A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

Erre o célra legjobban megfelelt a Rozsnyótól délre elterülő Szilicei fennsík négy-öt faluja. A Szilicei fennsík falvai között vannak szabályta­lanul és a patakok mentén szabályosan települtek is. A telkeket régebben „pacsittal" kerítették, melyet „diáklészának" is szoktak hívni, még napjainkban is készítik a kerítésnek azt a változatát, mellyel az eddigi részekben nem találkoztunk. A helybeliek „sövénynek" nevezik. A sövényt úgy készítették, hogy tiz-tizenöt centiméter átmérőjű karókat egymás mel­lett a földbe vertek, és a felső végeik közé tiz-húsz sorban vesszőket fontak. Az ilyen kerítés még a leg­vadabb rongálásoknak is ellenállt. Mivel ez a vidék bőven rendelkezett jó épület­fával, ezért az elmúlt századokban a házak és gazdasági épületek nagy része fából készült. Ma azonban már csak az idősebbek emlékeznek néhány faházra. Talán csak véletlen szerencse, hogy az utol­só faház romjait még megörökíthettük, és így pótol­hatatlan bizonyítékokhoz juttathatjuk az utókort. A ház két helyiségből állt: „pitvarból" és „ház­ból". Elülső helyisége alatt pince volt. Alapjai kőből készültek. A falak egy vastagabb talpazati gerendán nyugodtak. A falak a „rovásnak" és a „kalitkának" nevezett falszerkezetek kombinálásával készültek. Ka­litkának azt hívták, amikor a bárdolt gerendákat úgy rakták egymásra, hogy végeikkel a ház sarkán ke­resztezték egymást. Más vidékeken boronának isme­rik. A falak közepén pedig állott egy-egy oszlop, melybe mély vájatokat véstek. Ezekbe csúsztatták bele a „rovásnak" nevezett laposra bárdolt gerenda­végeket. Az így elkészült falakat pelyvás sárral be­tapasztották és bemeszelték. Ezenkívül készítettek „pacsitfalakat” és kőfalakat is. Az előbbiek az ólaknál és csűröknél, az utóbbiak a pincéknél voltak gyakoriak. A múlt században a vályog és az égetett tégla teljesen felváltotta a fából készült falakat. A házak padlását elöl és hátul oromfal zárta le. A homlok-IV. A SZILICEI FENNSÍK A jellegzetes gömöri népi építészet viszonylag kis területen található. Ellenben hatása messze érez­hető. Különösen észak-keleti irányban haladva a Rimaszombat-Rozsnyó-Kassa (Košice) főútvonal köz­vetlen közelében elterülő falvakban egész Torna­­görgőig (Hrhov). Ettől a vonaltól bármelyik völgybe beleérve már teljesen más stílusban épült falvakkal találkozhatunk, melyek szintén a volt Gömör megyé­hez tartoztak, ellenben építészetük nem azonosítható a jellegzetes gömöri népi épitészettel. Az előbb említett hosszú sávban húzódó falvakból csak egy részét választjuk ki, ahol a népi építészet emlékei még nagyobb mértékben megtalálhatók. falon a gömöriekhez hasonló, de szerényebb díszí­tést használtak. A házak tetejét régebben zsúppal, később cseréppel vagy bádoggal fedték be. Ezek a házak már általában három helyiségüek voltak. Az első és a hátsó ház sarkos elrendezésű. Az asztal a saroklócával az egyik sarokba, a másik­ba az ágy, és a fennmaradt sarkokba pedig p tároló bútorok kerültek, mint a „sifón", a „kornút" és az „élesláda". Az ágy alatt kapott helyet a „tologónak" nevezett kerekekkel ellátott alacsony gördülő ágy, melyet szükség esetén előhúztak. A kemencének a pitvarban volt a helye. Régebbi változatát a jellegzetes búbja után „búboskemencé­nek” hívták. Napjainkig már csak a „falassporhlet­­nak" nevezett változata maradt meg, melyet gyakran zöldre vagy kékre festettek. BUDAY ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom