A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-25 / 48. szám
A gesztéi (Hos(ovce) éneklőcsoport általuk előadott dalok természetesen csengő egyszerűségükkel és tisztaságukkal egy hajszálnyival talán megkapóbbak voltak a többinél. Említést érdemel, hogy a zsűri két (hagyományápoló és hagyományőrző) nagy csoportban, hat különböző kategóriában értékelte a szereplőket. Külön csoportban versengtek azok a szólóénekesek, akik a dalokat kiadott népdalgyűjteményekből vagy saját falujuk s tájegységük énekeseiből tanulták meg, és külön csoportban azok, akik hagyományőrzőkként a saját dallamvilágukból választották műsorukat. Ez annyit jelent, hogy az általuk előadott dalok egy-egy falu vagy tájegység élő népzenei anyagát képezik s az énekesek is már régebben tudják, éneklik azokat. Hasonló elbírálás alá estek az éneklőcsoportok is. Külön kategóriát alkottak az egész verseny során a népi hangszeren játszó muzsikusok, illetve a hagyományőrző táncosok. Talán nem kell különösebben részletezni, hogy e legfontosabb szempontok mellett, a bíráló bizottság még a műsor szerkezeti összeállítását, az előadás módját és a versenyzők fellépését s a közönségre gyakorolt hatását vette figyelembe. Említettem már, hogy szakmai szempontból mind a döntő, mind pedig a verseny előző fordulói is teljesítették küldetésüket. Az idei, „Tavaszi szél . .. mozgalomba több mint 3600 népdalgyűjtő, népdalénekes, népi táncos és muzsikus kapcsplódott be; a verseny egyes fordulóit pedig Szlovákia-szerte kereken húszezer néző tekintette meg. S egyben ebben rejlik legfőbb küldetése is, mert ezzel újraébred egy hatették fel a tanulóknak és a vendégeknek Forkin életének fontosabb mozzanatait, a diákok virággal köszöntötték Varga Jánost, lapunk főszerkesztőjét és e sorok íróját. Aztán a tanulók röviden megismertették a hallgatósággal kutató munkájuk eddigi eredményeit, majd felkértek bennünket, számoljunk be mi is tapasztalatainkról. Varga János megköszönte a meghívást, a lapunk iránti figyelmet (lefordították szlovákra és sokszorosították a riportot), nagyra értékelte a fiatalok munkáját s főleg azt a körülményt, hogy túlnyomó többségükben szlovák tanulók irányították emberek és lapok figyelmét egy minden tiszteletet megérdemlő magyar ellenállóra s ezzel internacionalizmusból egyesre vizsgáztak. „Ezt azért hangsúlyozom, — monkülön nagy sikert aratott gyomány: az éneklés, a népi muzsika és a népi tánc szeretete ... A szikra pedig lángra kap, az érdeklődés fokozódik, ami nemcsak mérhetetlen kincséi, tenger-mély népművésíeti hagyományaink feltárását, de nemzetiségi kultúránk fejlődését és hazánk szocialista kultúrájának gyarapítását is jelenti. Hazai magyar kulturális életünkben is szükség van az efféle ösztönző erőre, hiszen napról napra gyorsuló életünkben — az egykori faluközösségek felbomlása révén — az eredeti folklór lassacskán elveszíti valamikori szerepét ám számunkra épp ezzel válik egyre értékesebbé. Fontos feladatunk ezért gyűjteni, népszerűsíteni és a fiatalokkal is megszerettetni a népdalokat, hogy a lágy hajlításokkal díszített dallamok megmaradjanak az utókor szá-» mára is. A „Tavaszi szél..." most zárult hatodik évfolyamának eredményei alapján örömmel nyugtázhatjuk, jó úton járunk ebben a tekintetben; hogy a CSÉMADOK-nak is nagy érdeme van \abban, hogy a népdalgyűjtés és a népdaléneklés valóságos mozgalommá terebélyesedett. De ez egyben arra is figyelmeztet, hogy a jövőben minden eddiginél többet kell tennünk népi hagyományaink feltárása terén — mert holnap talán már késő lesz. Gyűjteni való anyag pedig van bőven, csak győzzük erővel s a lelkes népdalgyűjtők támogatását igénylő okos munkamegosztással! 3. Szakmai szempontból tulajdonképdotta lapunk főszerkesztője —, mert az ifjúság internacionalista nevelésének szempontjából nagyon fontos, hogy ez az ifjúság minden nemzeti előítélet nélkül nőjön fel, hogy minden eseményt osztály szempontból tudjon értékelni. Nagyon fontos, hogy ez az ifjúság saját tapasztalatai alapján is meggyőződhessen arról, hogy a csehek és a szlovákok mellett a magyar nemzet egészséges erői is részt vettek a fasizmus elleni harcban a Csehszlovák Köztársaság felsza badításáért. ” Varga János előadásában részletesen tájékoztatta fiatal hallgatóságát arról, mi mindent tudtunk meg Forkin Lászlóról. A nagy érdeklődést keltő előadás elhangzása után a tanulók számtalan kérdést tettek fel. Kérdéseikre mindhárman válaszoltunk. Nagyon lekötötte a fiatalok pen eredményesen zajlott le a bratislavai Kultúrparkban tartott döntő, amit a nagyszámú közönség lelkes rokonszenve is bizonyított. Ennek ellenére azonban több tanulságot is hozott ez az emlékezetes est. Félreértés ne essék: nem kívánok a kákán csomót keresni, csupán többedmagammal tapasztalt észrevételeimet vetem papírra . . . Ami a leginkább föltűnt, hogy a program mintha inkább csak önmagától, lendületből pergett volna, mint egy műsorrendező irányításától függően. Legalábbis erre utalt, hogy a szereplők sorra bizonytalankodtak a színpadon, gyakorta akusztikailag előnytelen helyre álltak és a színre lépés, illetve a levonulás sem volt zavartalan. A műsort záró díjkiosztásról csupán annyit, hogy az estnek ezek a kínos percei messze alulmaradtak egy országos rendezvény döntőjének rangjától. Sajnos, ebben a bizonytalankodó műsorvezetőknek is részük volt. A konferálás egyébként sem emelte az országos döntő ünnepélyességét: a műsorvezetők szövege a népdalok világától kissé idegen és száraz volt. Zavart a kétnyelvűnek szánt, de végül is csak magyar vagy csak szlovák nyelvűvé zsugorodott műsorközlés, mert az egyes számokat vagy egyik, vagy másik nyelven, de szlovákul és magyarul egyszer sem mondták be. Egyszer és mindenkorra le kell szögeznünk: országos rendezvényen illem és kötelesség a kétnyelvű konferálás. Kár, hogy a rendezés hibájából a népszerű Katyi-házaspár is olyannyira a színpad mélyén ropta a táncot, hogy lépteik eredeti „cifráit" legföljebb a számot kísérő zenészek látták — a közönség aligha . . . Mit tagadjam, a rádió bratislavai magyar adásának munkatársait is hiába kerestem a teremben, pedig minden bizonnyal érdekes és tartalmas műsor kerekedett volna a döntő programjából. A jövőt illetően elgondolkoztatónak tartom azt is, vajon a zenekar hosszas muzsikálása helyett — ameddig a zsűri tanácskozik — nem kellene-e inkább valamelyik élvonalbeli, hagyományőrző folklórcsoportunkat meghívni egy rövid népművészeti bemutatóra. Az ilyesmi mindenképpen emelné a döntő műsorának rangját. 4. Befejezésül csak annyit: szépséghibái ellenére is szép, emlékezetes est volt a „Tavaszi szél . ..” bratislavai döntője. Aki ott volt, az tiszta forrásból, a népdal nyelvén hallhatta Bodrogköz jegenyéinek suttogását, Gömör hegyeinek zúgását, az Ipoly hullámainak csobogását és a Csallóköz rónáinak békéjét. Mindazt, amit elődeink évszázadon át a népdalokba szőttek. figyelmét Szvetlik Jankának, Forkin László lányának a visszaemlékezése. Milyen ember volt az apja, hogyan fogták el, mikor értesültek kivégzéséről? A találkozó, a kötetlen beszélgetés több óráig tartott. Benyomásaink? Olyan tanulók, olyan nevelők és tanárok között jártunk, akik nagyon komolyan veszik munkájukat. Még mindig fülemben cseng az igazgató néhány mondata: „Vannak magyar nemzetiségű tanulóink is, s ahol több nemzetiségű tanulók készülnek az életre, ott lehetnek, vannak is nemzetiségi súrlódások. Nos, örömmel nyugtázzuk, hogy három éve, amióta Forkin László életével foglalkozunk, nincsenek súrlódások.” S ehhez már az újságírónak sincs mit hozzátenni. MACS JÓZSEF Megkezdődtek a CSEMADOK helyi szervezetek évzáró taggyűlései, melyeknek az egész évben elvégzett munka értékelésén kívül egyik fő feladatuk lesz kidolgozni, illetve jóváhagyni a helyi szervezet munkatervét a következő egyéves időszakra. A munkatervet nyilván minden helyi szervezet úgy fogja megszerkeszteni, hogy az szorosan kapcsolódjon a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulójához. Ezzel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy a CSEMADOK helyi szervezeteinek feladata nemcsak az, hogy ünnepi taggyűléseken megemlékezzenek az évforduló jelentőségéről, de az iš, hogy az évforduló tényét egész éven keresztül felhasználják a CSEMADOK tagságának aktivizálására. Mert nem csak az a lényeg, hogy visszatekintsünk, de elsősorban az, hogy előre nézzünk. Az évfordulóról való megemlékezés tehát csak akkor éri el célját, ha az mozgósító erővé válik a CSEMADOK minden helyi szervezetében. Mert a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulójára a legszebb ajándék az lesz, ha a CSEMADOK helyi szervezetek és a tagság még nagyobb aktivitással látnak hozzá a szövetség előtt álló célkitűzések megvalósításához. Ami az jelenti, hogy a jubileumi évben több és jobb munkát kell végezniük, mint az előző években. Az évfordulót elsősorban a szervezeti élet megszilárdítására, arra kell felhasználni, hogy újabb csehszlovákiai magyar dolgozókkal bővítsük a CSEMADOK tagságát. S ugyanígy arra, hogy lényegesen javuljon a járási bizottságok, valamint a helyi szervezetek vezetőségének irányító és ellenőrző munkája. Arra kell törekednünk, hogy munkánkban minél kevesebb legyen az üresjárat, hogy színvonalasabbak legyenek a vezetőségi ülések és a taggyűlések. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy vannak minden járásban úgynevezett gyenge helyi szervezetek. Az évforduló kapcsán nagyon hálás dolog lenne, ha a járások jó helyi szervezetei kötelezettséget vállalnának e gyengébb helyi szervezetek aktivizálására úgy, hogy azok felzárkózzanak a jó és aktív szervezetekhez. Az évforduló fokozott aktivitást követel a népművelési munka területén is. Főleg abban az irányban, hogy a népművelési akciók, előadások színvonalasabbak legyenek, a honismereti és művelődési klubok munkája pedig egyre hatékonyabb, szervezettebb és sokoldalúbb legyen. Hogy a színjátszók és irodalmi színpadok az eddiginél tartalmasabb alkotásokkal vegyenek részt a komáromi Jókai-napokon. Ugyanezt várjuk a vers- és prózamondóktól, a CSEMADOK énekkaraitól és éneklőcsoportjaitól. Az évforduló kapcsán fokozott munkára kell serkenteni a népművelési és más művészeti szakbizottságokat, és oda kell hatnunk, hogy minden járásban alakuljanak ilyenek és munkájukban használják fel a jól működő szakbizottságok tapasztalatait. MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei 3
