A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
A M ßdvesalja népi építészete udvart. Az udvar megközelítése csak az utcára nyíló kapun, vagy az udvar másik végét lezá'ó pajtán keresztül volt lehetséges. A Medvesalján régebben nagyon gyakoriak voltak, de még napjainkban is találkozhatunk a „szabadudvarokkal". A szabadudvarokat nem kerítették sem az utcai, sem a kerti részeken. Ezen a vidéken a legősibb kerítésnek a „gátat” mondhatjuk, melyet úgy készítettek, hogy nagyobb, s főleg tüskés gallyakat egymásra raktak. A másik egyszerű kerítés a „pacsiknak" nevezett sövény volt. A pacsikot kétféleképpen készítették: A vesszőt vagy a földbe vert karók közé vízszintesen, vagy az oszlopokra szegeit három vízszintes „rigli" közé fonták. Kerítettek kőből és deszkából is. A deszkából készült I. TERÜLETE, TELEPÜLÉS- ÉS TELEKFORMAI, AZ UDVAROK BEOSZTÁSA, A GAZDASÁGI ÉPÜLETEK Szlovákiában több olyan magyar néprajzi tájegységünk van, melynek nagyobb része az országhatáron túl terül el. Ilyen például a Fülektől (Fiľakovo) és Salgótarjántól keletre a Medvesalja. Majd a Medvesalja tőszomszédságában kelet felé haladva a Barkók vidéke, Kassától (Košice) dél-nyugatra a Cserehát, a Bodrog és a Tisza között a Bodrogköz, s végül a Latorcától északra eső Ungvidék. A felsorolt tájegységek népi építészetével a következő számokban még külön foglalkozunk. Először talán ismerkedjünk meg a Medvesalja népi építészetével. Nevét a Medves hegységről kapta. Területét a csehszlovák-magyar országhatár ugyan ketté választja, de hagyományaiban, folklór anyagában, viseletében és építészetében a két rész nem tér el különösebben egymástól. E tájegység szlovákiai részéhez mintegy hat falut sorolhatunk: Hajnácskő (Hajnáčka), Hidegkút (Studená), Tajti (Tachty), Vecseklő (Večelkov), Öbást (Stará Bašta) és Újbást (Nová Bašta). A medvesalji falvak szinte kizárólag halmaztelepülések. Jellemző rájuk a látszólagos összevisszaság, melyet elsősorban a dimbes-dombos vidék váltott ki. A telkek nagy része hosszúkás és merőlegesen helyezkednek el az utcákra. Nagy számban akadnak szabálytalan telkek is. Mindezek mellett ritkán ugyan, de találhatók zárt telkek is, melyeknél a lakóház és a gazdasági épületek egybe építve körül veszik az kerítések és kapuk oszlopainak a felső végét faragással díszítették. A deszkakerítésekre és újabban a drótkerítésekre is jellegzetes deszkaereszt készítettek. Mint minden mezőgazdasági vidéken, úgy a Medvesalján is a telek nélkülözhetetlen építményei voltak az állattartást és a raktározást szolgáló gazdasági épületek. A soros településeken a házzal általában egybe építették a ló- és tehén istállókat. Falaik és tetőszerkezetük ugyanúgy készültek mint a házé, sőt a tetőfedő-anyaguk is azonos volt. Ezután következtek az ólak, melyek közül a disznóól szinte kizá-ólag talpas-vázas szerkezetbe beépített zsilipekből készült. A disznóólakat nagy kövekre helyezték. A többi ól már készült sövényből és vályogból is . . . A raktározást szolgáló éptímények közül nagy szerepet kapott a „hombárnak” nevezett magtár és a „pajta”. Régebben csak a kamrából zsilipéit fallal elkülönített kis részt használták a gabona tárolására, majd később szükség és lehetőség szerint építettek teljesen önálló hombárokat. A pajta a zárt udvarokban egybe épült a többi épülettel, a szabadudva-oknál kikerült a kertbe. A medvesalji falvakra jellemzőek a „k-umplisvermek”. Valamikor voltak bent a házak alatt is. Ma azonban csak a falu belső területén lévő domboldalakban találhatók, ahol külön utcasorokat alkotnak. BUDAY ENDRE
