A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 6. szám
[HALLOTTUK LVASTIJK ILÁ1T1JK SZÍNHÁZ Luxemburg grófja Ha belegondolunk, hogy az elmúlt ötven-hatvan esztendő alatt hányszor mutatták be ezt az operettet, hogy film s újabban zenés tévéjáték is készült belőle, nyilvánvalóvá válik: alig van ember, aki legalább egyszer ne látta volna ezt a művet. Legföljebb a színházlátogatók legfiatalabb nemzedékének nem volt még módja színpadon is megtekinteni René gróf látszatházasságának és igazi szerelemre lobbanásának történetét. . . Nos, némi túlzással akár azt is állíthatnám: a bratislavai Új Színpadot (Nová scéna) az a műsorpolitikai megfontolás vezette, hogy újból repertoárjába iktatja' a Luxemburg grófját, hadd látsszék ideig - óráig megoldottnak e népszerű operett színházi megtekinthetőségének kérdése. Persze, sokkal valószínűbb egy másik föltevés: darabínséges időkben olyan művet kell választani, ami jó, kipróbált, értékeiről meggyőződhettünk már, és a sokadik szereposztásban is új értelmezést, új fényt kaphat. Az operett „mágusának": Lehár Ferencnek műve valóban sikerült játék, és ha a rádióban föl-fölcsendül egy-egy dal a Luxemburg grófjából, úgy nemcsak a közép- meg az idősebb, de olykor még a legfiatalabb generációnak is megdobban a szíve. Lehár zenéje ugyanis rendkívül melodikus, érzelmileg tiszta és könnyed: áriái nem öncélú csillogással, hanem slágerszerű dallamosságukkal ragadják meg a néző vagy hallgató figyelmét. Joggal, hiszen Lehár Ferenc — akárcsak J. Strauss, R. Stolz és Kálmán Imre — az operett nagymestere volt. Az Új Színpad előadásában az operett fénykorára emlékeztető stílusban láthatjuk a művet: A rendező: Bedíich Kramosil ízléssel, összefogottsággal közelített a zenés játékhoz, őszinte és nyílt kontraszttal, mértéktartó karikírozással rajzolta meg a szereplők alakját és a kort. ízléses a rendezés, mert nem hivalkodó, hanem a mű szelleméhez alkalmazkodik és szinte minden a helyén van benne. A kosztümök, a díszlet és a színészek játéka is, akik nem „dalra fakadtak", hanem a figurát igyekeztek tovább építeni a dalok eléneklésekor. A címszerepből elegáns, érző figurát épít Jozef Benedik; Božena Polónyiová hiteles eszközökkel teremt barátkozó és bohémsóvár dámát Angela Didier énekesnőből: a népes szereplőgárda többi színésze közül főképpen Gizela Veclová, Anton Báláz és Miskovics László játéka tetszett. M. P. TELEVÍZIÓ Fellini: Az édes élet Gondolom, nem voltam egymagám, aki a magyar tévé Mastroiani-sorozatának szilveszter-előtti estéjén bemutatott filmjét izgalommal várta. Izgalommal, hogy vajon ma, húsz esztendővel a bemutató után hogyan hat ez az annyira híres-nevezetes filmalkotás, amelynek címéről egy egész kor, egy egész társadalmi réteg és annak viselkedésmódja kapta a nevét. S végül, hogy hol a helye két évtized múltán az egyetemes és a jelenkori filmművészetben, nem kevésbé alkotójának, Fillininek az életművében, későbbi nagy filmjeivel, a Nyolc és fél-lei, az Amarcorddal, a Rómá-val összehasonlítva. Nos, az eredmény: is-is. Tény és való: nem az az eget-földet megrengető alkotás, amilyennek egyre messzebb tűnő ifjúságunk csillogása (s nem kevésbé a teljes gőzzel működő filmreklám) sugallta, de az is igaz, hogy jellemző s alighanem megkerülhetetlen terméke ez a kornak, amelyben született, még olyan, a kortárs-filmekkel és utódokkal összehasonlítva is, amilyen a Szállnak a darvak, a Hamu és gyémánt, a Ballada a katonáról, a Kaland, a Csend, a Szegénylegények vagy az Andrej Rjublov. Miben látjuk ma az értékét? Legelsősorban a légkörében. „Hőse", az újságíró Marcello tipikus képviselője az ötvenes évek olasz (s általában nyugati) entellektüelljének s tipikus a kavargó környezet is, amely őt körülveszi. Sylvia, a hipermodern s kissé őrült amerikai világsztór-szexbomba, Maddaléna, a felső tízezer unatkozó és pótkielégüléseket kereső szépsége, a (szószerinti értelemben) rothadó arisztokrácia, a tülekedő riporterek siserahada, a vallási őrjöngés stb. Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy ezek a képek elavultak. Legtöbb tablója már-már szimbolikus, máig érvényes jelentőséggel bír (más kérdés persze, hogy ez szükségszerűen művészi értéket is jelent-e?). A mezítlábas, majd a Trevi-kút medencéjében ruhástul fürdöző szexbomba, a csodaielenetek, a vidéki kastély, de különösképpen két végleges érvényűnek tűnő megfogalmazás: a Marcello apjának és a Steiner-család tragédiájának az epizódja. E két részlet szükségképpen a legmélyebb és a legköltőibb: itt mutatkozik meg Fellininek, ennek a zseniális bohócnak és varázslónak az igazi arca: mindaz, amit eddig láttunk, a máz csupán, a máz alatt rejtőzik a valóságos emberi arc, az élet valóságos lüktetése: nem véletlen, hogy a Steinercsalád tragédiája löki Marcellót a legmélyebb szakadékba, s hogy az ezt követő orgiával végződik be voltaképpen az egész film. (cselényi) KÖNYV Hajtások (Magyarországi szlovák költők és prózairók antológiája) Aki kicsit is szemmel tartja Magyarország nemzetiségi politikáját, örömmel nyugtázhatja szinte nap mint nap, hogy a magyar kormány és a politikai vezetés minden lehetőséget megad az országban élő nem magyar nemzetiségű lakosság érvényesüléséhez. Szembetűnő példája ennek a törekvésnek az anyanyelven történő oktatás fejlesztése mind az alapfokú iskolákban (az Alkotmány szerint minden községben, ahol legalább 15, egy nemzetiséghez tartozó tanköteles gyermek van, a szülők kérésére be kell vezetni az anyanyelvi oktatást), mind a nemzetiségi anyanyelvű gimnáziumokban, de legfelsőbb szinten is. A nemzetiségi politika kicsiny, de jelentős megnyilvánulása a budapesti Tankönyvkiadó által tavaly megjelentetett magyarországi szlovák költők és prózaírók antológiája is, amely a Hajtások (Výhonky) címet viseli. Egy kisebb, 1955-ben történt jelentkezést nem számítva (Hrušky mamovky Špiakovej) ez az antológia jelenti a magyarországi szórvány-szlovákság első jelentős irodalmi fellépését, s mint Sziklay László írja a könyv előszavában: „Az antológia anyaga, melyet a nyilvánosság elé teszünk, még nem jelenti az irodalmi teljesítmény csúcsát, azonban jelentős fordulópontot mégis. Jelentős fordulópontot a Magyarországon élő szlovákok kulturális és irodalmi életének önállósulása felé." Jelenthet-e negyvennégy vers és öt novella önállósult, nagykorú irodalmat? Ezt talán a legjobb jóakarattal sem állíthatjuk. Száznegyven oldalnyi anyag legfeljebb minősítéshez elegendő. Sziklay László bevezetőjéből még kiemelésre méltó a nemzetiségi oktatásról írt rövid áttekintése, nevezetesen az a tény, hogy áldozatkész oktatók és tanárok nélkül ez a jelentkezés is elképzelhetetlen lenne. A magyarországi szlovák oktatási nyelvű gimnáziumok, a szlovák nyelv és irodalom katedrája nélkül aligha nőtt volna ki egy értelmiségi réteg, amely ma már megtalálható a magyar kultúrpolitkában, külképviseletben és másutt — s amely alapja lehetett egy szárnyát bontogató nemzetiségi irodalomnak. Kövesd! Károly HANGLEMEZ Gyere velem I Nemrég jelent meg a Pepita gondozásában a Skorpió együttes negyedik nagylemeze. Az együttest mindig is az útkeresés, új hangzások felhasználása jellemezte, és ezért stílusuk két lemez között aránylag sokat változik. Az eddigi változások azonban nem mindig hozták meg a kívánt hatást, főleg a Kelj feli című nagylemezük talált elég vegyes fogadtatásra. Az új LP viszont kellemes meglepetés zenei és részben szövegi szempontból is. Az előzőekhez képest az egész lemez játékosabb, felszabadultabb, nem érezni rajta semmi erőlködést. Valamelyest javultak a szövegek is, de fő változás a zene. Bár első hallásra egyszerűnek tűnik, valójában az eddig megszokottnál összetettebb, a tagok magas zenei felkészültségéről tanúskodik. Női vokálok, fúvósbetétek gazdagítják a hangszerelést, az egyes hangszerek részben új szerepet kaptak. Az eddigi átütő erejű, erőteljes basszusgitár finomabban, árnyaltabban szól, ami azonban nem jelent színvonalbeli romlást. Frenreisz játékára mindig jellemző volt bizonyos romantikusságra való hajlam, ellentétben Som kemény, technikai bravúrokra alapozott játékával, és ez az érzéssel játszott, dallamosságra törekvő stílus most nagyobb szerepet kapott. Szöcs Antal Gábor ezen a lemezen s a szokásos módon magas színvonalúan gitározik, és ezúttal a dalok aláfestésében is jeleskedik. Magas technikai tudást és melodikusságot igényel például az a játék, amit a Nyári estén című számban hallhatunk. Kitűnően illik a dal szentimentális, szomorkás hangulatához. A legnagyobb meglepetés Papp Gyula virtuóz orgonajátéka, mely meszsze felülmúlja eddigi teljesítményét. A második LGT-lemez óta az orgona eléggé háttérbe szorult, és úgy tűnt, hogy helyét teljesen átveszi a strings és a szintetizátor. Papp Gyula friss, kissé nyers és főleg rockos játéka (amit nem minden orgonistáról lehet elmondani), visszaadott valamit az orgona régi jelentőségéből. 1 Még egy megjegyzés, ami azonban a lemez színvonalával nem függ össze: A korai LGT óta nem gyűlt össze négy ilyen kiváló zenész. Kár ezt a nem mindennapi zenei tudást csupán a slágerzene szolgálatába állítani. Egy együttes létezésének elengedhetetlen feltétele, hogy slágerei legyenek, de ma már egyre nagyobb az igény olyan hosszabb lélekzetű kompozíciókra, ahol a zene játssza a főszerepet. A Skorpió pedig képes arra, hogy magas színvonalú hangszeres zenét is játsszon. Gyurovszky László INNIiiV ONNAN A halászok a világ minden táján türelemmel várják, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse. Nem kivétel ez a tbiliszi fiatalember sem, aki a városközpontban, a modern — 16 emeletes — Ivéria szálló tőszomszédságában, a Kura folyóban horgászik. New York-i csendélet. A háttérben a Manhattan felhőkarcolói. A kórosan burjánzó testszövetek általá- ► ban magasabb hőmérsékletűek, mint a környező sejtek. Ezt a jelenséget használták (el a mellrák korai felismerésére a nyugatnémet Bayer cég szakemberei, amikor olyan hőfényképezö készüléket szerkesztettek, amelyben folyékony kristályok elszíneződése mutatja a különböző hőmérsékletű helyeket. 8
