A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-28 / 44. szám
nak értéke az amatőr tevékenység kibontakoztatása szempontjából szinte felbecsülhetetlen. Ugyanez mondható el a nemzetiségi osztály tevékenységéről si. Hosszan kellene most sorolni azoknak az önzetlen, szabad idejüket nem kímélő közművelődési dolgozóknak a nevét, akik huszonöt év alatt a nemzetiségi osztály iskolázásain, tanfolyamain vezetői és rendezői, továbbképző szemináriumain részt vettek. Hároméves tanfolyamon képezik a táncosokat, az amatőr színjátszó és a bábjátszó együttesek rendezőit, az énekkarok karnagyait. Évente megjelentetnek módszertani anyagokat (tánc, ének, szín- és bábjátszás). Évről évre 12-15 színdarab kiadását javasolják az illetékes szervnek. Huszonöt év alatt több mint 350 háromfelvonásos színdarabot jut-Tóth Sándor (jobbra) és Czingel László HUSZONÖT ÉV A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Huszonöt éves a bratislavai Népművelési Intézet. Vele egyidősnek mondható a nemzetiségi osztály. Az intézet két elődje, a Népművelési Központ és Népművészeti Központ közül az előbbinek mindjárt volt nemzetiségi osztálya is. Három munkatárs gondoskodott a magyar nyelvű felnőttoktatás irányításáról. A Népművészeti Központ minden osztályán is dolgoztak magyar előadók (Kasza Ida, Staudt Mária, Takács András és mások). 1958-ban a két intézmény Népművelési Intézet néven egyesült, s akkor már a nemzetiségi osztály feladatkörét (színjátszás, ének és zene, tánc, felnőttoktatás) egy-egy előadó látta el. Az osztály egy további dolgozója az ukrán nyelvű felnőttoktatásról és a folyamatos népművészeti tevékenységről gondoskodott. 1977 januárjától a felnőttoktatás a szlovák főosztályhoz tartozik, s ennek van nemzetiségi előadója. Az adminisztratív munkaerővel együtt hatan dolgoznak a nemzetiségi osztályon: Tóth Sándor (osztályvezető), Czingel László (néptánc), Ritcz Júlia (ének és zene), Petőcz Csilla (színjátszás), Stebila Iván (ukrán nemzetiségi előadó) és Bozsik Jolán (irodai munkaerő). Az intézet negyedszázados munkájá-Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára is köszöntötte a 25 éves Népművelési Intézet dolgozóit. Képünkön dr. Viliam Fábry, a Népművelési Intézet igazgatója (jobbra) elismerő oklevelet nyújt át dr. György Istvánnak a jó együttműködésért tottak el ilyen módon az amatőr csoportokhoz. Számos pályázatot is kiírnak színdarabra, tánckoreográfiára és kétévenként kórusműre. 1977-ig fő rendezői voltak a Jókainapoknak, a Dunamenti Tavasznak, a Kodály-napoknak, valamint az ifjúsági énekkarok találkozóinak. Ezenkívül az ukrán színjátszó csoportok és énekkarok fesztiváljának a lebonyolítása is az ő hatáskörükbe tartozott. 1978-tól a CSEMADOK és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége fő rendezői ezeknek az akcióknak. A nemzetiségi osztály már csak társrendező, kiválasztja és módszertanilag felkészíti a csoportokat, kinevezi a bíráló bizottság tagjait stb. A nemzetiségi osztály dolgozói 60 felnőtt és 65 ifjúsági énekkarral, 140-150 színjátszó csoporttal, 35-40 irodalmi színpaddal, 15-20 néptánc-csoporttal (folklór), 40-45 felnőtt és 70-80 gyermek tánccsoporttal és 35-40 bábszínjátszó csoporttal tartanak fenn szoros kapcsolatot. Az egyes csoportok vezetőit, rendezőit iskolázzák, módszertani anyagokkal látják el, értekezleteket és tanfolyamokat rendeznek, látogatják a csoportokat és az országos rendezvények előtt (Zseliz, Gombaszög, Jókai-Dr. Molnár István: TÁJÉKOZTATÓ A NÉPRAJZI TÁRGYAK GYŰJTÉSÉHEZ ÉPÍTKEZÉS A rohamosan átalakuló, városiasodó falukép régi jegyeinek megőrzése igen fontos feladatunk. E tárgycsoporttal való foglalkozás azonban - jellegénél fogva - már nehezebb és sokrétű munkát igényel. A lakóházakat és melléképületeket nem gyűjthetjük be. Helyi szervek támogatásával azonban egy jellegzetes régi házat múzeumháznak- esetleg telkével és melléképületeivel- megmenthetünk. De ha ez meg is valósítható, úgysem tükrözi a teljes faluképet. Ezért szükségessé válik egyegy jellegzetes utcarészlet s emellett a tipikus épületek, kapuk lefényképezése, alaprajzaik elkészítése, szerkezeti elemeik lerajzolása s azok elnevezéseinek lejegyzése. De ügyes barkácsolók elkészíthetik az épületek arányosan kicsinyített másait, esetleg egy egész telek makettjét. Ezek muzeális értékű, kiállítható tárgyak, amelyek mellé a falukép, utcarészletek fényképei is elhelyezhetők. Eredeti alkotásokként azonban megszerezhetők a lebontott házak építészeti elemei: faragott, feliratos gerendák, házorom-díszek, tornácoszlopok, ajtó- és ablakkeretek s kiegészítésül egy-egy kiskapu vagy nagyobb kötöttkapu. HÁZBERENDEZÉS A népi lakáskultúra hagyatékanyagát öleli fel, tehát ide tartozik minden olyan tárgy — akár beépített, akár mozgatható —, amelyekkel a lakást berendezték. A beépített szabad tüzelők, cserepesek közül, ha lehet, szerezzünk meg legalább egyet, de emellett a már lebontottak csempedarabjait is (mázatlanokat és mázasokat), s ha tudjuk, nyomozzuk ki, hogy hol készültek. A mozgatható berendezési tárgyak csoportjába az alvást, étkezést, pihenést, az élelem, a ruházat és egyéb tárgyak tartására szolgáló mindenfajta egyszerűbb és díszesebb bútorok tartoznak. - Készítsük el a ház helyiségeinek alaprajzót, s abba rajzoljuk be az egyes házberendezési tárgyak helyét. A világítás eszközei is ide sorolandók (mécsesek, gyertyatartók, koppantók). A TÁPLÁLKOZÁS ÉS A KONYHA ESZKÖZEI Az emberiség — történelme folyamán - idejének és energiájának igen nagy részét a táplálék megszerzésére, illetve feldolgozására fordította. Idők folytán igényessége állandóan fokozódik, s így természetes következményként az elkészítéséhez, tárolásához szükséges eszközanyag is egyenes arányban szaporodik. Mivel a táplálkozásnak döntő szerepe van a művelődésben, ezért a vele kapcsolatos tárgyi anyag összegyűjtése — művelődéstörténeti értékénél fogva — nagyon fontos. E sokrétű anyagnak jelentősebb csoportjai és eszközei a következők: — növényi eredetű anyagokkal kapcsolatosak: pl. káposztosavanyító edények, nyomtatórámák, nyomtatókövek; gyümölcsaszaló deszkatáblák, lészák; magvakat és sót törő fa- és fémmozsarak, szerkezetek, prések; a szilvaízfőzés eszközei stb.;- állati eredetű anyagokkal kapcsolatosak: húsvágó teknők, bárdok, szaru és bádog kolbásztöltők; őrlőeszközök; a tej házi feldolgozásának eszközei stb.;- nyers és kész ételek eltartására készített edények: vizeskártyák, fa- és cserépkulacsok, edények, fűszertartók, régi „huta" üvegek stb.; — szabadtüzelők sütő-főző eszközei: tűzikutyák, vasháromlábak, lábas edények, zsírcsöpögtetők, nyársak, kondérvillák, kürtőskalács sütők stb.;- tálaló edények, evőeszközök: fa-, cserép-, fajansz-, porcelán- és fémedények; csont- és fanyelű kések, villák stb.; — a tűzgerjesztés eszközei: csiholó acélok, kova, tapló, gyufatartó alkalmatosságok. NÉPI MESTERSÉGEK Szerszámkészleteik hatalmas anyagot ölelnek fel. Gyűjtésükkor teljes műhelyfelszereléseket igyekezzünk megszerezni. Könnyebb áttekinthetőség végett e tevékenységi ágazatokat az egyes nyersanyagokhoz kötjük, eltekintve most attól, hogy háziiparról vagy falusi kismesterségekről van-e szó.- Fafeldolgozás: teknő-, kéregvéka-, orsó- és a zsindelyfaragás eszközei; kerekes-, kádár-, ács- és asztalosmesterség szerszámkészlete; kosárkötés, borda készítés szerszámai stb.- Agyagmunka: fazekasműhely eszközkészlete, köztük a csempeformázó dúcok; cserép és tégla formázok.- Bőrmunka: tímár-, szűcs-, szíjgyártó-, cipész- és csizmadiamesterség szerszámkészlete.- A gyapjú és kender feldolgozásának sokféle eszköze, kezdve a nyersanyag előkészítésétől a termékek előállításáig.- A szaru, csont, szőr, zsiradék (faggyúgyertya) és viasz feldolgozásánál alkalmazott eszközök.- Sás-, nád-, szalmatárgyak előállításának szerszámkészletei.- A vas feldolgozását szemléltető kovácsszerszámok, ha lehet, egy hiánytalan műhelyfelszerelés.- A kőfaragás szerszámkészlete. RUHÁZAT, TEXTIL A népviseletből — ha lehetőségünk van rá - igyekezzünk mindkét nembeli lakosság ruhadarabjait — alsóneműt és felsőruhákat - korcsoportok és különleges alkalmi öltözetek szerint megszerezni. Figyelmünk terjedjen ki a haj feltűzésére, a nyak és fej díszítésére, illetve fedésére alkalmazott tárgyakra, 6
