A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-02 / 49. szám
te a Lillával való kapcsolatod. Ezért vagy egyszerre gondterhelt és felszabadult - mondja Huszárik Zoltán. - Terved van a feleségeddel, aki észrevette ezt a kapcsolatot. Bizonytalan leszel . .. Nem tudsz választani Anna és Lilla között. Olyan élethelyzetet hozol létre, amely képtelenné tesz a döntésre. Finci csupán most érti meg Z. igazi magatartását. Élőről kezdik a jelenetet. Nehezen születik meg az első mozdulat, ezért aztán járkálni kényszerül a rendelőben. Megérinti a virágot, amit majd egy adott pillanatban kivesz a vázából, hogy az ablakon keresztül a kertben sétáló Lillának kidobja. Anna észreveszi és csak ennyit mond: „Már elment." Délután, amikor a két színész a próba olyan stádiumában tart, hogy játékuk tökéletesnek mondható, Huszárik Zoltán felvételre szólítja a forgatócsoportot. Jankura Péter helyet foglal a felvevőgép mellett, amely egy másodperc alatt huszonnégy kockányi filmet készít; a rendező utasításokat oszt, fehér csíkok kerülnek a padlóra, nehogy valamelyik színész kilépjen a képből, még egy igazítás a frizurán és a ruhán, bekapcsolják a több ezer wattos lámpákat, elhangzik a „figyelem, fel- FILMEN vétel”, csattan a csapó, s az operatőr fényképezni kezdi az 520-as képet. Második forgatási nap. Drahota Andrea érkezik elsőnek. Fodrász, smink, jelmez — közben Annáról faggatom. — Ne várjon tőlem nagy szavakat . . . Míg nem érünk a forgatás végére, semmi lényegeset nem tudok mondani Annáról. Csodálkozik? Mindennap szűrjük, újraolvassuk a forgatókönyvet. . . A pillanatnyi benyomásokat, elképzeléseket fontosabbnak tartjuk, mint az előre papírra vetett mondatokat. Bánfalvy Ági, Lilla megformálója nyitja ránk álmosan az ajtót. Rózsaszín trikóját és barna nadrágját krémszínű ruhára cseréli fel. Rövid megbeszélés a rendezővel, mennyi ideje is van még a próbáig, aztán felüti a forgatókönyvet és félhangosan olvasni kezdi a számára kijelölt szöveget. Huszárik Zoltán és Jankura Péter azon tanakodnak: hol állítsák fel először a kamerát. Az udvaron vagy pedig a betegek tágas szobájában. A kinti felvételek mellett döntenek, már csak azért is, mert az égbolt esőről árulkodik. A repkénnyel befuttatott kőfalakon helyenként vakító fehér foltok. Az egyik díszletező lemosható porfestékkel szürkére festi őket. A filmbeli események időrendi sorrendjétől eltekintve most azt a képet veszik fel, amikor az intézet épületének egy távoli ablakában Anna jelenik meg, s egy pillanatig nézi a „csellójáték" sajátos pozitúráját, amelyben Lilla és Z. mintegy hangszerré változnak egymás számára. Nem tart sokáig a felvétel, mindössze háromszor veszik filmszalagra. Amíg a műszaki berendezést felállítják a szobában, Jankura Pétert, a nálunk is bemutatott Tükörképek című film tehetséges operatőrét kérdezem: milyen problémával kell megküzdenie ennél a filmnél?- Annak ellenére, hogy a film cselekménye két különböző időpontban játszódik, meg kell találnunk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekben a dolgok egymásból következnek. A felvételek egyharmadánál tartunk, mégis át kell alakítanunk egy-két jelenetet . . . Ma mintha gyorsabban menne a munka. Felvétel felvételt követ. De a két napon át forgatott jelenetek így is mindössze tizenöt percig tartanak majd, ha elkészül, a Csontváry-filmben. G. SZABÓ LÁSZLÓ 1. Csontváry szerepében Iszhak Finci bolgár színművész 2. Huszárik Zoltán a film rendezője a hortobágyi kilenc lyukú hídnál - Csontváry festményével 3. Anna és Lilla (Drahota Andrea és Bánfalvy Agnes) 4. Csontváry és Lilla (Iszhak Finci és Bánfalvy Agnes) Markovics Ferenc felvételei s a felesége, Ludmila asszony árusította, aki olyan tűzről pattant vérbeli csaplárosné volt, hogy sokan főként őmiatta jártak ide sörözni. És hiába változott idők folyamán a tulajdonos és felesége, az asszonyt mindig csak Skremenecnének (később Kremenecnének) hívták a vendégek. A harmincéves háború idején pangani kezdett a sörgyártás. Többször is gazdát cserélt a Skfemenec alapította sörház. Végül is 1762-ben Jakub Flek szerezte meg. Ö és a felesége azután továbbfejlesztették a sörgyártást, úgyhogy valósággal fogalom lett nemcsak Prágában, de egész Csehországban a Flek-féle sör. Ennek a családnak a kezdeményezése az is, hogy amikor a múlt század negyvenes éveiben fejlődésnek indult a cseh söripar, piacra dobták a bajor módra főzött barna sört. Az „U Flekú" vendéglőben ma is ilyen sört mérnek, amit az itteni „üzemben" főznek, kizárólag a söröző számára. Máshol nem árusítják. Rudolf Kučera az „U Flekű" vezetőhelyettese vezetett végig a sörház labirintusán, mind a nyolc ivón, a két óriási sörudvaron és az azokat körülölelő hat kisebb-nagyobb termen. Tőle tudtam meg, hogy itt nemcsak sörözni, vacsorázni lehet, hanem derülni, szórakozni is. Az egyik teremben ugyanis Prága neves kabaréművészei lépnek fel esténként. Nekem azonban legjobban az „akadémikus terem" tetszett. Ez onnan kapta a nevét, hogy a múlt században a diplomások (csehül akadémikusok) jártak ide sörözni. Ennek a helyiségnek a berendezése is stílszerűbb a többinél. A falakat például több száz éves festmények borítják. Az egyiken, amelynek címe „Részegek álma", pucér nők táncolnak. A csillár is stílszerű: egy hajdani sörszállító társzekér kerekébe ágyazták be a villanykörtéket. Sőt még az igavonóról sem feledkeztek meg: az egyik asztal fölött ökörláb függ!- Mennyi ételt-italt fogyasztanak naponta a sörház vendégei? - kérdeztem kíváncsian, a sörözők számát találgatva.- Hát ha kényelmesen ülnek, 1500 ember fér el az asztalok mellett — válaszolta elgondolkozva a vezetőhelyettes.- Ami annyit jelent, hogy szép idő esetén átlag 40 hektoliter sört és mintegy 500 vacsorát mérünk ki naponta. Már magam is javában ízlelgettem a bajor módra főzött finom barna sört, amikor a bejárat felől nagy integetések közepette egy ifjú pár igyekezett felém. Egy kedves dunaszerdahelyi barátom és felesége volt a két ismerős. Persze, hogy megünnepeltük a véletlen találkozást, s hogy itteni jártasságomat fitogtassam, az akadémikus-terembe invitáltam őket. Egy kissé feltűnt ugyan, hogy barátom és a pincér ismerősként kacsintott egymásra, s egyből engem tuszkoltak az ökörláb alatti ülőhelyre. A töméntelen sör kifizetésekor derült ki csupán, hogy barátom nálamnál is jobban ismeri az „U Flekű" sörözőt s az itteni szokásokat. Egy régi hagyomány szerint ugyanis az fizeti az egész „cechet", akinek az ökörláb alatt van az ülőhelye. NEUMANN JANOS Kontár Gyula felvételei 13
