A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-03 / 5. szám

ALKALOM A TAPASZTALATSZERZÉSRE ZÄRECZKY LÁSZLÓ: AHOGY ÉN EMLÉKEZEM Ha nem is volt mindig meleg a CSE­­MADOK-otthon, fűtött bennünket a belső tűz, a kultúra iránti szeretetünk és az a vágy, hogy Galánta dolgozói­nak egyre szebbet és többet adjunk az általános emberi és a magyar kultúra kincstárából . . . A megalakulás és az azt követő ese­mények mellett a legszívesebben 1969- re, az első galántai Kodály-napok elő­készületeire és az ünnepi hangversenyre emlékezem vissza. Az I. Kodály-napok első napján, szombaton egész nap esett az eső, így a gyermekkori fesztivált óriási sikerrel a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola dísztermében rendeztük meg. Akkor, amikor mindenki a legelkesere­­dettebb volt, amikor sokakban egy szép álom foszlott szét — én akkor is fana­tikusan hittem, hogy másnapra — va­sárnapra — megjavul az idő, kisüt a nap, s hogy az 1200 dalos nem hiába jött el Galántára, Kodály városába. Nem lehet, hogy annyi késő éjszakáig tartó munka semmibe vesszen. Nem tudtam elképzelni és belenyugodni abba, hogy terveink, amelyeken éveken át szorgoskodtunk — ne valósuljanak meg. A rádió egyik szerkesztője a sza­kadó esőben egy akácfa alá bújva ké­szítette velem a riportot azon a bizo­nyos szombaton és én akkor egyebek között ezeket mondtam: „Holnapra ki­süt a nap, szép időnek kell lennie ..." Ö nem bízott benne - én hittem abban, amit mondtam. S vasárnapra kelve ra­gyogó napsütésre ébredt a város, az itt összejött több száz dalos ... A dél­előtti próbákon már tűző napsütésben vonultak színpadra az énekesek, egész nap egy árva felhőcske sem volt az égen. Mikor a dalosokkal együtt az I. Kodály­­napok zárószámaként megismételtük Kodály-Berzsenyi: Magyarokhoz című kórusművét, záporoztak szememből a könnyek, de boldog voltam, mert be­töltötte szívemet a jól végzett munka és a siker öröme. Azóta további három alkalommal rendeztük meg a Kodály-napokat, az országos dalostalálkozót Galántán, a központtól kapott egyre több anyagi és szervezési segítséggel. Tavaly már országos dalosversennyel és szimfonikus hangversennyel, felvonu­lással és kiállítással kiegészítve rendez­tük meg a IV. Kodály-napokat. Szá­momra azonban mégis az az első ma­rad a legkedvesebb és felejthetetlen. Most, amikor szervezetünk három­évtizedes évfordulójára készülünk, hálás szívvel gondolok mindazokra, akik ott álltak a CSEMADOK bölcsőjénél váro­sunkban, akik nem csüggedtek azóta sem, akik ma is köztünk vannak és meg­fáradva bár, de fiatalos lelkesedéssel végzik nemes és szép kötelességüket népünk felemelkedése érdekében. A CSEMADOK KB népművelési osztálya kétnapos értekezletre hívta össze Léván (Levice), a Rozkvet szálló tanácstermében az iroda­lomnépszerűsítő kultúrmunkásokat. Meghallgatták a tavaly végzett munkáról szóló beszámolót, a jö­vőre vonatkozó elképzeléseket, dr. Turczel Lajos docens előadását Móricz Zsigmondról, dr. Szeberé­­nyi Zoltán előadását Móra Ferenc­ről, születésük századik évfordulója alkalmából, s találkoztak a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztőivel, akik az 1979—1980-as kiadói terv­vel ismertették meg őket. Az országos szemináriumon kö­rülbelül harmincötén vettek részt, s az előadásokat követő vitában számos értékes javaslat hangzott el. Az értekezlet második napján a meghívott vendégek megtekintet­ték a Járási Népkönyvtárat, ahol a Kulturális Minisztérium dolgozója áttekintést nyújtott a szlovákiai könyvtárak rendszeréről és a könyv­tárosok munkájáról. A kétnapos szeminárium elérte célját, ezt bizo­nyították azok a könyvtárosok/; illet­ve pedagógusok is, gkiktől érdek­lődtünk és választ kaptunk kérdé­seinkre. Kilner Barnabásné, a rima­­szombati (Rim. Sobota) Járási Népkönyvtár szépirodalmi részle­gének vezetője: — Először veszek részt ilyen összejövetelen. Szerencsés dolog­nak tartom, hogy a könyvtárakkal együtt dolgozik a CSEMADOK já­rási bizottságának irodalomnépsze­rűsítő albizottsága, hiszen a cél közös. Nagyon tetszett a két nap műsora. A barátságos környezet. A Móriczról és Móráról tartott iga­zán szép előadás. Az én gyakorla­tom: szorosan együttműködöm az iskolákkal, a középiskolák első­osztályosait igyekszem megnyerni állandó olvasónak. Tavaly Dávid Terézzel tartottunk író-olvasó talál­kozót a CSEMADOK-klubbal közö­sen. A könyvesbolt segítségével időben megszereztük a szerző Lidércfény című művének néhány példányát. Sokat eladtunk belőle. Az író megjelenése nagyon fontos. Főleg a fiatalok szempontjából. A szeminárium arra ösztönöz, hogy tapasztalatainkat kicseréljük, hogy okuljunk eredményeinkből és hi­báinkból. Róringer József, a lévai (Levi­ce) Járási Népkönyvtár igazga­tója, a CSEMADOK járási bizott­sága irodalomnépszerűsítő al­bizottságának elnöke: — Ez a szeminárium is arról győzött meg bennünket, hogy, az irodalom népszerűsítésében az író­olvasó találkozó még mindig ki­indulási alap lehet. Az író és mű­vének megismerése fontos és ha­tásos szempont. Egyik legjelentő­sebb formája az irodalom népsze­rűsítésének. Persze, ez a forma is csak akkor jó, ha a találkozót gondosan, körültekintően előkészít­jük. Ismernünk kell a közönséget, érdeklődési körét, s rendelkeznünk kell megfelelő számú könyvvel. A szeminárium hasznát továbbá abban látom, hogy megismerhetjük egymást, egymás munkáját, össze­hasonlíthatjuk elért eredményein­ket, közösen okulhatunk a hibák­ból. Visszatérve még az író-olvasó találkozókra: előnyös összekötni ezeket könyvkiállítással, könyvek eladásával stb. A keretműsor is jó szolgálatot tesz. De ne legyen túl­méretezett. Szükségesnek tartom a lévaihoz hasonló találkozásokat, a közvetlen tapasztalatcsere lehe­tőségét. Szó esett itt arról is, egyik járás miért kap túl sok, a másik túl kevés pénzt munkájához. Jó lenne, ha a kerület bizonyos szem­pont szerint (lakosság száma, a könyvtár működése stb.) osztaná el a pénzt. Latika Istvánná, pedagógus, a lédeci (Ladice) Népkönyvtár vezetője: — örülök az ilyen összejövete­leknek. Tapasztalatcserére nagyon alkalmasak. Sajnos, még mindig nem javult lényegesen az irodalmi művek beszerzésének lehetősége. Szerintem még mindig alacsony a megjelenő könyvek példányszá-ma. Ezt onnan tudom, hogy író-olvasó találkozásra csak sok utánjárással lehet hozzájutni egy-egy műhöz. Ezen a helyzeten sürgősen változ­tatni kellene. Különben nincs sok értelme a fáradozásainknak. Jó volt hallgatni, hol hogyan foglal­koznak az irodalom terjesztésével. Az ügyes megoldásokat máris hasz­nosítom saját gyakorlatomban. He­lyesnek tartanám, ha a jövőben ilyen országos szemináriumon több író is részt venne. Megismerked­nénk, elbeszélgetnénk, készülnénk a következő író-olvasó találkozóra. Fontosnak tartanám egyes könyves­bolt-vezetők jelenlétét is. Az elő­adások tetszettek. Tartalmasak vol­tak. Azt hiszem, nem lenne rossz, ha „A terjesztés új formái" címmel is elhangzana előadás. Mert ta­pasztalatom szerint csupán egy-két megszokott formát használunk. Én Lédecen három olvasókört szervez­tem asszonyokból. Tizenöt asszony­ból áll egy-egy csoport. Tavaly­előtt még szép munka folyt a cso­portokban. öt könyvet olvastunk el, és mindegyikről ebeszélgettünk. Két napig tartó értekezleten gon­dolatokat, tapasztalatokat cserélt harmincöt ember. Egyik legfonto­sabb dolgunkról, könyvek,* művek népszerűsítéséről, megismertetésé­ről. öröm volt hallgatni, hogy a résztvevők sajátjuknak tekintik a csehszlovákiai magyar irodalmat, s azon fáradoznak, hogy az olvasók is magukénak vallják. Ismerjék, szeressék, becsüljék, tartsák szá­mon az évről évre megjelenő leg­újabb regényeket, verses- és elbe­szélésköteteket. Egyszóval, a két­napos szeminárium minden egyes vendége számos megszívlelendő tanulsággal utazott vissza falujába, kisvárosába. Azzal a meggyőződés­sel, hogy érdemes dolgozni a kul­túra frontján. Érdemes sok mindent megtenni a művelt olvasóért... M. J. A Revizor szereplői. A darabot 1951. január 27-én mutatták be 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom