A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-11-25 / 48. szám

BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEPEK '78 vezénylő Ladislav Slovák nem azono­sult eléggé a fiatal zongoraművész ze­nei felfogásával, így a zenekar szen­timentális és romantikus játékstílusa sok helyütt zavarta. D. Lively játékának egyéni stílusát. Itt kell megjegyeznem, hogy a> fesztiválra meghívott szólisták, zenekarok és kórusok többsége a vára­kozásnak megfelelően szerepelt, ám­bár a madridi madrigalistáktól, a bo­lognai Teatro Comonale filharmoniku­saitól vagy a Ludwigsburgi Várjátékok Zenekarától a Bratislavában hallottak­nál többet vártunk. Említettem már, hogy az elmúlt esz­tendők hagyományait folytatva az idén is sor került a szocialista országok fia­tal művészeinek seregszemléjére: az Interpódiumra és a TIJI-re, azaz a fia­tal előadóművészek nemzetközi fóru­mára. Ez az utóbbi, jelentős zenei vál­lalkozás a világ minden tájáról fogad­ja résztvevőit. Ez idén Olga Basziszty­­jukova a Szovjetunióból, Katherine Cie­­sinska lengyel származású amerikai énekesnő, Jean Jaques Douméne fran­cia baritonista, továbbá Tokody Ilona magyar szopránénekesnő, Ewa-Maria Podlesova lengyel énekesnő, a hazai színekben pedig Sergej Kopčák szere­pelt a TIJI utolsó, „döntő” fordulójá­ban. A verseny legjobbjainak járó lau­­reátusi címet a bíráló bizottság K. Cie­­sinskának, Tokody Ilonának és Sergej TIZENNÉGY NAP A DALLAMOK SZÁRNYÁN Akinek kedvtelése, vagy ennél is több: szenvedélye a komoly zene, az bizonyo­san tudja, hogy világszerte egyre gya­rapszik a rangos zenefesztiválok száma. Csupán az Európai Komolyzenei Fesz­tiválok Szövetségének eseménynaptára mintegy hatvan, napjainkban már ha­gyományos zenei seregszemlét tart nyil­ván . . . És mégis: Európa bármely gazdag zenei tradícióval rendelkező városában essen szó e fesztiválokról, úgy több­nyire a társalgás során Szlovákia fő­városa is szóba jön, pontosabban a Bratislavai Zenei ünnepek. Nem vélet­len ez a rokonszenv. Kiváló hazai és külföldi vendégművészek „fogják köz­re” a gazdag műsor súlypontjának — az Interpódiumnak és az UNESCO véd­nöksége alatt álló TIJI-nek (Tribune In­ternationale des Jeunes Interprétes), azaz a fiatal művészek nemzetközi be­mutatkozásának eseményeit. Lehetsé­ges, hogy ez a sokféleség az első pil­lanatban meghökkentően hat, s a kon­certek nagy száma valóban a bőség zavarába ejti a látogatót. Egy kis meg­fontolás után azonban világossá válik a rendezés koncepciója: egyfelől a fiatal művészek menedzselése, egyéni­ségük érvényesülésének biztosítása a Václav Neuman vezényel cél; másfelől a fiatal, sok esetben lé­nyegében még ismeretlen tehetségek bemutatását a világranglistán az élen jegyzett művészek és zenekarok fellép­tetése egészíti ki. Az idei fesztivál s az elmúlt évek tapasztalatai egyaránt azt bizonyítják, hogy ez az elgondolás okos és szellemes. A jövő nagynevű művészeinek felvonultatása, pályájuk segítése ugyanis mindenképpen bizto­sítja a fesztivál iránti érdeklődést, ha eleve nem is garantálhatja a művészi színvonal egyenletességét. És bár az is bizonyos, hogy Bratislava minden te­kintetben egyelőre még nem veheti föl a versenyt a csupán világsztárokat fel­vonultató, nagy hagyományokkal ren­delkező fesztiválokkal, a kettős célkitű­zés azonban: a holnap művészeinek és a ma kiemelkedő nagyságainak ta­lálkozása szerencsésen támogatja egy­mást. Impozáns és nagyszabású ünnepség­­sorozat volt a fesztivál idei, XIV. évfo­lyama is. Két hét alatt több mint fél­száz előadás zajlott le — egy-egy nap­ra olykor négy vagy öt is jutott belőlük. Ez természetesen csak úgy volt meg­oldható, hogy a hangversenyek s a színházi előadások többsége egyidő­­ben zajlott a Szlovák Filharmónia (Re­dout) aranycirádás termében, a Prí­máspalota tükörtermében, a Csehszlo­vák Rádió szecessziós hangversenyter­mében, a Vár zenetermében és a Szlo­vák Nemzeti Színházban. A régi Po­zsony rendkívül élénk zenei hagyomá­nyait, Haydn, Schubert, Beethoven, Liszt, Erkel, Hummel vagy Mozart emlékét idézte s a mai Bratislava őszinte ze­neszeretőét bizonyította, hogy a néző­tér szinte mindig megtelt. A műsor valóban sokrétű volt, a re­neszánsztól és a barokk muzsikától egészen a kortárs szerzők elektroakusz­tikus zenéjéig ívelt. A fesztivál kereté­ben került sor továbbá egy élénk ha­zai és nemzetközi visszhangot keltő ze­netudományi konferenciára is. Termé­szetes és jogos volt ez a felfokozott fi­gyelem, mert igaz ugyan, hogy a Bra­tislavai Zenei ünnepek elsősorban ki­magasló művészeti eseménynek számí­tanak; de a valóságban ez a fesztivál egyben fontos társadalmi és politikai esemény is, amely az emberek közötti barátság, a nemzetek közötti együtt­működés nemes gondolatát is szolgál­ja. Mert a zene mindenkié, a muzsika valóban mindenki számára érthető vi­lágnyelv . . . Mi az hát, amiről legalább távirati stílusban számot adhat a krónikás? Talán azzal illene kezdenem, hogy a fesztivál műsora meglehetősen átfogó képet nyújtott a szlovákiai zenei élet jelenéről. A hazai szerzők alkotásainak előterében a 70. születésnapi jubileu­mát ünneplő Eugen Suchoň zenemű­vei álltak. A fesztivál külön eseménye a neves szlovák zeneszerző örvény cí­mű operájának felújított bemutatója volt. Hatalmas sikert aratott továbbá Ferdinand Kiinda orgonahangversenye és a Collegium musicum valamint a szlovák madrigalisták kórusának kon­certjei. A Weimari Állami Opera elő­adásában a közönség szlovákiai ősbe­mutatóként tekinthette meg Ján Cikker: Coriolanus című operáját, de több más kortárs szlovák zeneszerző legújabb af­­kotása is épp ezen a fesztiválon hang­zott el először. Természetesen, a rendkívül változa­tos gazdag műsorban bőven voltak olyan élmények, amelyeket nehéz lesz egyhamar elfelejteni. Ilyen volt például a Bécsi Állami Opera előadásában lá­tott Donizetti-opera, a Don Pasquale vagy a Cseh Filharmónia zenekarának két hangversenye. Az elsőt Václav Neu­man vezényelte feszültséggel és megka­pó lendülettel, a cseh filharmonikusok másik koncertjét pedig a világhírű Ken Icsiro Kobajasi dirigálta, aki ezúttal is bebizonyította remek tudását és ki­vételes tehetségét: már-már a művészi teljesség és a zenei tökéletesség hatá­rán tolmácsolta Berlioz, Sztravinszkij és Suchoň zeneműveit. Hasonlóképpen ki­váló dirigensi teljesítményt láttunk a spanyol Jesus Lopez-Cobostól, aki a Bratislavai Zenei ünnepek nyitóhang­versenyén a Szlovák Filharmóniát ve­zényelte, a koncert szólistája pedig Igor- Oisztrach volt! Meglepően töké­letes zenei felkészültségről és brilíro­­zó játéktechnikáról tanúskodott az ame­rikai David Lively teljesítménye a fesz­tivál záróhangversenyén. Ez a fiatal, mindössze 25 éves művész újszerűén friss színekkel gazdagítva, dinamikus felfogásban adta elő a világ hangver­senytermeinek „örökzöld" zeneművét: Csajkovszkij b-mol zongorahangverse­nyét. Kár, hogy a Szlovák Filharmóniát Kopčáknak ítélte oda — a verseny ma­gas színvonalából is kiemelkedő, tech­nikai és művészi többlettel járó kivá­ló teljesítményükért. Ezt hangsúlyozta a díjkiosztás során Hans Pischner professzor, a Berlini Ál­lami Operaház főintendánsa és a zsű­ri elnöke is, majd egyebek közt leszö­gezte: A Tribün és az Interpódium ré­vén különösen szép küldetése van a bratislavai fesztiválnak, hiszen akárcsak a Duna, a folyam partján épült város is több nemzet, számos nép művésze­tét köti össze. Hadd tegyem hozzá: egy Mozart és Haydn, Bartók és Suchoň zenei ha­gyományaival büszkélkedő városban ez talán így is természetes, így van rend­jén .. . Csoda hát, ha a fesztivál napjaiban úgy tűnt, mintha az őszi napfény, a lombjaikat hullató fák sárguló levelei­nek zizzenése — a dallamok varázsá­ra — meghatványozta volna Bratislava szépségét, és így nemcsak a muzsikára érzékeny fülnek, de a szépre kíváncsi szemnek is bőven akadt dolga . . . MIKLÓSI PÉTER Milan Moyzes felvételei Igor Oisztrach 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom