek ott. Az éttermet bezárták, a kultúrházat lebontották. Igaz, elavultak, nem felelnek meg az igényeknek. Azóta két új vendéglátóipari egység is létesült, de a kultúra mindkettőből kiszorult. Lassan két éve lesz, hogy elkezdődött a lakótelepi kultúrház építése, ahol a városi könyvtár és a zeneiskola is helyet kap majd. Sajnos az építkezés késik. Múlt év márciusától semmit sem haladt. Szürkén meredeznek a betonoszlopok. Mintha senkinek seŕn lenne fontos, hogy befejeződjön. Az elvégzetten feladatok nem hiányoznak a megrendelő, a kivitelező és a szállító vállalat tervé-FISTER MAGDA

tanak. A somorjai születésű zeneszerző, karmester Németh Šamorínsky István, a zeneművészeti főiskola tanára annyira becsülte a helyi reneiskola munkáját, hogy végrendeletében rájuk hagyta dolgozószobájának teljes berendezését. A zongorát, íróasztalt, könyveket, kottákat, plakátokat. Az értékes anyagot nincs hol kiállítani, hozzáférhetővé tenni a közönség számára.

A zeneiskola tanárai közül sokankiveszik részüket a CSEMADOK helyi szervezetének munkájából. Kakas Judit,

Ľudmila Sýkorová az énekkarral, amely kétszer nyert országos versenyen első dijat

Képzőművészeti órán

— Szeretetet érzek abban, amikor réai tanítványaim felkeresnek, szüleik sem szakították meg velem a kapcsolatot. Szeretnek a sikeresen haladó növendékek s azok szülei is. Az viszont „normális" emberi tulajdonság —. sajnos —, hogy azok a szülők, akiknek ayermekét zenei tehetség hiányában nem vettük fel, esetleg eltanácsoltuk oz iskolából — kevés a hely, csak a legjobbakkal foglalkozhatunk —, személyes ellenségnek tekintenek. Sok még az olyan szülő, aki zeneiskolába íratja gyermekét vagy azért, mert „a szomszédé is jár és nekünk is telik zongorára" vagy pedig egy Szvjatoszlav Rícbtert vagy Jehudi Menuhint sejt csemetéjében. Az általános iskolával és a gimnáziummal kitűnő a kapcsolatunk. A városban működő több üzemben rendszeres műsoradói vagyunk az ünnepségeknek. De a városi tanács által rendezett ünnepségeken is fellépnek növendékeink. Biztos, hogy megszerették az iskolát, esetleg engem is, mindazok, aki a zeneművészeti főiskola vagy a konzervatórium elvégzése után visszajöttek ide tanítani. Nagyon jó, baráti légkörben dolgozunk. Becsüljük, segítjük egymás munkáját. Két kollégám, Kalász Ildikó és Lýdia Horáková — mindketten alapító tagok —, és az igazgatóhelyettes — aki csak egy évvel később jött ide —. már számtalanszor kapott volna állást lakóhelyén. Bratislovában, de annyira megszerette

nek teljesítéséből? Csak a könyvtárban szorongóknak, a zeneiskolából, a képzőművészeti oktatásból kimaradóknak hiányzik? Az igazgatónő az ütemtervhez igazodva megrendelte a berendezés egy részét. S a bútorraktár pontosan szállított. A székek és a polcok a régi épület amúgy is szűk folyosóján várják sorsuk beteljesülését. A helyhiány minden témánál állandóan viszszatérő probléma.. Pedig még az igazgatói irodában is tanítanak.

A város életében, ha nem is olyan közvetlenül, mint az elején vázoltam, de közvetve még nagyon sok helyen érezteti hatását a zeneiskola működése. Növendékeik nagy sikerrel szerepelnek a zeneiskolák országos versenyén. Volt olyan év, hogy a kerületi versenyen öt első dijat nyertek. Az öt közül hármat az országos versenyen is megvédtek. Már többször szerepeltek a televízió ifjúsági adásában, a „Fecskében". Somorja város jó hírét viszik Berlinbe, az ottani zeneiskolába, amellyel évek óta baráti kapcsolatot tar-Keresztes Judit és Szilvássy Anna pedagógusok a Csalló népi együttes tagjai. Szilvássy Anna minden péntek este a zeneiskola épületében gyakorol a gyermekénekkarral. Pokstoller László a Híd vegyeskar karnagya. Sok zeneiskolai növendéket találunk a citerazenekarban is. Ugye, így már érthető jó szerepléseik titka.

Sokhelyütt felnőtt egy nemzedék, amely csak a beatig, a rockig, a harsogó vagy cikornyás slágerekig jutott el, s még azt is hamisan fújja — ha egyáltalán ismer egy-két nép- vagy műdalt —, hogy Száz forintnak ötven a fele . . . Somorján nem így történt. A tettrekész igazgatónő — aki jó munkájával kiérdemelte a Példás pedagógus kitüntetést — kezdeményezése szerencsésen találkozott a város és a járás vezetőinek segítőkészségével és a lakosság érdeklődésével. A művészeti népiskola feladata nem a zeneművészek nevelése, hanem az, hogy megtanítsa a gyerekeket a szép értésére. Mert szegényebb az az ember, aki nem érti a hangokat, aki nem érti mikor sír, mikor kacag a vonó. Somorján olyan embereket neveltek, akik értik és tovább terjesztik a zenekultúrát.

KONTÁR GYULA felvételei

13