A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

Pavol Országh Hviezdoslav költészete külön fejezetet alkot a szlovák irodalom fejlődésé­ben. Életműve korának égető problémáit tük­rözi, elkötelezett internacionalizmusa manapság is időszerű. A szlovák irodalom egyik legjelentősebb alakja 130 éve, 1849. február 2-án született az árvái Vyš­ný Kubínban (Felső-Kubín). Elszegényedett kisne­­mesi családból származott, akárcsak Arany János, akit mestereként tisztelt. Tizenhárom éves koráig a hazai környezetben élt, majd Miskolcra került, ahol gimnáziumi tanulmányait folytatta. Szeretettel és csodálattal olvasta Petőfi és Arany műveit, s az ő hatásukra magyarul kezdett verselni. Költemé­nyeit egy füzetbe gyűjtötte össze, melynek a Ma­gyar munkálatok Országh Pálé 1865 címet adta. Fogalmazási készségével már ekkor kitűnt társai közül, gyakran szerepelt az iskolai ünnepségeken. Az érettségi vizsgák után az eperjesi (Prešov) jo­gi akadémiára került. Még csak huszonkét éves volt, amikor barátjával, Koloman Banšellel megin­dította a Napred (Előre) című folyóiratot. Ekkor már világos és egyértelmű célok lelkesítették: az elnyomott szlovák nép és a világ összes nemzeté­nek szabadságáért készül síkra szállni. Tanítója, Adolf Medzihradský és a költő Janko Matúška hatására — ők küldték el neki Andrej Sládkovič Marináját — kezdett el szlovákul írni. Ök, Medzihradský és Matúška adták ki Hviezdoslav szlovák nyelvű zsengéit is, méghozzá Jozef Zbran­­ský költői álnéven. Tanulmányai befejeztével ügyvédi irodákban dol­gozott. 1879-ben került Námestovóba, ahol életé­nek legtermékenyebb húsz évét töltötte. Ebben a szép, felső-árvái környezetben alkotta legszebb lí­rai és epikai műveit. Harminchat éves lett, mire — a gondos felkészülés évei után — a szlovák költészet legkiemelkedőbb alakjainak sorába áll­hatott. Hviezdoslav lírai művei közül az 1919-ben kiadott Véres szonettek című kötet emelkedik ki (a magyar olvasó Rácz Olivér fordításában ismeri). A gyűjte­mény lényegében nem más, mint az öregedő költő reagálása az első világháború emertelenségére és borzalmaira, Hviezdoslav szociális, filozófiai és er­kölcsi nézeteinek az összegezése. Hírnevét és hal­hatatlanságát azonban nem lírájának, hanem epi­kájának köszönheti a költő. 1868-ban jelent meg HVIEZDOSLAV népi eposza, A csősz felesége, amelyben egy fiatal csősznek, Michal Čajkónak és szép feleségének, Hankának a tragédiáját ábrázolja. Korának társa­dalmi ellentmondásait, a nemesség és a nép ellen­tétét az erkölcsileg teljesen lezüllötí nemes, Artúš Villáni, illetve a szép Hanka alakján keresztül je­leníti meg. A költő a nép oldalán áll, elítéli az urak élősködését, egoizmusát, erkölcsi züllöttségét. S noha ezekkel a tulajdonságokkal a nép becsü­letességét és egyenességét állítja szembe, a népet sem idealizálja, hiszen a népnek is megvannak a maga hibái: ezek a hibák azonban a szociális va­lóságban, tehát a korabeli társadalomban gyöke­reznek. Későbbi elbeszélő költeményeiben már a kritikai realizmus váltja fel a népi romantikát. Az Ežo Vlko­­linský (1890) és a Gábor Vlkolinský (1897) című epikus művekben a társadalmi fejlődés törvénysze­rű jelenségét, a földbirtokos és a nép közeledését ábrázolja, illetve a nemesség bukásának külső és belső okait vizsgálja. A nemesség bomlása és pusz­tulása mindenekelőtt Gábor Vlkolinský családján fi­gyelhető meg: iszik az anya, züllik az apa, a bir­tok meg parlagon hever. Hviezdoslav a drámában is jelentősét alkotott. A megrázó erejű Herodes és Herodias (1909) nem egyszerű történelmi dráma, a költő ebben is a sa­ját korához szól. Műfordításai ugyancsak figyelemreméltóak. A vi­lágirodalom klasszikusai közül Dante, Shakespeare és Puskin voltak a példaképei, de nagy műgonddal és hozzáértéssel fordította Lermontov és Miczkie­­wicz, Goethe és Schiller verseit is. Az ember tra­gédiája szintén az ő tolmácsolásában jelent meg először szlovák nyelven. S ha már Hviezdoslav ma­gyar vonatkozásainál tartunk, okvetlenül meg kell említenünk, hogy egyike volt azoknak a keveseknek, akiket — szlovák költő létükre — beválasztottak a Kisfaludy Társaságba. Ady Endrének a Magyar jakobinus dalára ugyancsak ő válaszolt a leglel­kesebben, 1910-ben, az Igen, te heroldja című ver­sével. Hviezdoslav eszméinek tisztaságához ma sem fér­het kétség: az egyetemes emberi szabadság harco­sa és a Duna-menti kis népek barátságának a szó­szólója volt ő, s ilyen szempontból ma is aktuális. PÁLFFY EDIT HVIEZDOSLAV Véres szonettek 4. Egymást rohanták le a nemzetek az öldöklés vad, pusztító dühében. Az ég lángolt, és ágyúk rőt tüzében nyögött a föld, bőgtek a tengerek, hová Asztarté lángcsóvát vetett. S érett kalászok aratásaképpen halál kaszált a testek sűrűjében, kard csattogott a vérgázlók felett. A kegyetlenség tébolyult szeszélyét tigris vérszomja nem múlja felül; elpusztítja az emberek vetését, s a lét-öröm vak homályba merül. Szétzúzza hitünk ős bíborpecsétjét, s fénylő kultúránk tornya összedül. 5. Ó, mennyi vér özönlik szerteszét, mely erek s izmok itala lehetne, a haladásba új erőt vihetne, s a holt anyagba bő nyarak hevét, hogy enyhítse a nyomor szégyenét. Az örök fény ellszállt a végtelenbe, bősz harcterek gomolygó füstje lepte az eljövendő hajnal szellemét. Az anyák könnye duzzadó mederben árad a kínok gyötrő ugarán, és minden percben új gyász fátyla lebben az árvák és az özvegyek haján, S a földi lét nemtője? — szárnyszegetten bolyong az árnyak kárhozott honán. (Rácz Olivér fordítása) HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A CSEMADOK megalakulásának első esztendejében 63 helyi szervezet kezdte meg működését 3380 taggal. Aztán év­ről évre gyarapodott a helyi szervezetek száma. Dél-Szlovákia mind több falvá­­ban, kisvárosában hallattak magukról a CSEMADOK tagjai. Színjátszó és tónccsoportokat alakítottak, segítettek a falvak szocializálásában, tartalmas mű­soros esteket rendeztek az új életet építő dolgozók szórakoztatására. Az in­dulástól napjainkig harminc év telt el, és jelentősen megnövekedett a szövet­ség taglétszáma, a helyi szervezetek száma, amelyeknek élén lelkes, ügy­buzgó emberek álltak és állnak. Minde­nütt ott voltak és ott vannak, ahol a közösségért, a magyar kultúráért tenni kell. Szeretik, becsülik, tisztelik őket, hiszen egyik legértékesebb kincsüket, a szabad idejüket áldozzák fel a köz javá ra. A megfejtéseket kérjük a szám meg­jelenésétől számított 2 héten belül szer­kesztőségünk címére elküldeni! KÉRDÉSEK: 1. Hány helyi szervezete van a CSEMA­­DOK-nak? (300-450-520) A megje­lölt szám lehet tízzel több vagy ke­vesebb. 2. Nevezze meg legalább öt CSEMA­DOK helyi szervezet elnökét. 6. 3® VERSENY­SZELVÉNY CSEMADOK 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom