A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-11-04 / 45. szám

A gombaszögi országos kulturális ün­nepség évről évre tíz- és tízezreket vonz Prandl Sándor felvétele Hiszen mint Gustáv Husák elvtárs o CSKP XV. kongresszusán hangsúlyozta: „A szocializmus és a kommunizmus építésének feltétele mind az anyagi­műszaki alap fejlesztése, mind a szo­cialista viszonyok tökéletesítése és a nép szocialista öntudatának, kultúrájá­nak, műveltségének növelése.“ Ez nagy és nem könnyű feladat az egész tár­sadalom számára. Teljesítéséből a CSEMADOK továbbra is minden erejé­vel részt vállal. Ahhoz, hogy a követ­kező esztendőkben még gyümölcsözőbb legyen tevékenységünk, átgondoltabb és hatékonyabb munkára van szükség szövetségünk szervei és szervezetei ré­széről. Olyan munkaformákat kell ke­resnünk és átültetnünk a gyakorlatba, amelyek megfelelő feltételeket biztosí­tanak a rendszeres munka végzéséhez, tág teret nyújtanak a kezdeményezés­hez, lehetővé teszik munkánk hatékony­ságának fokozását. E jubileum alkal­mából is tudatosítjuk, hogy munkánk­ban továbbra is csak mindnyájunk odaadása és áldozatkészsége vihet előre bennünket a fejlett szocialista társadalom építésének útján. S tuda­tosítjuk egyben azt is, hogy nagy mér­tékben rajtunk, szövetségünk tisztség­­viselőin és tagjain, munkásokon, szö­vetkezeti parasztokon és a szocialista értelmiség tagjain múlik, hogy mit vál­tunk valóra a következő évtizedekben abból a nemes feladatból, amit a CSEMADOK alapító tagjai három év­tizeddel ezelőtt vállaltak: erőnkhöz mérten hozzájárulni a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelke­déséhez. Bízunk abban, hogy a járási bizottságok és a helyi szervezetek is méltóképpen megünneplik a jeles év­fordulót és a jóleső visszaemlékezése­ken túlmenően e jubileum is új célok elérésére, új feladatok teljesítésére ösztönzi a tagságot. Biztosak vagyunk abban, hogy szövetségünk csaknem 70 ezer tagja szorgos munkájával, a párt- és állami szervek támogatásá­val, más tömegszervezetekkel és kultu­rális intézményekkel együttműködve a következő időszakban még számot­tevőbb eredményekkel büszkélkedhet majd. A TISZTA FORRÁSOK MEGIDÉZÉSE Jó két órával a kezdet előtt ér­keztem Tornára (Turňa nad Bod­­vou), az új, korszerű, miniden igényt kielégítő művelődési központba, amelyben megnyitása óta először van „nagyüzemi” hangulat. A „Tavaszi szél vizet áraszt" ke­leti körzeti döntőjének több mint háromszáz résztvevője — a rima­­szombati (Rimavská Sobota), a rozs­­nyói, (Rožňava), a tőketerebesi (Tre­­bišov) s a vendéglátó kassai (Koši­ce) járásból — találkozott itt: azok a magánénekesek és éneklő csoport­tok, akik, illetve amelyek az adott járási döntőkön a legjobbaknak bi­zonyultak. A tágas folyosókon, a nagytermek­ben népviseletbe öltözött fiatalok, lányok, fiúk nyüzsögnek: de ott van mellettük* a nagyapa, sőt dédapa számba menő nemzedék is A ha­gyományok őrizői és továbbadói, s azok, akik átveszik tőlük ezeket a hagyományokat, hogy megmaradja­nak, tovább éljenek, holnap és hol­napután ... Bodrogközi ismerősökkel találko­zom, Kistárkányból jöttek, de itt lá­tom a tornagörgői citerásokat, s lám, a bástiak is megint eljutottak a kör­zeti döntőbe. És persze a szesztai menyecskéket is örömmel látom egy csokorban, meg a tornaújfalusi férfi éneklő csoport tagjait, vezető­jüket, Mázik Mihályt közrefogva. Az egyik asztalnál pedig Deákos Farkast fedezem fel, s ahogy hal­lottam a bíráló bizottság egyik tag­jától, mostanra igencsak megtanítot­ta a borzovai fiatalokat a botforga­tás művészetére ... Hat órára aztán minden elcsen­desedik a művelődési otthonban, versenyzők, rendezők lábujjhegyen járnak, s ha szólnak is, csak sut­togva, hogy ne zavarják a verseny­zőket. Az ünnepi beszédek után három éneklő csoport a „Tavaszi szél vizet A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÉS THÄLIA SZÍNPADÁNAK 1978 NOVEMBERI JÁTÉKTERVE 1978. XI. 4. szombat: Jablonov n/Tumou (Szádalmás) — Amphitryon (19.00) 1978. XI. 5. vasárnap: Kolárovo (Guta) — A Gedeon-ház (19.30) 1978. XI. 7. kedd: Lehnice (Nagylég) — A Gedeon-ház (19.30) 1978. XI. 9. csütörtök: Nové Zámky (Érsekújvár) — A Gedeon-ház (19.00), Košice (Kassa) — Sirály (19.00) 1978. XI. 10. péntek: Komárno (Komárom) — A Gedeon-ház (19.30) 1978. XI. 11. szombat: Streda n/Bodrogom (Bodrogszerdahely) — Sirály (19.00) 1978. XI. 12. vasárnap: Hrkovce (Gyerk) — A Gedeon-ház (19.00), Goltovo (Csoltó) — Sirály (19.00) 1978. XI. 14. kedd: Dvory n/2itavou (Udvard) — Kakastánc (19.30), Bratislava — Sirály (19.00) 1978. XI. 15. szerda: Nitra (Nyitra) — Sirály (19.00) 1978. XI. 16. csütörtök: Senec (Szene) — Kakastánc (19.30), Trnava (Nagyszombat) — Sirály (19.00) 1978. XI. 17. péntek: Horné Saliby (Felsőszeli) — Kakastónc (19.30), Komárno (Komárom) — Sirály (19.30) 1978. XI. 18. szombat: Moča (Dunamoč) — Kakastánc (19.30), Komárno (Komárom) — Sirály (19.30) 1978. XI. 19. vasárnap: Zemné (Szímő) — Kakastánc (19.30), Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — Sirály (19.30) 1978. XI. 20. hétfő: Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — Sirály (13.30, 19.30) 1978. XI. 21. kedd: Galovo (Nagymegyer) — A Gedeon-ház (19.30), Štúrovo (Párkány) — Sirály (14.00, 19.30) 1978. XI. 23. csütörtök: Komárno (Komárom) — A Gedeon-ház (19.30) 1978. XI. 24. péntek: Galanta (Galánta) — A Gedeon-ház (19.30) 1978. XI. 25. szombat: Želiezovce (Zseliz) — A Gedeon-ház (19.30), Cestice (Szeszta) — Szerelem (19.00) 1978. XI. 26. vasárnap: Dolné Saliby (Alsószeli) — A Gedeon-ház (19.30), Pribeník (Perbenyík) — Szerelem (19.00) 1978. XI. 28. kedd: Jelka (Jóka) — A Gedeon-ház (19.30), Rožňava (Rozsnyó) — Sirály (19.00) 1978. XI. 29. szerda: Košice (Kassa) — Sirály (19.00) 1978. XI. 30. csütörtök: Levice (Léva) — Kakastánc (19.30), Košice (Kassa) — Sirály (19.00) A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja! áraszt..." kezdetű dallal köszönti a zsúfolásig megtelt nagyterem kö­zönségét. s ezzel kezdetét veszi a több mint három óra hosszat tartó vetélkedő — a tiszta források meg­­idézése. A sok, munkában eltöltött hétköz­nap után — gyümölcsosztó ünnep. Az az ünnep, amelyet a legtisztább emberi hangok éltetnek és táplál­nak: az énekmondók, az egyakara­­tú emberek: azok, akik nemcsak itt és ma, nemcsak tegnap és tegnap­előtt, de évszázadokon át olyan kul­túrát tartottak ébren és adtak to­vább nemzedékről nemzedékre, amely a kollektív alkotás törvényei szerint formálódott. Hallgatom a szebbnél szebb dalla­mokat, s azon gondolkodom: a mai­hoz hasonló alkalom önként kínál­ja a lehetőséget, hogy tekintetünket visszafordítsuk az őrzők, a vigyázok felé, akik dalainkat összegyűjtvén, népünk kultúráját teljesebbé, embe­ri vonatkozásaiban egyetemesebbé tették. Bartókra, Kodályra gondo­lok s követőikre, a források felku­tatóira és őrzőire, akik idesereglet­­tek Gömörből, a Bodrogközből, akik évek óta együtt énekelnek, együtt teremtenek kulturális értékeket ön­maguk s a velük együtt élők épülé­sére, gyarapodására. Nézem, hallga­tom az egymást követő éneklő cso­portokat: nézem a Kagyi-házaspár táncát, amelyet halálos komolyság­gal táncolnak, mintha az életük függne tőle ... Felejthetetlen percek. S Csank Dezsőné dalának két sorát se igen lehet elfeledni: Mert a legény olyan, mint a jeges fa, Rásüt a nap. leolvad a jég róla. A fiatal Tóth Edit, aki Kistárkány­ból hozta dalait, az egyik legszebb élményt jelentette számomra; hi­szem, hogy tiszta hangját, szép da­lait az országos döntőn újra meg­hallgathatom. A „Tavaszi szél vizet áraszt.. ." első körzeti döntőjén mind a szer­vezők, mind a résztvevők jelesre vizsgáztak. Az alapos szervezés — amely a CSEMADOK tornai helyi szervezetének s a művelődési ott­hon munkatársainak felkészültségét dicséri — biztosította a verseny fo­lyamatosságát: nem voltak zökke­nők, nem voltak fölösleges megtor­panások. Természetesen ezt nagyban elősegítette a versenyzők fegyelme­zettsége is. Mivel a körzeti versenyen a bí­ráló bizottság csak értékel, de ered­ményt nem hirdet, most arról nem tudok beszámolni, hogy kik és mely csoportok jutottak be az országos döntőbe. A magam részéről ezt nem is tartom fontosnak. Fontosnak tar­tom viszont azt, hogy a CSEMADOK KB által hatodízben megrendezett „Tavaszi szél vizet áraszt..or­szágos népdalverseny egyre népsze­rűbb, egyre rangosabb, s egyre na­gyobb közönséget vonz. A tornai példa a legfényesebb bizonyság erre. E mozgalom végeredményeként pe­dig azt látom a legfontosabbnak, hogy a körzeti vetélkedőkből nem csupán néhány szólista s néhány éneklő csoport kerül be az országos döntőbe, hanem népünk szokásha­gyományai is. GÁL SÁNDOR 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom