A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-22 / 30. szám
SZERELEM Barta Lajos színmüvét játssza a MATESZ Thália Színpada Régebbi, helyes törekvése színházunknak, hogy felkutassa és szervesen műsorába illessze a két világháború közti csehszlovákiai magyar színházkultúra haladó hagyományait. Hazánk területén Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Merényi Gyula, Sándor Imre és mások tollából több olyan magyar nyelvű dráma született, amely még ma is kéziratban kallódik vagy csupán elvétve került színpadra. Sajátos színházi viszonyaink, a MATESZ sok szempontot egységesítő műsorpolitikája magyarázza, hogy a hazai magyar drámairodalom húszas-harmincas éveiben élt képviselőivel szembeni mulasztást mindeddig csak nagyon csekély mértékben sikerült pótolni. Ezért jelentős dramaturgiai elhatározásnak számít, hogy területi színházunk kassai (Košice) együttese műsorába iktatta a második világháború előtt Brratislavában tevékenykedő és a baloldali orientációjú Új Szót szerkesztő Barta Lajos legismertebb, talán leggyakrabban játszott színdarabját. Annál is inkább, mert számunkra nemcsak színháztörténeti érték ez a bemutató, hanem a darabnak a kispolgári életvitelt pellengérező gondolati tartalma is mindmáig aktuális. A Szerelem cselekménye 1913-ban játszódik és a szerző nem csupán a jellemépítés avatott művészének tűnik, de arról is meggyőzi a nézőt, hogy az akkori idők kispolgári milliője társadalmi konfliktusainak si alapos ismerője. Nemcsak ismeri a kispolgári lét különféle összekoccanásokkal, csetepatékkal teli zsákutcáit, de kritikusan szemléli és nyíltan ábrázolja is mindezt. A cselekmény szírihelye (az utolsó képet kivéve) egy polgári lakás nappalija. Úgyszólván minden lazul, minden vegetál itt; minden emberi és családi kapcsolat már-már önmaga gúnyrajzába csap át. Ami ebben az avitt világban megkapja a nézőt, az a lélekrajz pontossága, hitele és belülről fakadó, szelíd humora. A Szalay-család szánalmasan kicsiny eszményein át látszik a legjobban, mennyire sivár és kietlen ez a világ. Barta nem idegenként szemlélődik ebben a nappaliban, hanem bizalmasan ismeri hőseit, ezért sikerült figuráit szuggesztívakká formálnia. Áttételesen ebben a felismerésben rejlik a darab máig érvényes üzenete, amit az előadás rendezője: Vass Károly, Jászai-díjas művész, a győri Kisfaludy Színház tagja nagyon pontosan fogalmazott meg a Szerelem műsorfüzetében. Érdemes idézni gondolatait: „Barta a polgári életformában is az emberi gyöngeséget bírálta, illetve a humánum hiányát vetette szemére kora társadalmának. Az emberi gyöngeségek ostorozása minden korban időszerű. A mű központi gondolata - az érzelmi élet elsivárosodása - sajnos, semmit sem vesztett aktualitásából. Az emberi személyiségnek a gazdasági érdekért való feláldozása értelmetlené, üressé, végső soron elviselhetetlenné és céltalanná teszi az életet..." Vass Károly nemcsak szavakban, gondolatokban követi a színpadi megvalósításnak ezt a célját, hanem részben színészvezetésben s főképpen az előadás légkörének megteremtésében is erre törekszik. Rendezői munkájának egyik legnagyobb erénye, hogy hű maradt Barta szelleméhez, ugyanakkor azonban elfogulatlan önállósággal nyúlt a darabhoz. Tudta, hogy a Szerelem jelenidejűségének érvényesítése, más szóval a több mint félszázada írt színmű mai megszólaltatása nem problémádon. Felkészültségét és tudatos rendezői szándékát dicséri, hogy a kassai Thália Színpad színészeivel ha nem is hibátlan, de feltétlenül eredményes és sikeres munkát végzett. Hogy csak egy példát említsek: nagyszerűen bevált ötlet az előadást záró tapsrend, ami a nézőben tulajdonképpen a színdarabban látottak folytatójává válik — gondolatilag. Hangsúlyos mozdulatlanságba merevedik először a törpelelkű, piperkőc Komoróczy és a három szerelemre áhítozó Szalay-lány; aztán egy gyors függöny után - épp ily merev mozdulatlanságban - már az egész tekintetes Szalay-családot látjuk viszont. Jelzés és utalás is ez egyszerre, hogy a századeleji társadalmi viszonyok művészi látleletét láttuk a színpadon, az akkori korrupt, haszonleső társadalom egészét; hogy egy vígságos és keserves kacajt fakasztó panoptikum elevenedett meg előttünk. Ám ez a hangsúlyos mozdulatlanság egyben figyelmeztetés is: a letűnt vWág panoptikum-figurái nemcsak a színpadon, de a ma élő, kispolgári nézeteknek hódoló emberek körében is megelevenedhetnek . A rendezés kétségtelen erényei mellett kór lenne nem szólni arról, ami hibának tűnik. Például arról, hogy a szöveg enyhe kurtításával az előadás sodróbb lendületet, nagyobb izzást kapott volna. Hibának tűnik az is, hogy a szereplők mintha különküíön a saját tragédiájukat játszanák, holott a színmű megrázó ereje éppen az összes figura fantáziátlan kiúttalanságának egészében rejlik. Ezzel nemcsak a bartai osztálykritika, de egyúttal a darab csehovi hatása is részben élét veszti. Sajnos, Csonka István színpadképe is erősen felemás ízlésű díszletek közé szorítja a cselekményt. A színészi játék így elsősorban egyéni teljesítmények alapján értékelhető. Annál is inkább, hogy nyilvánvalóan kitűnik az a rendezői szándék, hogy az utolsó, pármondatos epizodista is egyénített, karakteres figurát jelenítsen meg. Az előadásban csekély kivétellel a Thália egész társulata szerepet Gombos Ilona és Csendes László a Szerelemben kapott. Csendes László Komoróczyja szinte végig élmény, alakításának kidolgozottsága a legapróbb részletekig is pontos. Hiteles Kövesdi Szabó Marika Lujzája is ha színpadon van, nem tudjuk levenni róla a szemünket. Tetszett Gombos Ilona okos, kacér, kiismerhetetlen Nellije és Tóth Erzsébet találó eszközökkel megformált Böskéje is. A kisstílű, nyájaskodó Szalay-házaspár szerepét Szabó Rózsi és Gyurkovics Mihály játsszák meggyőző erővel. A többi szerepben Kovács József, Lengyel Ferenc, László Géza, Horváth Lajos, Szoby Gabi, Mázik István és Tamás Jolán ajándékozzák meg emlékezetes percekkel a nézőt. Csonka István jelmezei - az imént kifogásolt díszlettel ellentétben - megfelelően járulnak hozzá a kor idézéséhez. M. P. 1. Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a világirodalom egyik legnagyobb kritikai realista írója. A valóság sokoldalú, dinamikus kifejezése az emberi lélek mélyreható ábrázolása jut előtérbe műveiben. Stílusa egyszerűségében is rendkívül gazdag. Regényeit több ízben is megfilmesítették. Nagy hatással volt századunk irodalmára. Nevezzen meg regényei közül legalább kettőt. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. MM&OM? 2. Szocialista ország fővárosa. Trák települések helyén épült. A város első neve is — Szerdika — egy trák törzstől származott. Mai nevét a 14. században egyik híres székesegyházáról kapta. Hatalmas parkok, széles sétányok és terek, régi templomok és szobrok jellemzik. A jelen és a múlt találkozik a városban. Mi az ország és a főváros neve? A 2. számú képes verseny nyertese: Koháry Jánosné, Šálov 36. 7 Kicsoda? VERSENYMicsoda? SZELVÉNY 15
