A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-25 / 48. szám
BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEPEK '78 vezénylő Ladislav Slovák nem azonosult eléggé a fiatal zongoraművész zenei felfogásával, így a zenekar szentimentális és romantikus játékstílusa sok helyütt zavarta. D. Lively játékának egyéni stílusát. Itt kell megjegyeznem, hogy a> fesztiválra meghívott szólisták, zenekarok és kórusok többsége a várakozásnak megfelelően szerepelt, ámbár a madridi madrigalistáktól, a bolognai Teatro Comonale filharmonikusaitól vagy a Ludwigsburgi Várjátékok Zenekarától a Bratislavában hallottaknál többet vártunk. Említettem már, hogy az elmúlt esztendők hagyományait folytatva az idén is sor került a szocialista országok fiatal művészeinek seregszemléjére: az Interpódiumra és a TIJI-re, azaz a fiatal előadóművészek nemzetközi fórumára. Ez az utóbbi, jelentős zenei vállalkozás a világ minden tájáról fogadja résztvevőit. Ez idén Olga Baszisztyjukova a Szovjetunióból, Katherine Ciesinska lengyel származású amerikai énekesnő, Jean Jaques Douméne francia baritonista, továbbá Tokody Ilona magyar szopránénekesnő, Ewa-Maria Podlesova lengyel énekesnő, a hazai színekben pedig Sergej Kopčák szerepelt a TIJI utolsó, „döntő” fordulójában. A verseny legjobbjainak járó laureátusi címet a bíráló bizottság K. Ciesinskának, Tokody Ilonának és Sergej TIZENNÉGY NAP A DALLAMOK SZÁRNYÁN Akinek kedvtelése, vagy ennél is több: szenvedélye a komoly zene, az bizonyosan tudja, hogy világszerte egyre gyarapszik a rangos zenefesztiválok száma. Csupán az Európai Komolyzenei Fesztiválok Szövetségének eseménynaptára mintegy hatvan, napjainkban már hagyományos zenei seregszemlét tart nyilván . . . És mégis: Európa bármely gazdag zenei tradícióval rendelkező városában essen szó e fesztiválokról, úgy többnyire a társalgás során Szlovákia fővárosa is szóba jön, pontosabban a Bratislavai Zenei ünnepek. Nem véletlen ez a rokonszenv. Kiváló hazai és külföldi vendégművészek „fogják közre” a gazdag műsor súlypontjának — az Interpódiumnak és az UNESCO védnöksége alatt álló TIJI-nek (Tribune Internationale des Jeunes Interprétes), azaz a fiatal művészek nemzetközi bemutatkozásának eseményeit. Lehetséges, hogy ez a sokféleség az első pillanatban meghökkentően hat, s a koncertek nagy száma valóban a bőség zavarába ejti a látogatót. Egy kis megfontolás után azonban világossá válik a rendezés koncepciója: egyfelől a fiatal művészek menedzselése, egyéniségük érvényesülésének biztosítása a Václav Neuman vezényel cél; másfelől a fiatal, sok esetben lényegében még ismeretlen tehetségek bemutatását a világranglistán az élen jegyzett művészek és zenekarok felléptetése egészíti ki. Az idei fesztivál s az elmúlt évek tapasztalatai egyaránt azt bizonyítják, hogy ez az elgondolás okos és szellemes. A jövő nagynevű művészeinek felvonultatása, pályájuk segítése ugyanis mindenképpen biztosítja a fesztivál iránti érdeklődést, ha eleve nem is garantálhatja a művészi színvonal egyenletességét. És bár az is bizonyos, hogy Bratislava minden tekintetben egyelőre még nem veheti föl a versenyt a csupán világsztárokat felvonultató, nagy hagyományokkal rendelkező fesztiválokkal, a kettős célkitűzés azonban: a holnap művészeinek és a ma kiemelkedő nagyságainak találkozása szerencsésen támogatja egymást. Impozáns és nagyszabású ünnepségsorozat volt a fesztivál idei, XIV. évfolyama is. Két hét alatt több mint félszáz előadás zajlott le — egy-egy napra olykor négy vagy öt is jutott belőlük. Ez természetesen csak úgy volt megoldható, hogy a hangversenyek s a színházi előadások többsége egyidőben zajlott a Szlovák Filharmónia (Redout) aranycirádás termében, a Prímáspalota tükörtermében, a Csehszlovák Rádió szecessziós hangversenytermében, a Vár zenetermében és a Szlovák Nemzeti Színházban. A régi Pozsony rendkívül élénk zenei hagyományait, Haydn, Schubert, Beethoven, Liszt, Erkel, Hummel vagy Mozart emlékét idézte s a mai Bratislava őszinte zeneszeretőét bizonyította, hogy a nézőtér szinte mindig megtelt. A műsor valóban sokrétű volt, a reneszánsztól és a barokk muzsikától egészen a kortárs szerzők elektroakusztikus zenéjéig ívelt. A fesztivál keretében került sor továbbá egy élénk hazai és nemzetközi visszhangot keltő zenetudományi konferenciára is. Természetes és jogos volt ez a felfokozott figyelem, mert igaz ugyan, hogy a Bratislavai Zenei ünnepek elsősorban kimagasló művészeti eseménynek számítanak; de a valóságban ez a fesztivál egyben fontos társadalmi és politikai esemény is, amely az emberek közötti barátság, a nemzetek közötti együttműködés nemes gondolatát is szolgálja. Mert a zene mindenkié, a muzsika valóban mindenki számára érthető világnyelv . . . Mi az hát, amiről legalább távirati stílusban számot adhat a krónikás? Talán azzal illene kezdenem, hogy a fesztivál műsora meglehetősen átfogó képet nyújtott a szlovákiai zenei élet jelenéről. A hazai szerzők alkotásainak előterében a 70. születésnapi jubileumát ünneplő Eugen Suchoň zeneművei álltak. A fesztivál külön eseménye a neves szlovák zeneszerző örvény című operájának felújított bemutatója volt. Hatalmas sikert aratott továbbá Ferdinand Kiinda orgonahangversenye és a Collegium musicum valamint a szlovák madrigalisták kórusának koncertjei. A Weimari Állami Opera előadásában a közönség szlovákiai ősbemutatóként tekinthette meg Ján Cikker: Coriolanus című operáját, de több más kortárs szlovák zeneszerző legújabb afkotása is épp ezen a fesztiválon hangzott el először. Természetesen, a rendkívül változatos gazdag műsorban bőven voltak olyan élmények, amelyeket nehéz lesz egyhamar elfelejteni. Ilyen volt például a Bécsi Állami Opera előadásában látott Donizetti-opera, a Don Pasquale vagy a Cseh Filharmónia zenekarának két hangversenye. Az elsőt Václav Neuman vezényelte feszültséggel és megkapó lendülettel, a cseh filharmonikusok másik koncertjét pedig a világhírű Ken Icsiro Kobajasi dirigálta, aki ezúttal is bebizonyította remek tudását és kivételes tehetségét: már-már a művészi teljesség és a zenei tökéletesség határán tolmácsolta Berlioz, Sztravinszkij és Suchoň zeneműveit. Hasonlóképpen kiváló dirigensi teljesítményt láttunk a spanyol Jesus Lopez-Cobostól, aki a Bratislavai Zenei ünnepek nyitóhangversenyén a Szlovák Filharmóniát vezényelte, a koncert szólistája pedig Igor- Oisztrach volt! Meglepően tökéletes zenei felkészültségről és brilírozó játéktechnikáról tanúskodott az amerikai David Lively teljesítménye a fesztivál záróhangversenyén. Ez a fiatal, mindössze 25 éves művész újszerűén friss színekkel gazdagítva, dinamikus felfogásban adta elő a világ hangversenytermeinek „örökzöld" zeneművét: Csajkovszkij b-mol zongorahangversenyét. Kár, hogy a Szlovák Filharmóniát Kopčáknak ítélte oda — a verseny magas színvonalából is kiemelkedő, technikai és művészi többlettel járó kiváló teljesítményükért. Ezt hangsúlyozta a díjkiosztás során Hans Pischner professzor, a Berlini Állami Operaház főintendánsa és a zsűri elnöke is, majd egyebek közt leszögezte: A Tribün és az Interpódium révén különösen szép küldetése van a bratislavai fesztiválnak, hiszen akárcsak a Duna, a folyam partján épült város is több nemzet, számos nép művészetét köti össze. Hadd tegyem hozzá: egy Mozart és Haydn, Bartók és Suchoň zenei hagyományaival büszkélkedő városban ez talán így is természetes, így van rendjén .. . Csoda hát, ha a fesztivál napjaiban úgy tűnt, mintha az őszi napfény, a lombjaikat hullató fák sárguló leveleinek zizzenése — a dallamok varázsára — meghatványozta volna Bratislava szépségét, és így nemcsak a muzsikára érzékeny fülnek, de a szépre kíváncsi szemnek is bőven akadt dolga . . . MIKLÓSI PÉTER Milan Moyzes felvételei Igor Oisztrach 14
