A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
CSEMADOK Megalakult a CSEMADOK, sorra megnyíltak a magyar iskolák kapui, a pedagógiai munka iránt érdeklődök százai ismerték fel nagyon helyesen, hogy a szövetség és a magyar tanítási nyelvű iskolák munkája között összefüggés van, egyik kiegészíti a másikat, vagy még pontosabban fogalmazva, mindkettő együttes munkája eredményezi gyermekeink megalapozott tudását és az emberek tudatformálását. Kezdettől pedagógusok százai folytak bele a CSEMADOK kulturális munkájába, helyi szervezeteink egész sorát hívták életre, s magukat, idejüket nem kímélve álltak amatőr csoportjaink élére, pezsgő kulturális életet teremtve falvainkban, kisvárosainkban. Már a kezdet kezdetén is úgy volt s ma is úgy van, hogy ahol magyar iskola van, s iskolán kívüli munkára kész lelkes és önzetlen tanítók is vannak, ott eleven, tarka és tartalmas a CSEMADOK helyi szervezetének élete. Ott nincs baj a kezdeményezéssel, az újabb feladatok vállalásával és teljesítésével, ott gyakran hallatnak magukról a kultúrmunkások. Számos olyan pedagógusról tudunk, akiknek oktatási-nevelési és népművelési tevékenysége kezdettől elválaszthatatlanul összeforrott, egyet jelentett a szövetség munkájával. Közülük három pedagógust - Bocsárszky Pált, Herdics Jánost, Teleky Miklóst - arra kértünk, válaszoljanak alábbi kérdésünkre: HOL ÉRT UTOL A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK HÍRE, HOL NYITOTTA MEG KAPUJÁT AZ AZ ISKOLA, AMELYBEN ELŐSZÖR TANÍTOTTÁL, MILYEN ÖSSZEFÜGGÉST LÁTSZ A CSEMADOK MEGALAKULÁSA ÉS A MAGYAR ISKOLÁK INDULÁSA KOZOTT, HOGYAN HATOTT TOVÁBBI MAGYAR ISKOLÁK MEGNYITÁSÁRA, A KULTURÁLIS ÉLET KIBONTAKOZÁSÁRA A SZÖVETSÉG MUNKÁJA, ÉS MINT PEDAGÓGUS HOGYAN VETTÉL RÉSZT A CSEMADOK TEVÉKENYSÉGÉBEN? vevőiként a CSEMADOK kerületi titkárságával együtt választottuk ki az arra alkalmas munkáskádereket. Ezeket a tanfolyamokat sok falusi fiú és leány is látogatta, akik hivatást éreztek a tanítói pálya iránt. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtott Jánosdeák elvtárs, a CSEMADOK akkori kerületi titkára. Egy liyen hathetes pedagógiai tanfolyamnak 1952 nyarán Kassán magam is vezetője voltam. A magyar iskolák továbbfejlesztésének problémáival a CSEMADOK kerületi titkárságán rendszeresen közösen foglalkoztunk. Az 1953/54-es tanév kezdetétől Rozsnyóra (Rožňava) kerültem, a magyar tannyelvű nyolcosztályos iskola élére. Ennek az iskolának ekkor csupán 220 tanulója volt. Felejthetetlen számomra, hogy mint új igazgatónak milyen értékes segítséget nyújtottak a CSEMADOK funkcionáriusai, köztük Szekeres Károly, a CSEMADOK alapító tagja és járási elnöke, továbbá Zsilla József, Ambrúzs László, Molnár Béla és mások. Talán nekik is köszönhető az, hogy ez az iskola később Szlovákia egyik legnagyobb magyar tannyelvű iskolája lett, hisz az 1959/60-as tanévben 998 tanuló látogatta. Közben a pártszervek négy évre a jnb oktatási iskolai szakosztályának vezetésével bíztak meg. Ebben a tisztségben alkalmam nyílt a CSEMADOK járási és helyi szervezeteivel részletesen megtárgyalni a magyar iskolák továbbfejlesztésének, színvonala emelésének és a kulturális életbe való bekapcsolásának kérdéseit. Sok feladat várt ekkor reám. Az BOCSÁRSZKY PÁL magasabbra emeljük. Ennek fontosságát nem győzöm ma is hangsúlyozni. A magyar pedagógusok a CSEMADOK megalakulása óta nagy mértékben részt vettek a szervezet munkájában. Öröm tölt el, hogy ennek a munkának szerény hozzájárulásommal az elmúlt harminc év alatt én is részese lehettem. HERDICS JANOS: Bár pályakezdésem első szakaszában egy ideig közigazgatási területen dolgoztam, szívem mindig a pedagógusi pálya felé húzott. S amint erre lehetőségem nyílott, e pályára léptem azonnal. Azóta már csaknem harminc év telt el sok-sok gonddal, kísérletezéssel, jónéhány buktatóval, de annál több örömteli eredménnyel. S ez volt mindig az a valami, ami lelket öntött belém, s azt súgta, ne csüggedjek, bízzak a fiatalokban. Tiszteljem, szeressem őket, majd eljön az idő, amikor beérik a gyümölcs. Meg kell itt jegyeznem, hogy az oktatási-nevelési folyamat alapvető és legelemibb feltétele, hogy ki-ki a saját anyanyelvén tanulhasson. Gyökeres és valóban mélyreható tudásra csakis a saját anyanyelvén tehet szert minden ember. Hisz a népek nagy tanítója, Jan Amos Komenský is ezt vallotta, s ennek igazát eddig senki nem tudta megdönteni, sehol a világon. 1948 februárjában győzött hazánkban a munkásosztály, s a CSKP lenini nemzetiségi politi-HERDICS JANOS-BOCSÁRSZKY PÁL: Kiskövesden (Malý Kamenec) az ottani szlovák tanítási nyelvű iskola igazgatója voltam, amikor a tőketerebesi (Trebišov) járásban kezdtek megalakulni az első CSEMADÓK-szervezetek. Iskolánkban azután 1950. szeptember 1-től már magyar nyelven folyt az oktatás. Már azelőtt is, de különösen a CSEMADOK megalakulása után élénk kulturális tevékenységet fejtettünk ki fiatal kollégámmal, Kassay Bélával. Volt jó tánccsoportunk, énekkarunk. A CSEMADOK-tagság a szervezet megalakulása után nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a kulturális tevékenységbe és sokoldalúan támogatta az újonnan megnyílt magyar tannyelvű iskolát. Kiskövesdről rövid időre átkerültem Nagykövesdre, az akkori középiskola igazgatójaként, majd a pedagógus szakszervezet kassai (Košice) kerületi elnöke lettem. Tisztségemből kifolyólag nagy lehetőség nyílt a számomra a magyar iskolák továbbfejlesztése, különösen szaképzett pedagógusok biztosítása terén. Előkészítő tanfolyamokat szerveztünk, s ezek résztiskolák személyzeti és anyagi ellátottságának, megfelelő elhelyezésének biztosítása nagy gondot okozott. Ezeket a problémákat a CSEMADOK járási és helyi vezetőségeivel mindig megtárgyaltam és mindig megkaptam tőlük a várt segítséget. Visszatekintve ezekre az évekre, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy közös munkánk nem volt hiábavaló. Azt hiszem, hogy a magyar iskolák színvonalát jó alapokra fektettük. Már akkor különös gondot fordítottunk a szlovák nyelv elsajátítására. Ezt nemcsak az iskolákon követeltük meg, de ennek érdekében a CSEMADOK keretén belül is esti tanfolyamokat rendeztünk. A CSEMADOK munkáját a magyar iskolák továbbfejlesztése terén mindig nagyra értékeltem, nemcsak mint pedagógus és iskolaigazgató, hanem mint CSEMADOK-tag is. Hosszú évek tagja vagyok a CSEMADOK járási bizottsága elnökségének és a központi bizottságnak is tagja voltam. Tevékenységemmel mindig azon fáradoztam, hogy a magyar iskolák színvonalát a CSEMADOK-kal való együttműködéssel állandóan kája számunkra is meghozta az igazi felszabadulást, amikor az itt élő nemzetiségek egyenjogúsága és az anyanyelven történő oktatás bevezetése valósággá vált. Az itt élő magyarság ezért gondol őszinte elismeréssel 1948 februárjára, a párt internacionalista állásfoglalására, mert ez lehetővé tette a magyar nemzetiség tagjainak is, hogy politikai és társadalmi érvényesülésük, valamint oktatási és kulturális igényeik ne szenvedjenek hátrányt a jövőben. Módot nyújtott arra, hogy mint egyenjogú állampolgárok egyformán foglalhassák el helyüket mindenütt a társadalom életében. Harminc éve lesz annak, hogy az ország magyar nemzetiségű lakosságának kulturális és szellemi felemelkedését szolgáló országos szervezetünk, a CSEMADOK megalakult. Dunaradványon, Hetényen, Ógyallán, Szencen, pedagógusi pályám eddigi állomásain mindenütt megelégedéssel töltött el az a tény, hogy a CSEMADOK megalakult szervezetei őszinte odaadással és atyai szeretettel segítettek az újonnan megnyíló magyar iskolák problémáinak megoldásában. S ami a legértékesebb, valóban 6
