A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
Megszépült a gyermekkori ház Az emlékszoba megnyitásának napja ünnepélyes. Több helyen is transzparensek üdvözlik a közeli és távoli vendégeket. A szeminárium résztvevőit a hnb mozitermébe invitálják, ahol Jozef Sámson, a helyi nemzeti bizottság elnöke meleg és keresetlen szavakkal köszönti Benyó Pált, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulátusának alkonzulját, Tóth Gézát, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nemzetiségi titkárságának dolgozóját, Agócs Vilmost, az SZLKP nagykürtösi (Veľký Krtiš) járási bizottságának ideológiai titkárát, Balassagyarmat Város Tanácsának és járási hivatalának küldöttségét, Ondrej Mikulášt, a járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályának vezetőjét, Ján Streškát, a járási népművelési központ igazgatóját, Hrieh Jánost, a CSEMADOK járási bizottságának elnökét és a szeminárium minden résztvevőjét. Szlovák nyelven Michal Mázok, az alsósztregovai (Dolná Strehová) általános iskola igazgatója, magyar nyelven pedig dr. Szabó Károly, a balassagyarmati küldöttség tagja méltatta Mikszáth Kálmán irodalmi munkásságának jelentőségét. Mindkét szónok hangsúlyozta, hogy az írót ez a táj küldte a magyar és a világirodalomba. Itt tanulta meg tisztelni, szeretni és látni az embert. Ettől a néptől tanulta meg a józan, természetes és bölcs életszemléletet. Aztán a jelenlevők a Mikszáth-házhoz vonultak, ahol Benyó Pál alkonzul leleplezte az emléktáblát, elhelyezte alatta a főkonzulátus nemzeti színű szalaggal átkötött ezüstkoszorúját. A küldöttségek is elhelyezték koszorújukat az emléktáblánál. A leleplezési és koszorúzás! aktust is rövid beszédek előzték meg. Ondrej Mikuláš, a járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályának vezetője szlovákul, Tresó Mária közművelődési felügyelő, Balassagyarmat Város Tanácsa és Járási Hivatala küldöttségének a vezetője pedig magyarul szólt Mikszáth írói munkásságáról. Ján Streska, a járási népművelési központ igazgatója az emlékszoba bejáratánál beszélt a jelenlevőkhöz, majd Agócs Vilmos, az SZLKP járási bizottságának ideológiai titkára átvágta a szalagot és megnyitotta a Mikszáth emlékszobát, amelynek ízléses berendezéséért minden dicséret megilleti az illetékeseket. Kár, hogy a becsületes igyekezet, a minden dicséretet megérdemlő kezdeményezés és kivitelezés elfelejtette felrakni a szlovák magyarázó szöveg mellé a magyart is. Persze, ami késik nem múlik. A legfontosabb lépés megtörtént. Elkészült, illetve rendbetevődött a Mikszáth-ház, s máris éli a maga életét az emlékszoba .. . Szklabonya (Sklabina) vezetői, a járás vezetői közös összefogással rendbeszedték azt a faluszéli házat, amelyben a község nagy szülötte gyermek- és ifjú korát élte. Szép tisztára meszeltek a falak, mint az ég derült időben. Az udvart finom kaviccsal hintették be. A ház előtti kiskertet mutatós kőkerítéssel vették körül. A temetőt is elérte a figyelő szem sugara, ahol Mikszáth Mariska alussza örök álmát. A síremléket gondosan lecsiszolták, a sírfelirat betűit újra átfestették. A temető is mintha ünnepibb külsőt öltött volna. Körülbelül két évig tartott a készülődés, a Mikszáth-ház rend beszedése, s a szklabonyiak számontartották a fejleményeket, beszélgettek róla, emlékeztek a Mikszáth családra, falujuk büszkeségére, a nagy íróra. Talán ugyanolyan izgalmasan mondták egymásnak a munkálatok fontosabb mozzanatait, mint Mikszáth novella- és regényhősei az újságolnivalót. Mit tesz a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság, mit tesz helyben a pártszervezet, a nemzeti bizottság és az egységes földművesszövetkezet? Már csak azért is figyelem kísérte a helyi és a járási vezetők igyekezetét, mert a nagy író gyermek- és ifjú kori házával sokáig nem történt semmi. Benyó Pál, a Magyar Népköztársaság bratislavai lökonzulátusának alkonzula leleplezi az emléktáblát Mindössze egyetlen tábla került az épület homlokzatára, amelyen az állt, hogy ebben a házban élte gyermek és ifjú korát Mikszáth Kálmán. A házat mindaddig lakták, amíg az állam tulajdonába nem került. Többször jártam Szklabonyán, Mikszáth szülőfalujában többedmagammal és egyedül, s mindig izgatott, hogyan őrizte meg a magyar író emlékéta szlovák falu népe? Senki sem próféta a saját országában, tartja a közmondás. De ez nem illik Mikszáthra. A községi könyvtárban például a Fekete város ogyonolvasott könyv, s az ugyanilyen című többrészes filmet legalább négyszer kellett a szklabonyiaknak levetíteni. De látták a televízió képernyőjén a Szent Péter esernyőjét is, amely annyira az ő életük, hogy akárhányszor ismétlés után is megnéznék. Az élet persze nem áll meg. Az élet rendje itt is az, hogy születnek és meghalnak az emberek, A falu legöregebbjei egymás után dőlnek a sírba, s a hant nemcsak a tetemüket borítja be. Emlékeiket, történeteiket is viszik magukkal a sírba. Mikor legutóbb jártam Szklabonyán (jó néhány éve már!), még szót válthattam olyan emberekkel, akik ismerték Mikszáthot és beszélni is tudtak róla. Tőlük hallottam, hogy szívesen járt az emberek közé, egészen természetesen folyt bele a falu megszabott mindennapi életébe, szeretett a kovácsműhely körül ólálkodni még azután is, hogy megnősült. Szerette felfogni, elraktározni az ott hallottakat. Mikszáth Kálmánná visszaemlékezéseiből tudjuk, mit mondott, ha egy-egy sétája után hazatért. — Higgye el, Ilonka, az angol parlamentben sem hallhat az ember olyan természetes, józan politikai bölcsességet, mint az idevaló egyszerű emberektől . . . Akiket megfigyelt, akiknek a természetes észjárását annyiszor megcsodálta, már régen ott pihennek a szklabonyai temetőben, amelyet csupán az országút választ el a Mikszáth-háztól. Két nagy ablaka a temetőre néz. És mintha az a két nagy ablak most is az író okos, mindenre odafigyelő szeme lenne. A temetőt nézi, mintha örökké csak arra az egy dologra lenne kíváncsi, hogy akiket megint, belevitt a fordulatos történeteibe, tudnak-e aludni nyugodtan, háborítatlanul? Vagy éppen mert mesésen szép, derűs történetekben élnek tovább, ott lent a sírban gyakran meg kell fordulniuk? Szép napos az idő Szklabonyán és környékén, a zsélyi dombokon, a közeli és távoli hegyeken, Mikszáth Palócországában. A falu régi házai egytőlegyig eltűntek, nyomuk sincs már. Hogy milyenek voltak régebben, Mikszáth korában, azt a megnyitásra váró emlékszobában található egykorú fényképek idézik fel. Nemcsak a házakat, sok minden mást is átment a jövőbe az emlékszoba. Múltat őriznek a kép- és szövegdokumentumok. Mindenféle érdekes dolgot láthatunk a panelfalakon. Emlékeztetnek a nagy író rimaszombati gimnáziumi éveire, a Selmecbányái gimnáziumi évekre, az első irodalmi és újságírói kísérletekre, idegen nyelveken megjelentetett néhány könyvére, a szklabanyai legények Mikszáth-korabeli öltözékére, az apjára, Mikszáth Jánosra, akit a falubeliek mindig is rigmusfaragó tréfás emberként tartottak számon, s jó fejnek nevezték maguk között... E palócföld magyar és szlovák regényalakjai, novellahősei háborítatlan békességben férnek meg Mikszáth írásaiban. A háborítatlan békességet példázza a most megnyílt Mikszáth emlékszoba is a szlovák faluban, a nagy író szülőföldjén. Két nép megbonthatatlan barátságának a jelképe lett Szklabonyán a Mikszáth Kálmán emlékszoba. MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei 4 Agócs Vilmos, az SZLKP nagykürtösi járási bizottságának titkára átvágja a szalagot
