A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-11-11 / 46. szám

Hetvenöt éve halt meg Camille Pissarro, az impresszionista fes­tészet kialakítóinak és legjelen­tősebb képviselőinek egyike. Camille Pissarro 1831. július 10-én született a dán Antillák egyikén, St. Thomas szigetén. Tizenkét éves korától Franciaországban, intézetben nevelke­dett, ahol egyik tanítójától elsajátította a művészi rajz és a festészet alap­elemeit. Festői pályáját Corot útmutatása szerint kezdte el, és ez a realista szem­lélet korai stílusára is nagy hatással volt. Festői hitvallása, célja a valóság és a látvány minél gazdagabb és sok­rétűbb ábrázolása volt. A valóság szí­neit és a mozgást az impresszionisták fedezték fel és ezzel forradalmasították a festészetet, alapjaiban rendítették meg az addigi akadémikus tér neszet- és valóság-ábrázolást. Az impresszionista festők az 1860-as években jelentkeztek először. A magá­nyosan dolgozó Manet és Degas mel­lett két főbb csoport kialakulását lehe­tett megfigyelni. Az egyik Camille Pis­sarro köré csoportosult, a másik pedig Charles Gleyre iskolájában Claude Monet körül alakult ki. Az impresszionizmus nagy vívmánya a légkörben lejátszódó események, a szórt fény, a mozgás, a valóság élet­jelenségeinek eddig ismeretlen dinami­kájú rögzítése, lefestése. Képviselői el­vetették a szigorú kompozíciós szabá­lyokat, a formákat megmásíthatatlanul lezáró kontúrokat, a fény-árnyék segít­ségével történő modelálást, és a teret a színek világításbeli fokozataival érzé­keltették. Az impresszionizmus a festé­szet akadémikus konvencióktól való felszabadítását, a természethű ábrázo­lást jelentette. Kedvelt témáik közé tartozott a táj, a tájban mozgó alakok ábrázolása. A kiválasztott és lefestett motívum mindig a művész benyomá­sává, impressziójává változott. Camille Pissarro művészetében is je-CAMILLE PISSARRO C. Pissarro: Pont NeuI EMLÉKÉRE lentős, szinte egyeduralkodó a táj­ábrázolás és a természeti környezetben játszódó zsánerkép. A festőt leginkább a szabad ég alatt jelentkező szín­problémák foglalkoztatták. Párizsi festészeti tanulmányai befe­jezése után Pissarro Dél-Franciaország­­ban telepedett le. A francia-porosz háború kirobbantása után 1870-ben Angliába menekült, ahol megismerke­dett az impresszionizmus angol előfu­táraival, Constableval és Turnerrel. C. Pissarro: A Boulevard Monmartre, 1897 ' «Ti* * ti tú Angliából való visszatérése után előbb Pontoiseban, majd Osnyban telepedett le. Ebben az időszakban sötét tónusú képei Constable és Turner munkássá­gának hatására világosabbá, fénnyel telítettebbé váltak, érdeklődésének kö­zéppontjába az atmoszféra és a fény­­jelenségek kerültek. Ekkor születnek Pissarro jellegzetesen impresszionista alkotásai, melyek fő témája a Pontoise környéki természet. Camille Pissarro 1885-ben ismerke­dett meg Seurattal, akinek új elmélete és technikája azonnal meghódította. Ceorges Seurat, a pointilizmus elméle­tének kidolgozója, az impresszionizmus szín- és fénybontásót tudományos ala­pokra kívánta helyezni. Az impresszió, a benyomás helyett a színek viszonyát a kromatikus színskála törvényrendje szerint határozta meg. A festő pointilista korszaka 1886-tól 1890-ig tartott. Bár ekkor készült képei a pointilizmus jegyeit viselik magukon, szemléletmódjukban mégis impresszio­nista alkotások maradtak. Az egymás mellé helyezett apró színfoltokból, pon­tokból összeállított képein a piontilíz­­mus szigorú elveit egyesítette festésze­tének lírai jellemzőivel. Később túlsá­gosan merevnek találta Seurat mód­szerét, szakított az irányzattal és vissza­tért az impresszionizmushoz. Camille Pissarro 1897-től Párizsban élt, és ekkor kezdte el festeni lenyű­göző párizsi látképeit. Vérbeli impresz­­szionista alkotások ezek, amelyek egy­­egy romantikus és kedves párizsi rész­letet különböző megvilágításban és napszakokban ábrázolnak. 1903. november 13-án Camille Pis­sarro váratlanul meghalt vérmérgezés­ben, melyet orvosa téves kezelése oko­zott. Halálával nemcsak egy sok ku­darcot és elutasítást méltatlanul átélt művészegyéniség, hanem a modern festészet egyik megteremtője, napjain­kig példamutató kiváló képviselője is eltávozott. NAGY KORNÉLIA 1. Bartók Béla, világhírű magyar zeneszerző, zongoraművész és zene­tudós. Kodály Zoltánnal együtt a magyar és a magyarországi népek zenéjének gyűjtésével és feldolgo­zásával foglalkozott. A modern európai zene egyik vezéralakja. Egész életében a humanizmus és a haladás gondolata hevítette. Nevezzen meg művei közül egyet. A 18. számú képes verseny nyertese: Béres Erna, Vojany. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszer­ző, képzőművész, tudós arcképét hoz­zuk, a másikon egy-egy ország főváro­sának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell fel­sorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve me­lyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkivül havonta egyszer két akta­táskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelező­lapra ragasztva a megjelenéstől számí­tott egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. Az Algériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság fővárosa. A mai város helyén eredetileg föníciaiak, majd a rómaiak neves kikötője állt. A 16. század elején spanyol kézre került, majd a francia gyarmat­­birodalom egyik központja volt. Algéria népének nemzeti felszaba­dító háborúja idején az illegális mozgalom fontos gócpontja. 1962 óta a független Algériai Köztársa­ság fővárosa. Mi a város neve? 23 KICSODA? VERSENY­MICSODA? SZELVÉNY 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom