A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-02 / 49. szám
A Garam mente népi építészete V. GAZDASÁGI ÉPÜLETEK A Garam menti gazdasági épületek tárgyalását kezdjük a lakóházzal egybeépített kamrákkal és istállókkal. A kamrát ugyan már említettük, de szükséges hogy ebben a részben is szó essék róla. Amikor a pitvarból nyíló kamrát átalakították szobává, akkor a hátsó szoba után egy önálló bejárattal rendelkező újabb kamrát építettek. Ezekben a kamrákban a gabonát külön erre a célra elkülönített „hombárokban" raktározták. A hombárokat zsilipéit falszerkezettel készítették. A nagyobb gazdaságokban külön építettek hombárokat (magtárakat) a házzal szemben. A kamrák után következtek az istállók. Belső terük elosztása a következő volt: a hátsó falon vagy a mellett kapott helyet a jászol vagy a vályú. Az udvar felőli sarokban erős pallókkal betakarva egy gödör volt. Ide gyűjtötték a trágyalét. A Garam menti több faluban nemcsak a pitvarajtó fölé, hanem a kamra- és az istállóajtók fölé is jellegzetes boltívet építettek, hogy ezzel is akadályozzák az esetleges tűz terjedését. Az istállók után, vagy azokkal szemben voltak az ólak, melyek közül kiemelkedett a sertéstartásra szolgáló „lábasól“. Nevét onnét kapta, hogy a talpas-vázas szerkezetű ólat nagy kövekre, lábakra helyezték. Az egyik falába építették be a vályút és a fölötte lévő „táblának" nevezett csapóajtót. Ezen keresztül öntötték az állatok elé az élelmet. Még ma is több faluban kitűnő állapotban találhatók a századfordulón Nagysallón (Tekovské Lužany) készített díszített lábasólak. Az udvar hátsó részén a kazlak és a pajta közelében épült fel a „kacér". Régebben pelyva tárolására szolgált. A kacérok szinte kizárólag ógasfás-szelemenes szerkezettel készültek. Először három pár „ágast" állítottak fel, melyek közül a középsők voltak a legmagasabbak. Az ezekre ráhelyezett „szelemen" képezte a kacér nyeregtetejének gerincét. Erre függesztették rá aztán a „horogfákat", melyek a két szélső szelemenre támaszkodtak. Befedésüknél gyakran alkalmazták a kettős fedést: először náddal, majd vastagon szalmával. A legnagyobb gazdasági épületek a „pajták" voltak. Régebben készültek sövényfalú pajták is talpas-vázas szerkezettel. A vályog megjelenése után azonban inkább vályogból építették őket. Jellemző rájuk a nyereg- és a kontyostető, meg a két hatalmas pajtakapu. Ezek tették lehetővé a termények közvetlen a pajta alá való szállítását. A szőlőtermő domboldalakban napjainkban is találkozhatunk „pincehajlokokkal". Ezek egy földbe mélyített kőből készült pincéből, és a föléjük épült „hajlókból" álltak. A Garam alsó folyásánál a múltban majdnem minden udvarban volt egy „gabonásverem". Tulajdonképpen a gabonatárolás egyik legősibb formájáról van szó. Készítésüket az idősebbek is csak hallásból ismerik. Az agyagos földben kiástak egy mély gödröt, melyet lent kiszélesítettek. Megrakták venyigével és kiégették. így a verem szilárd falat kapott. A verembe beöntögetett gabonához a verem szájára rakott szalma eltávolítása után létrával jutottak. Ismertek voltak a „jégvermek" is, melyeket a kocsmárosok építettek. A jégvermek egy fordított forgáskúphoz, vagy egy lefelé szűkülő kúthoz hasonlíthatók. Mélységük négy-öt méter volt. Tetejüket vastagon befedték szalmával. A jégvermeket télen a Gorámon felvágott jéggel töltötték meg, melyen aztán egész nyáron hűthették az italokat és a romlandó ételeket. BUDAY ENDRE
