A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-02 / 49. szám
JÓ parancsnokok akarnak lenni Alig egy hónapja, hogy az ország minden részéből érkező újoncok hangos nótaszóval megérkeztek a vasútállomásra, kiszálltak a vonatból, s nagy kíváncsisággal néztek szét, hová is kerültek. Majd „öregkatonák" vették gondjaikba, csoportokba osztották őket s elvezették az alakulat számával megjelölt tehergépkocsikhoz. A fogadó központban elintézve a szokásos formalitásokat, tisztesek vezetésével elmasíroztak kijelölt körleteikbe. Szobáikba érve megcsodálták az ágyakon szépen elrendezett sok mindenféle felszerelést, ruhát, ingeket, szíjakat, miegymást. „Ez nem is lehet igaz!" — sóhajtott fel nem egy közülük. „Ennek mindnek el kell férnie ebben a kicsi szekrényben? — kérdezték hitetlenkedve a szobaparancsnoktól. „Ne féljenek, mindezt megtanulják még" — válaszolt az mosolyogva. Ma a kiskatonák mór teljesítik feladataikat, kezdik megszokni a katonaéletet, jól halad a kiképzésük. S amikor megkérdeztük őket, hogy mennek a dolgok, a legtöbbjük azt mondta: nem csodálkoznak azon, hogy kezdetben nem vagyunk még olyan ügyesek a kiképzésnél. Türelmesen megmutatnak, megmagyaráznak nekünk mindent, jó példával járnak elöl. Kezdettől fogva megszerezték a tekintélyt, mert mindent pontosan végrehajtanak, amiről beszélnek nekünk. Tudatában vagyunk, hogy a tényleges katonai szolgálat igényes feladatok teljesítésével jár, s ez teljes embert kíván. Ezért én is igyekszem, hogy kiváló tagja legyek az alakulatnak, igyekszem hozzájárulni hagyományainak továbbfejlesztéséhez. Azt szeretném, ha semmiben sem maradnánk el elődeink mögött, hanem — ha lehet — még jobbak legyünk náluk. Egy másik kiskatonát megkérdeztünk, milyen benyomással volt rá az alakulat forradalmi és harci hagyományait bemutató terem anyagának megtekintése. — Végignézve az ott kiállított anyagot, irigyeltem azokat a legjobbakat, akiknek a fényképe a bejárattal szembeni falat egészen beborítja — mon„Tudja, egészen jól. Ha még nem is megy minden százszázalékosan, de lassan belejövünk. Biztos, hogy semmivel sem leszünk rosszabbak, mint akiket előttünk képeztek itt ki." „A tartalékos tiszti iskolába vonultak be, ahol bekapcsolódnak az oktatásinevelési folyamatba — olvassuk a nagy falitáblán az ütegparancsnok szavait. — A tartalékos légvédelmi tüzértiszti iskolában folyó oktatás—nevelés célja szakmailag jól képzett, erkölcsileg és politikailag szilárd, a szocializmus ügye iránt odaadó tartalékos tisztek felkészítése, akik sikeresen betöltik majd a légelhárító tüzérségnél a szakaszparancsnoki funkciót. Célunk olyan parancsnokokat kiképezni, akik kiváló katonai szakismeretekkel és pedagógiai ismeretekkel rendelkeznek, képesek ezeket szüntelenül elmélyíteni és tökéletesíteni, képesek alárendeltjeiknek parancsolni békében és háborúban, alkotó módon használva fel ismereteiket és szervezőképességüket a légvédelmi tüzérség irányításában és szükségleteik sokoldalú biztosításában." S így következnek a tulajdonságok, amelyekkel a tartalékos tiszti iskola hallgatójának rendelkeznie kell. Végül az ütegparancsnok hangsúlyozza : „ütegünk fennállásának nyolc esztendeje alatt több száz politikailag és katonailag, szakmailag jól felkészített parancsnokot nevelt fel. Egymást követő hét évben mindig megvédtük a Példás üteg címet. Szilárdan hiszem, hogy önök is méltó követői lesznek elődeiknek és folytatói egységünk e hagyományainak. önöktől függ, hogy sikerüljön kitűnően és példásan teljesítenünk az alakulat elé kitűzött feladatokat. Ehhez a munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok." Az elmondottakból nyilvánvaló; néphadseregünkben nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a katonák kiképzése, nevelése az alakulatok és alegységek új hagyományainak szellemében történjék. — Amint az újoncok bevonultak, politikai tájékoztatásban részesítettük őket, megismertetve a néphadsereg hagyományaival és 1945-től elért eredményeivel — mondja az alegység parancsnoka. — Igaz nagy súlyt helyeztünk arra, hogy ismertessük alakulatunk hagyományait, hiszen egymás után már hét ízben megvédtük a Példás üteg címet. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a most bevonultak is — jó eredmények elérésével — méltó folytatói legyenek ezeknek a hagyományoknak. Eddigi sikereinket úgy tudtuk elérni, hogy megfelelő nevelői ráhatást fejtettünk ki a növendékekre, személy szerint a parancsnokok, a párt- és a SZISZ-bizottságok. A katonák gondolkodására és cselekedeteire a legnagyobb befolyást a pártcsoport gyakorolta, amely rendszeresen tájékoztatja a parancsnokokat a legénység, az emberek nézeteiről és hangulatáról, örömeikről és gondjaikról, a katonai kötelességeik teljesítéséhez való viszonyukról. Minden siker hátterében a kommunisták és a SZISZ-tisztségviselők álltak. Szorosan együttműködtünk velük, s ez elősegítette, hogy kiváló eredményeket érjünk el. Térjünk vissza azonban az újoncokhoz, akik kezdik megszokni a katonaéletet s az itteni környezetet. A laktanyaudvaron találtuk őket, testnevelés közben, fizikai adottságukról adtak éppen számot. Néhányukkal elbeszélgettünk benyomásaikról, elképzeléseikről. František Holobrada a polgári életben SZISZ-tisztségviselő, korábban mint esztergályos dolgozott a Mníšek nad Brdy-i Fémipari Vállalatnál. Ezt mond. ta: — Kellemeserv meglepett a másodévesek, az öregkatonák viselkedése. Nem fölényeskednek velünk szemben, dotta František Hanzdzuš, a poprádi fűtőház mozdonyvezető-jelöltje. — Lelkem mélyén azt kívánom, hogy ha befejezem a tanfolyamot, az én fényképem is odakerüljön közéjük. Igyekszem jó katona és parancsnok lenni. Remélem, hogy sikerül. * * * Minden ember más és más. Egyesek gyorsabban tanulnak, mások lassabban. Az üteg újoncaitól azonban megkívánják, hogy saját érdekeit mindegyikük vesse alá a közösség érdekeinek. Nem könnyű s nem egyszerű dolog ez. Sok erőfeszítésre, türelemre lesz szükség, míg az alakulat fiatal katonái megszerzik azokat a tulajdonságokat, amelyeket elvárnak tőlük a parancsnokaik. Csak tőlük maguktól függ azonban, hogy megbirkózzanak a kezdeti nehézségekkel, ne veszítsék el mindjárt a kedvüket, és példásan teljesítsék kötelességeiket. Jozef Keníž mérnökalezr. 22
