A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-08 / 28. szám
sága miatt határa a Vág-torkolatnál bizonytalan volt. Ónálló táji része a Csilizköz, nevét a Dunához csatlakozó Csiliz folyótól nyerte, ami elválasztotta a Csallóköztől. A Csallóköznek még a Nagy-Csallóköz és az Aranykert névváltozata is ismert. Ez utóbbi, ma már nem használatos névváltozat mitológiai értelmezését Ipolyi Arnold kísérelte meg több szerző feltevéseinek magyarázatával. A népi építészetben az építészettörténeti érték, a néprajzilag mehatározható típus mindig az alapvető termelési mód következménye, de természetesen hatással vannak rá a földrajzi, a táji viszonyok is. A lakáskultúra fejlődésének alakulását befolyásolja az építők társadalmi helyzete, összetartozó közösségek szerveződése és a vérségi kapcsolatok. A földrajzi környezet döntően meghatározza az építőanyag-beszerzési lehetőségeket, az építés technikáját és gyakran minőségét. A felsorolt körülményekhez nagyban hozzájárul a hagyomány tájegységet formáló ereje, ami az elődök tapasztalatait és tudását adja át, élteti tovább. A népi építészet vizsgálatakor szólnunk kell mindenképp a telepformák, a települések kialakulásáról. A középkorban a települések belső telkei még aránylag nagy kiterjedésűek voltak, és a jobbágynak nemcsak lakóhelyet, de részben a megélhetés is biztosították. A gabonatermelés jelentőségének növekedésével a belső telek, az udvar egyes részei már funkciójuk szerint is elkülönültek, és a fejlődés során az épület lakó- és gazdasági szerepe is mindinkább külön vált. A településformák vizsgálatánál elmondhatjuk, hogy az aránylag kisszámú magányos településtől, tanyától eltekintve a Csallóköz egész területén a zárt faluforma uralkodik, és ebből is főként a szabályos típusú falu terjedt el. A szabályos típusú község területét egyetlen utca vagy néhány egymást keresztező utcasor alkotja. Az utca két oldalára nyílnak a keskeny, mély telkek, utca felőli részükben a lakóházzal. A homlokzattal egyvonalban van a kapu, és húzódik a szomszéd telket az utca felől elválasztó kerítés. A lakáskultúra alakulására, fejlődésére meghatározó erővel bír a már kialakult településforma. A Csallóközben elterjedt volt az ősi két vagy három sejtű ház, amelynek kezdetben még nincs füstelvezetése, és ahol a főzés és a családi élet egy helyiségben zajlik. A később elterjedt nyilttűzhelyes, kemencés vagy rakott tűzhelyes változatnál is megmaradtak vagy részben tovább bővültek ezek a hagyományos alaprajzi változatok. A lakóház szerves részei a gazdasági épületek; így a kamra és az istálló is a lakóházzal egybeépült, már csak azért is, mert a keskeny hosszú telek nem adott lehetőséget az épületek más funkcionális elrendezésére. NAGYNÉ M. KORNÉLIA I. A FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉS ÉS A TELEPÜLÉS FORMÁK Az elmúlt években rohamosan szűnnek meg népi építészetünk emlékei, szinte már nyomtalanul tűnnek el népi kultúránk e specifikus, felmérhetetlen értékű alkotásai. Előidézi ezt egyrészt a falun élő emberek megváltozott igénye, a gazdasági fejlődéssel, az életszínvonal-emelkedéssel törvényszerűen és mindenképp helyeselhetően fellépő igény a lakáskultúra színvonalának javítására, másrészt mintha kevesebb gondot fordítana a műemlékvédelem is a ma még fellelhető népi építészeti emlékek megmentésére, aktív védelmére. A csallóközi parasztházakat az említetteken kívül még az állandóan ismétlődő árvizek is veszélyeztették, különösen az 1965-ös csicsói gátszakadás rombolása után már csak egyedi emlékek maradtak. A Csallóköz a Duna legnagyobb szigete. Északról a Dunától Bratislavánál elszakadó Kis- Duna, Komáromnál a Nagy-Dunába ömlő Vág- Duna határolja. A középkorban a folyók rendezetlensége és a vízrajzi viszonyok változékony-
