A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 8. szám

elmaradott Dél-Szlovákiában virágzó, intenzív mezőgazdaság jött létre, roha­mosan fejlődő iparról. A csehszlovákiai magyar dolgozók jól tudják, hogy ezért a hatalmas méretű fejlődésért mivel tartoznak hazájuknak, s azt is, hogy ehhez a fellendüléshez a cseh és a szlovák munkásosztály felbecsülhetet­len értékű internacionalista segítséget nyújtott, biztosítva így a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának gaz­dasági-szociális feltételeit. Mint ahogy a szövetségi államjogi elrendezés betetőzése volt ama régi törekvéseknek, hogy létrejöjjenek a kö­zös élet olyan alapjai, amelyek teljes mértékben biztosítják a szlovák nem­zet egyenlő jogait a cseh nemzettel, s egyúttal lehetővé teszik nemzeti ér­dekei és vágyai megvalósulását, a nemzetiségek helyzetét szabályozó 144/1968 sz. aikotmánytörvény a nem­zetiségek számára az általános polgár­jogokon túlmenően kollektív jogokat biztosít, a nemzetekkel azonos társa­dalmi alakulatoknak, államalkotóknak tekinti a nemzetiségeket, míg az 1960. évi alkotmány erre vonatkozó cikkelye csupán egyedi jogokat ismert él a nem­zetiségeket illetően. Ez a pozitív intéz­kedés megerősítette a csehszlovákiai magyar lakosságban a szocialista ha­za szeretetét. Gustáv Husák elvtárs a szövetségi államjogi elrendezés létrejöttekor a kö­vetkezőképpen nyilatkozott a csehszlo­vákiai magyarság jogaival kapcsolat­ban: Szeretnénk a nemzeti kisebbsé­gek, mindenekelőtt a magyar nemzeti kisebbség helyzetét úgy rendezni, hogy a szó legszorosabb értelmében saját országának, saját hazájának, otthoná­nak tekintse ezt az államot." A csehszlovákiai magyarság a szo­cialista építés során a demokrácia pró­bakövének tekintette a nemzetiségi kér­dés igazságos marxista-leninista ala­pokon való rendezését. A párt- és ál­lami szerveknek hozzá való viszonya, a jogok tiszteletben tartása határozta meg a csehszlovákiai magyar dolgozók viszonyát hazájukhoz, a mindennapi munka végzéséhez és az egy hazában nemzetekhez és más nemzetiségekhez és determinálta beilleszkedését a „cseh­szlovákiai életbe". A CSEMADOK az elmúlt 30 esztendő alatt a CSKP határozataival összhang­ban specifikus küldetést töltött be, a­­mely a nemzeti sajátosságok, haladó GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK KB vezető titkára hagyományok és a nemzetiségi kultúra ápolásában, fejlesztésében, tagságunk­nak és a csehszlovákiai magyar dolgo­zóknak a szocialista és a proletár in­ternacionalizmus szellemében történő nevelésében domborodott ki. Részt vett a falu szocialista építésének mozgal­mában, részesévé vált Dél-Szlovákia, de egész hazánk gazdasági és szociá­lis átalakulásának. Eredményes kultu­rális-népnevelő munkájával kivívta a pórt és az állami szervek bizalmát és azt élvezi ma is. Az alakuló közgyűlés résztvevőinek Klement Gottwald köztársasági elnök­höz intézett táviratában többek között ez állt: .......A mi kultúregyesületünk életrehívása egy olyan történelmi for­dulópont életünkben, mely elsősorban minket kötelez. Kötelez arra, hogy át­formáljuk nemcsak kultúréletünket, ha­nem egész tevékenységünket az élet­adó népi demokrácia szellemében, ab­ban a szellemben, mely a Győzelmes Februárt szülte és nekünk is így adott új életet." Szövetségünk 30 éves útjának ta­pasztalatairól szólva nyugodt lelkiisme­rettel mondhatjuk, hogy szövetségünk megalakulásának percétől mindmáig hazafias és internacionalista társadal­mi-kulturális tömegszervezet. Mindig fennen hirdette a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elvét és hozzá való hűségét tettel bizonyí­totta, ennek szellemében nevelte és ne­veli tagságát és a csehszlovákiai ma­gyar dolgozókat. E két fogalom elvá­laszthatatlan egymástól. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus esz­méjéhez, a népek, nemzetek és nem­zetiségek barátságának ügyéhez való hűség a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi érdekeinek leghívebb szol­gálata. Ugyanakkor szövetségünk el­ilyen veszélyhelyzetben munkásőrszolgá­latba állni a mindennapi munka és a család ezernyi gondja mellett. Kérdezem tőlük: miért léptek a mun­kásőrök soraiba? Hirtelenjében nem is tudják hogyan válaszoljanak, hogy ne mondjanak ha­misan csengő, nagy szavakat. Aztán szó szót követ és kiderül a válasz: a munkásosztályhoz való hűségből, férfias becsületből, pártmegbízatásul kapták a munkásőrszolgálatot. Karol Zubaj az elsők között, 1948 februárjának meg­próbáltatásokkal teli napjaiban, Hús­­véth József nyolc évvel később. A februári eseményekre azonban egyformán emlékeznek mindketten. So­rolják is azoknak a napoknak mozaik­szerű eseményeit. A reakció, élükön a demokratákkal és a nemzeti szocialis­tákkal, kormányválság kirobbantásán mesterkedtek, hogy Klement Gottwaldot kibuktassák a miniszterelnöki székből. Február húszadikán nyilvánvalóvá lett, hogy kenyértörésre kerül sor. Az or­szág nagyobb üzemeiben, így az ak­kori Apollóban is, megalakultak a mun­kásőrség csírái: az önkéntes készenléti alakulatok. Fegyverük ugyan még nem volt, de puszta kézzel éppoly határo­zottan őrködtek a gyárak fölött. Az ese­mények aztán napról napra, egyre gyorsabban peregték. Február 22-én az üzemi tanácsok országos kongresszusa zajlott Prágában, ahová az egész or­szágból érkeztek küldöttek. Több figyel­meztető sztrájk után 23—24-én fegy­utasította és elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmopolitiz­­must, jelentkezzen az bármely oldalról. A CSEMADOK-ot 30 évvel ezelőtt a csehszlovák munkásmozgalom ismert képviselői indították útjára. Ismerjük, honnan vezetett az út idáig, tudjuk, milyen feltételek és körülmények hatá­rozták meg ezt az utat. De azt is tud­juk, hogy ezt az utat tovább kell egyengetni, ha meg akarjuk őrizni a mában a múlt eredményeit és meg akarjuk hódítani a jövőt. Mi fiatalabbak büszkék vagyunk ar­ra, hogy szövetségünkben az elmúlt harminc év alatt olyan elvtársakkal dol­gozhattunk együtt és dolgozhatunk ma is, akik a polgárháború éveiben Orosz­országban fegyvert ragadtak a forra­dalom győzelméért, okik a Magyar Ta­nácsköztársaság Vörös Hadseregében harcoltak a munkáshatalomért, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak a Spanyol Köztársaságért, akik csatlakoz­tak az antifasiszta fegyveres ellenállás osztagaihoz, akik a népek szabadsá­gáért, egy boldogabb jövőért, egy igaz­ságosabb társadalomért harcoltak. Pél­dájukból, gazdag életükből, kommu­nista emberségükből erőt meríteni nem­csak jogunk, hanem kötelességünk is. A mi nemzedékünk számára a nélkülö­zés és a kizsákmányolás soha vissza nem térő keserű múlt. A múltat nem kell és nem szabad megismételni. De a történelemből, a múltból, a CSEMA­DOK harminc éves útjából tanulni le­het és kell. Az ebből számunkra levon­ható tanulság ma is igaz: a szocialista hazafiság és internacionalizmus szilárd elve a nép és a haladás ügyének, a nemzetek és o nemzetiségek barátsá­gának töretlen szolgálata, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken alapuló cselekvő, előre tekintő szocia­lista emberi magatartás. Örökségünk ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a járni tudás képes­sége. Az elődök példájának erejével s a jövőbe vetett hittel kell vállalnunk a ránk háruló feladatokat szövetsé­günkben. Tudásunk legjavára van szük­ség ahhoz, hogy felismerjük és má­sokkal is felismertessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen", hanem az igenlést alkotó munkánkkal, szocialista emberi magatartásunkkal is bizonyítanunk kell. Szocialista haza­fiakhoz, internacionalistákhoz méltóan. vert kapott a népi milícia; 25-én dél­után pedig Gottwald elvtárs bejelent­hette a reakció vereségét. A nép győzelmével végződő döntő napok voltak ezek, amely hazánkban megnyitotta a szocializmus felé vezető utat. Húsvéth József és Karol Zubaj. Ketten a februári események szem­tanúi közül; ketten a munkásőrség ez­rei meg tízezrei közül. Tárgyilagosan, halkan mondják: sem 1948-ban, sem nyolc esztendővel később; 1956-ban nem volt a népi milícia soraiba lépők között „férfiason hangos" tenyérbe csapás, nem volt áldomás sem; egy­­egy új munkásőr csak annyit mondott a fegyver átvételénél: — Köszönöm a bizalmat! Ennyit, de máig tartó fogadalmat téve ezzel. Fogadalmat, amit illik megtartani. Húsvéth József az üzem kitüntetett dolgozója. Karol Zubaj a „kiváló munkásőr" kitüntetés viselője. És ezzel a tegnapból — a mába ér­tünk. Napjaink forradalmiságáról, a leg­sürgetőbb feladatokról — az üzemi pártbizottság dolgozójának jelenlété­ben — éppen ilyen nyíltan és őszintén beszélgetünk. Mert a munkásőrökre most is nem kis felelősséggel járó tár­sadalmi megbízatások sora vár. (Folytatás a 4. oldalon) Sok szó esett az utóbbi hetekben az időjárás szeszélyeiről, a rendkívül erős lagyokról, havazásról, hófúvásokról, az ónos eső okozta felfagyásokról, az utak síkosságáról stb. A rendkívüli idő­járási viszonyok zavarokat okoztak - főként a felszíni lejtésű bányákban - a széntermelésben, a közúti és a vasúti szállításban, az energiatermelésben és a villanyáram-szolgáltatásban. Rend­kívüli erőfeszítésekre volt szükség - szinte Európának valamennyi országá­ban - a szokatlanul hatalmas hótöme­gek eltakarítására, a keleti-tengeri or­szágokban, ahol nemcsak a hóviharok, rendkívül erős fagyok, de még szökő­árak is pusztítottak, nemegy kiterjedt vidéket katasztrófa súlytott területnek kellett nyilvánítani. Csehszlovákiát szerencsére nem súly­­totta ilyen mértékű katasztrófa, de a téli időjárás szeszélyei Így is elég sok kárt, energiagondot okoztak. Az ener­giagondokkal pedig termeléskiesések jártak együtt. Érthető, hogy a helyzetnek megfele­lően rendkívüli intézkedéseket kellett hozni. Energiatakarékossági célokból átmenetileg szünetelt a tanítás az iskolákban, s a megszokottól eltérően kormányrendelet szabályozta a munka­kezdés s ennek meglelelően a bölcső­dék, óvodák, napközi otthonok üzeme­lési és a boltok nyitvatartási idejét. Mindez szükséges volt, jónak és hasz­nosnak bizonyult. Dolgozóink megértés­sel fogadták ezeket az intézkedéseket, a bányászok, az energiaipari dolgozók és a vasutasok pedig igazi hősiességet tanúsítva tettek meg mindent, hogy megbirkózhasson az ország a rend­kívüli helyzet okozta nehézségekkel. A termelő vállalatok dolgozói - munkások, műszakiak és gazdasági vezetők - már hozzáláttak a kényszerű lemaradás behozásához, értékes fel­ajánlások, kötelezettségvállalások szü­lettek a termeléskiesések behozására, így a tervteljesités a legtöbb helyen nemcsak hogy ismét ütemesen folyik, de minden remény megvan rá, hogy az első negyedév végéig behozzuk a le­maradást és az évi tervet maradék­talanul teljesítjük, sőt túlszárnyaljuk. Nem kis leiadat ez, de dolgozóink döntő többsége tudatában van a terv­teljesítés fontosságának az egész tár­sadalom s az egyén szempontjából. Dolgozóink elkötelezett magatartása, munkahősiessége meggyőző bizonyítéka a párt és a nép szoros kapcsolatának, egybelorrottságának, az 1948 február­jában választott út helyességének. ^rZ4-^CUU' 3 HÉTVÉGI IJSVÉL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom