A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-15 / 29. szám
Az Ispiláng-ispiláng nagy érdeklődést keltő műsorából Virágba szőtt álmok ... Az ipolyvarbói lolklórcsoport A CSEMADOK Központi Bizottsága a társrendező szervekkel minden évben Zselizen megrendezi a csehszlovákiai magyar dolgozók országos népművészeti fesztiválját, amely évről évre Szlovákia minden tájáról ezreket vonz a lévai járásnak ebbe a hangulatos városkájába. A XXIII. Folklórfesztivólon újból jó érzéssel megbizonyosodhattunk afelől, hogy nem vallunk szégyent, ha népművészetünk kincstárát országos fórumon mutatjuk be: viselethagyományaink eredetiek és gazdagok s a népdalkincs ápolásában is komoly eredményeket értünk el az utóbbi esztendőkben. Szakmai szempontból a legtöbb tanulságot a két napossá zsugorodott eseménysorozat nyitóműsora: 12 legjobb tánccsoportunk és népi együttesünk versenye hozta. Mintegy „széljegyzetként” hadd jegyezzem meg: rang és műsorpolitikai szempontból helytelen ezt a versenyt — ami tulajdonképpen csoportjaink egész évi szorgalmas munkájának jutalma és értékmérője —, reggel nyolc órakor kezdeni és pusztán zártkörű, közönség nélküli seregszemlévé sekélyesíteni. Annál is inkább, hogy tánccsaportjaink országos versenye kiváló helyen: a lévai Družba kultúrház színháztermében zajlott. Ám ki tudja mi okból, sehol egy jelszó vagy felirat nem hirdette, hogy országos rendezvény színhelye ez a pazar kultúrház. így hát közönség sem ült a nézőtéren, legföljebb a konkurrens csoportok tagjai s néhány alkalmi érdeklődő figyelte a csupasz színpadon zajló versenyt. A jövőben átgondoltabban, szervesebben kell beilleszteni a fesztivál műsorába a seregszemle tulajdonképpeni gerincét jelentő rendezvényt. A versenyben látottak alapján egyébként örömmel állapítható meg, hogy tánccsoportjaink egy esztendei munkája ismét határozott előrelépést jelent a hazai magyar néptáncmozgalomban. Ennek egyik bizonyítéka, hogy nem torpant meg tánccsoportjainknak az utób* £ Immár hagyományos színfoltja a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválnak a néprajzi kiállítás. Tavaly a gömöriek hozták el és mutatták be népművészetük, népviseletük, munkaeszközeik egyedi és jellegzetes darabjait. Az idén Kassa környékének és a Bódva völgyének falvai hozták el népi kultúrájuk tárgyi emlékeit Zselizre. Az anyagot a néprajzi szeminárium hallgatói az elmúlt nyáron gyűjtötték és foglalták jegyzékbe, majd ennek alapján szervezték meg az idei kiállítást Szanyi Mária és Méryné Tóth Margit vezetésével. A kiállítás ízléses, mértéktartó volt, s anyaga jól kitöltötte a rendelkezésre álló, aránylag kicsi helyiséget. Érdekesek voltak a munkaeszközök kicsinyített, faragott másai, melyeket Béres János bódvavendégi lakos készített. A szekér, tiloló, héhő, szövőszék, faragópad, talicska stb. különösen a fiatal látogatókra hatott hangulatteremtő erejével. Csoportosan keresték fel a kiállítótermet és gyönyörködtek a miniatűr szerszámokban. A falakon népviseleti darabok: réklik, kendők, szoknyák, háziszőttesek kaptak helyet és hangsúlyt, kiegészítve a népi építészetet bemutató fényképekkel. Kevés helyen lehetőleg minél többet megmutatni — ez volt a cél. S ez inkább kisebb hibáktól eltekintve sikerült, talán a közönségszervezés kivételével. A megnyitónak, akárcsak tavaly, még volt közönsége, de aztán már csak a műsorokban szereplő egy-két lelkes csoport jött el ide a parkból nézelődni, pedig ezek, az immár hagyományos kiállítások sokkal nagyobb közönséget és érdeklődést érdemelnének! (ozsvald) ZSELIZEN MONDTÁK... DINAMIKUS A FEJLŐDÉS Vásárhelyi László, az Erkel Ferenc Művészegyüttes igazgatója: Évek óta járok Zselizre. Hivatalosan, egyéni úton és bírálóként. Egyenletes fejlődést látok. Űj stílusú együtteseket. Kevésbé stilizáltak a táncok, és egyre inkább érvényesül az a művészi törekvés, amely a paraszttánc-kultúra minden szépségét alapos, elmélyült megismerési folyamat után mutatja meg a színpadon. Hangsúlyozottabb szerepet kapott a táncok belső szerkezeti világa és a táncmagatartási forma. A mezőny egészének fejlődése dinamikus. Az együttesek helyes úton járnak, amikor szlovákiai magyar táncanyagot állítanak színpadra. Ugyanakkor bemutatnak szlovák táncokat is. Külön megdicsérném a fesztivál szervezőit azért, hogy az ifjúsági mezőny mellett a gyermek-tánccsoportok bemutatóját is megtartják. A mozgásnak rendkívül fontos szerepe van a gyermekek nevelésében. Bennünket több ezer évvel megelőző kultúrák ezt már tudták és művelték. Persze az sem mellékes szempont, hogy a gyermekcsoportok a jövő néptánccsoportjainak utánpótlása. A gyermekcsoportok mezőnyének egészéről szeretném még elmondani, hogy egyenletesebb és színvonalasabb volt az ifjúsági mezőnynél Legközelebb többet szeretnék látni a szlovákiai magyar gyermekjátékokból. Egyébként a fesztiválról még annyit, kár, hogy csak kétnapos. A programok legtöbbször párhuzamosan futnak, így nem láthatunk mindent. 6