A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
se a gyár dolgozóit. Repertoárunk jelenleg kb. 50 betanult kórusmű. A népdalfeldolgozásokon kívül sok mozgalmi dalt énekelünk. Ezért is szívesen tettünk eleget a CSEMADOK KB kérésének, hogy 1977 decemberében vegyünk részt a munkásénekkarok rozsnyói (Rožňava) országos fesztiválján. Kórusunk nagyon szívesen emlékezik ipolysági szereplésére. A rendezőség és a sokat tapsoló közönség nagy szeretettel fogadott bennünket 1978 májusában. Én magam hat évig Ipolyságon működtem és ott felnőtt- és iskolai kórust vezettem. A régi dalosok és volt tanítványok felejthetetlen, meleg baráti légkört teremtettek mindannyiunk számára. Kórusunk rendkívül sokat szerepel. Fennállása óta 132 ízben lépett fel és 20 polgári temetésen énekelt. Ezért nagy erőfeszítést jelentett a felkészülés az idei Kodály-napokra. A versenyben a második helyezést értük el. A sok gátló körülmény ellenére is megálltuk helyünket, elégedettek vagyunk az eredménnyel. Jövőre ünnepeljük a kórus fennállásának 10. évfordulóját. Erre a nagy ünnepi eseményre már most készülünk, hogy az méltó legyen a Vox Humana eddigi eredményeihez. Az énekkar vegyes összetételű. Gimnazisták, tanítók, gyári alkalmazottak és munkások, műhelyvezetők, mérnökök, nyugdíjasok és háziasszonyok alkotják. Mindnyájan zenekedvelők és a dal szerelmesei. Az énekkar kedvéért nagy áldozatokra is képesek. A próbák hetenként vannak. A részvétel általában jó. Hangképzés, zeneelméleti oktatás, ritmusgyakorlat majdnem minden próbán van. A társadalmi vezetés nagyon aktív. így a karmester nyugodtan végezheti munkáját. A kórus a fellépéseknek él. A vezetőség ezért sok szereplést biztosít, kirándulásokat szervez. Részt vettünk pl. a CSMTKÉ bratislavai és környékbeli hangversenyein, a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny döntőjén, a Háry János budapesti előadásán, a Magyar Állami Népi Együttes vágsellyei és galántai fellépésén. A kollektíva egy nagy családdá forrott össze. Többször összejövünk és meghitt, családias körben szórakozunk. Nem feledkezünk meg a névnapokról, fontosabb családi eseményekről, jubileumokról stb. Gyakran hoz a posta üdvözletét a kiránduláson, üdülésen levő tagoktól. És végén összegezünk, kiértékelünk és tervezünk. Több szólóénekesünk van. Néhányon sikerrel szerepeltek a Tavaszi szél vizet áraszt. . . népdalversenyen. Menyecskekórusunk többször - az idén is — első volt járási méretben. A Vox Humana énekesei sokat segítenek az Új Hajtás tánccsoportnak, részt vesznek munkájában. Vegyeskarunk minden fellépésére alaposan felkészül. Különösen nagy gondot fordít a műsor összeállítására, a gradáciám stb. Állandó konferansziéja és műsorvezetője az egyik szólam tagja, magyarszakos tanítónő, igen nagy körültekintéssel és alapossággal irodalmi szinten végzi ezt a munkát. Ezzel kialakítja a közönség felé a jó kapcsolatot, jó hangulatot teremt és érdeklődést kelt az énekszámokhoz. Elmondhatjuk, hogy a Vox Humana minden fellépése felér egy nevelőkoncerttel. Meg kell említeni, hogy a kórus tagjai társadalmi munkát is végeznek, segítenek a konzervgyárban, a helybeli földművesszövetkezetben. PINTÉR FERENC karnagy A februári győzelem harmincadik évfordulója egybeesik a CSEMADOK megalakulásának harmincadik évfordulójával. A munkásosztály hatalomátvétele után vált lehetővé magyar kulturális szervezet alakítása. Ma már mindez világos, érthető számomra. 1949. március 5-én azonban, amikor Bratislavában a szövetség megtartotta alakuló közgyűlését és megválasztotta a központi bizottságot, mint egyszerű, bútorgyári dolgozó nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a sajtóban közölt hírnek, a CSEMADOK megalakulásának. Őszintén szólva nem hittem, nem hittünk a szemünknek, mert akkor még sok volt közöttünk a rosszhiszemű és helytelen nézeteket valló ember. Az üzemünkben is. Abban az időben kemény harc, osztályharc folyt üzemünk igazgatója, a gyáros ellen, s ezt a harcot olykor-olykor nemzetiségi súrlódások is kísérték. Ervin Braxatóris, az igazgató, többször is kijelentette, hogy minden magyar dolgozót elbocsát az üzeméből, olcsóbb munkaerőt alkalmaz. Szándékát azonban nem tudta megvalósítani. Sőt... az államosítás után őt zártuk ki az üzemünkből. Ezen a helyen dolgoztam négy évig, és jól kerestem. Régi pénzben 15—18 ezer koronát. Havonta természetesen. 1950 augusztusában Bagó László, a járási pártbizottság magyar nemzetiségű titkára és Pathó Károly, a CSEMADOK KB akkori szervező titkára felkerestek lakásomon, és tájékoztattak a CSEMADOK-ról, feladatairól, célkitűzéseiről. Ök beszéltek rá, hogy vállaljam el a CSEMADOK losonci járási inštruktori tisztségét. így lettem CSEMADOK-tisztségviselő 1950 augusztusának közepétől, havi 3200 koronás fizetéssel. Nem kell magyaráznom, mennyit veszítettem, ami a dolgok anyagi részét illeti. Minden kezdet nehéz. Nekem is voltak nehézségeim. Sem irodám, sem írógépem nem volt. Persze ha lett volna, akkor sem tudtam volna írni rajta. Három napon belül a pártbizottság épületében kaptam helyiséget, írógépet is, s az ottani adminisztratív erők önzetlenül segítettek munkámban. Az akkori magyar nemzetiségű járási párttitkár tanított, mit hogyan kell csinálnom, de maga a vezető párttitkár is mindenben a segítségemre volt. Bizony, ebben az időben még voltak nehézségek, mivel a magyar dolgozók nagyobb része fásult volt. Több helyen örültek annak, hogy végre szervezetbe tömörülhetnek, de valamitől tartottak, tartózkodó álláspontra helyezkedtek. Sokan annak örültek, hogy lesz kulturális szervezetük, sokan pedig attól tartottak, hogy esetleg megtorlásban lesz részük. De ahogy engem is meggyőztek, vállaljam el a szervező munkát, én is igyekeztem rávezetni a dolgozókat arra, hogy a megalakult szervezetnek élnie kell. Munka közben jöttem rá, hogy egy-egy faluban azokat az embereket kell felkutatnom, akik a múltban is foglalkoztak kulturális munkával. Ezeket kell megnyernem, ilyen férfiakból, nőkből kell az előkészítő bizottságot megalakítanom. Ez a felismerés eredménnyel járt. Az ötvenes évek legelején a járásban sorra megalakultak a CSEMADOK helyi szervezetek. Abban az időben húsz tag KONCZ BÉLA: AHOGY ÉN EMLÉKEZEM kellett a helyi szervezet megalakulásához. A belépési nyilatkozatokat, illetve tagok névjegyzékét a jnb kulturális osztályának kellett jóváhagynia. Többször előfordult, hogy a nevek felét kihúzták, mert az illetők reszlovakizáltak, nem lehettek a CSEMADOK tagjai. Kezdhettem elölről a szervező munkát. Vagyis nemcsak örömben, ürömben is volt részem. Az alakuló taggyűlések ünnepélyes keretek között folytak, a község aprajának-nagyjának jelenlétében, s ezek szinte kivétel nélkül bállal értek véget. Az első ilyen ünnepélyes alakuló gyűlést Tőrincsen tartottuk, ahol fellépett a CSEMADOK losonci helyi szervezetének esztrádcsoportja. Hasonló színvonalas alakuló gyűlés volt Bénán, Bolgáromon, Ragyolcon, Püspökin, Rappon és Kalondán. Ezeknek a színvonalas alakuló taggyűléseknek tulajdonítom, hogy a CSEMADOK-tagság megtöbbszöröződött. Az 1951-es járási konferencián a 14 helyi szervezet küldöttei már több mint ezer tagot képviseltek. Járási titkárságunknak ekkor már két helyiségből álló irodája, saját írógépe és motorkerékpárja volt. Az ötvenes évek kezdetén szervező munkám kiterjedt a volt kékkői járásra is. Ott sem volt könnyű a dolgom. Ott is sok volt a súrlódás, értelmetlen torzsalkodás. Szívós munkával azért sikerült elérni a jobb légkört, a jobb viszonyokat. Az 1951—52-es években itt is egymás után alakultak meg a helyi szervezetek, és nem túlzók, ha azt állítom, hogy mind a losonci, mind a kékkői járásban a CSEMADOK helyi szervezetei voltak a legaktívabb társadalmi szervezetek. A CSEMADOK tagjai a kulturális munkán kívül falvaink szocializálásából is kivették részüket. Munkájukra a kerületi és járási pártszervek is építettek. Nem akadt olyan magyar község, amelyben a CSEMADOK tagjai ne mutattak volna példát. Akadtak persze olyanok is, akik elítélték szövetkezetalakító munkánkat, szemünkre vetették, hogy a magyar kultúra fejlesztése és terjesztése helyett politizálunk. Elmarasztalóink többnyire az úgynevezett „kétlakiak“ voltak, akik valamelyik üzemben dolgoztak és saját földecskéiken is gazdálkodtak. Később ők is rájöttek arra, hogy a szocialista társadalmat csak a termelőeszközök közös tulajdonba vételével lehet felépíteni. Merem állítani, hogy a magyar községekben éppen az öntudatos CSEMADOK- tagok voltak azok, akik megértették a szövetkezet jelentőségét, a vezető beosztásoktól sem riadtak viszsza, a kollektív gazdaságok irányításában is megállták és még ma is megállják a helyüket. Itt említeném meg a pinci Kelemen Imrét, a kalondai Simon Jánost, a sőregi Pölhös Károlyt stb. Sorolhatnám még azoknak is a nevét, akik állami gazdaságokban töltenek be felelős tisztséget. Végül azt jegyezném meg még szerényen, hogy járási instruktorként, titkárként, kerületi titkárként és egy fél évig központi vezető titkárként 21 évet dolgoztam a CSEMADOK-ban. Nappal és éjszaka, a családomtól távol jártam a járás, a kerület magyar községeit, szerveztem a kulturális munkát, színjátszóink járási és kerületi versenyeit, a dal- és táncünnepélyeket, az íróolvasó találkozókat, a Ki mit tud? esteket, az efsz-eket. Hat évig voltam a kerületi nemzeti bizottságnak, nyolc évig a Nemzeti Front kerületi vezetőségének, 11 évig járási vezetőségénak tagja s hat évig a járási pártbizottság tagjelöltje és tagja. Ezekben a tisztségekben volt időm arra is, hogy kulturális ismereteimet gyarapítsam, politikai fejlettségemet növeljem. Huszonegy éves munkám jutalmául kétszer jártam a Szovjetunióban, majd ötvenedik születésnapomra a járási pártbizottság és a CSEMADOK KB javaslatára megkaptam a „Kiváló munkáért“ állami kitüntetést. Hetedik éve dolgozom a vilkei helyi nemzeti bizottságon, két évem van még nyugdíjaztatásomig. Addig is tudásomhoz, képességeimhez mérten szolgálom népem. 7
