A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
Gömör népi építészete VI. A CSERMOSNYA VÖLGYE Csermosnya völgye, a népi építészet emlékeiben gazdag vidék Krasznahorkától (Krásna Hôrka) keletre terül el. A kis patak felső folyásánál lévő falvakban, Barkán (Borka), Lucskán (Lúčka), Kovácsin (Kováčová) és Dernőn (Drnava) még ma is lenyűgözően hatnak az emberre a települések magvát képező házsorok. E falvak lakói kis mértékben földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Sokan azonban megélhetésüket erdőmunkákkal, szén- és mészégetéssel, vagy a közeli bányában biztosították. Házaikat a patak mindkét partján húzódó egyegy utca mentén szorosan építették. A telkek általában rövidek voltak. Az egyik oldalában az utcához közel volt a ház, előtte kis virágoskerttel. A házzal szemben vagy azzal hosszában egybeépülve állt az istálló és a „sop". Az udvart a csűr zárta le, mely a telek rövidsége folytán gyakran összeépült a házzal. A kerteket mogyoróvesszöből font, vagy szabadon egymásra rakott kövekkel kerítették be. Az utca felől általában hasított fákkal vagy lécekkel kerítettek, melyek felső végén egy fejhez hasonló formát képeztek ki. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy ezen a vidéken gyakoriak voltak a faházak. A közeli elzártabb szlovák településeken még ma is nagy számban találhatók (pl. Hačaván). A faházaknak nagyobb kövekből alapokat készítettek. Az építkezéshez kiválasztott fenyő és tölgyfákat négy oldalról megfaragták. Az előkészített gerendákat vízszintesen úgy rakták egymásra, hogy ezek a sarkakon keresztezték egymást. A kiálló végeket néha meghagyták, máskor a fal síkjában levágták. A gerendák közti hézagokat sárral tapasztották be és bemeszelték. A Csermosnya völgyében vertfalakat és fecskefalakat nem szoktak építeni. A fából készült falakat a vályog váltotta fel, melyet az utolsó évtizedekig használtak. A vályogot pelyvás anyagból „sablony" segítségével készítették. A nyers vályogot felfelé szűkülő rakásokba, „kalitkába” rakva szárították meg. Az ötvenes években egy koronáért árulták darabját. A vályogfalak építésénél szokás volt, hogy egy üvegbe aprópénzt és egy cédulát helyeztek az építtetők neveivel és az építés évszámával ellátva, melyet üzenetként az utókor számára befalaztak. A tetőzet általában szarufás szerkezetű volt, mely a falakon hosszában végig helyezett „sárgerendákon" és a „kötőgerendákon” ült. A gerendákon egymásba csapolták a kötést és tölgyfából készült faszögekkel megerősítették. A tetőfedő anyagok közül egyaránt elterjedt a „zsúp" és a „sendel" (zsindely). A zsúp „motringokból" készült, melyet rozsszalmából csináltak. Leggyakoribb volt a „páros matring“, de állítólag az ügyeskezű emberek kötöttek hármas és négyes motringokat is. A ház tetején a szalmát a két oldalt leeresztett rudak, az „ekelovak" szorították le. A sendelt helybeli „sendelcsinálók" faragták fenyőfából. A házak két- és háromhelyiségűek voltak. Az utcától számítva a helyiségek sorrendje ugyanaz mint más vidékeken: „elsőház", „pitvar" és „hátsóház". Az elsöház sarkos berendezésű. Tehát az asztal □ „karoslócával" az egyik sarokban, vele rézsútoson szemben a tűzhely volt. A felmaradt sarkokban a „vetettágy" és a „komát". A többtagú családoknál a vetettágy alatt húzódott meg napközben a „virkolynak" nevezett alacsony kerekes ágy, melyet ha kellett előhúztak. A kisgyermekes családoknál a csecsemőt a mennyezeti gerendára kötött „korcosban" ringatták. Valamikor az elsőház állandó tartozéka volt a pitvarból fűtött „boglyakemence”. Ma már csak a pitarban megépített „falasmasinával" találkozhatunk. A Csermosnya völgyének házait a jellegzetes csapott kiképzésű tetőzetek és a deszkamellvéddel ellátott „gangok" (tornácok) jellemzik. Szinte minden gang elején az utca felől egy talpazattal és fejezettel ellátott hatszögletű vagy hengeralakú oszlop található. BUDAY ENDRE j , I
