A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
„szabad művészetet" (a trivium és a quadrivium tárgyait): a grammatikát, a retorikát, a dialektikát, az aritmetikát, a geometriát, az asztronómiát és a zenét oktató bölcsészeti kar kezdetben csak előkészítőnek számított a Három fő fakultásra: a teológiára, a jogra és az orvostudományra, később azonban a bölcsészeti kar is egyenrangúvá vált a többivel. A pápa elismerését többnyire azok az egyetemek kapták meg, amelyeken mind a négy kar működött. A legtöbb diák a bölcsészeti karra járt: az összes hallgatók majdnem 80 százaléka. A párizsi egyetem nem sokkal később kezdte meg működését, mint a bolognai. Párizs egyeteme a teológiában jeleskedett. A teológia ez időben zőinek, banditáinak búvóhelye lett. Éppen ebben az időszakban tanult itt a középkori költészet egyik legnagyobb alakja, Francois Villon, itt is került kapcsolatba az alvilággal. Tanulmányaiban csak két kisebb egyetemi fokozatot ért el, de ezt a diplomáját is odaadta másoknak. Kis Testamentumában így ír: „ . . . az oklevelemet, Az egyetem révén kapottat, Hogy bőségben élhessenek, Átengedem szegény papoknak . ..“ Szinte minden középkori egyetem vagy Bolognát, vagy Párizst tekintette példaképének. Bolognai diákok alapították 1222-ben a már említett páduai egyetemet. Az egyetemen folyó jogi egyetemeinek pozitív vonásait. Tulajdonképpen 1218-ban alapította IX. Alfonz, de a pápai elismerést csak unokája, Bölcs Alfonz idején kapja meg IV. Sándor pápától. Bölcs Alfonz használja először a „Tudományegyetem", az „Universidad del Estudio" elnevezést, és ő alapítja az első egyetemi könyvtárat is. Az olasz és francia mintára alapított egyetemek döntő többsége nemigen érte el Salamanca szintjét. A felvételi vizsgákon rendszerint csak annyit követeltek, hogy a jelentkezők tudjanak írni-olvasni. Nem volt ritka a 15 évesnél fiatalabb hallgató sem. Különösen alacsony szinten állt a matematika tanítása. A közvetlen gyakorlat számára is hasznos ismeretek jelentős részét EGYETEMEK A KÖZÉPKORBAN A római birodalom bukása évszázadokra eltemette az antik kultúrát is Az ókor legnagyobb főiskolája, az alexandriai akadémia, már a VII. században megszűnt. A szellemi élet ha nyatlásának szinte szimbóluma is lehetne az, hogy Omár kalifa arabjai 641 ben felgyújtották Alexandria világhírű könyvtárát. (Más források szerint az ókor legnagyobb könyvgyűjteménye a városi zavargások során lett a tűz martaléka, Omár pedig csak egy töredék kel fűtötte Alexandria gőzfürdőit.) Ám a hódítások során kialakult - Spanyolországtól Pakisztánig húzódó - arab birodalomban hamarosan szellemi fel lendülés indult meg. Az Abbaszida di nasztia (750-1258) Bagdadot a világ egyik legnagyobb kulturális központjává tette, ahol arab és zsidó tudósok összegyűjtötték, rendszerezték, és jelentős részben artibra fordították az ókor. valamint a középkor első századainak tudományos műveit. Bagdad 762-ben alapított orvosi főiskolája világhírűvé vált. Az iszlám világának más városaiban, így Damaszkuszban és Córdobában is nagy hírű főiskolák működtek. Érdekes, hogy a mohamedán diákok öltözködési szokásainak egy részét kétháromszáz évvel később a keresztény Európa egyetemei is átvették, például a ceremoniális öltözékként viselt négyszögletű kalapot és a talárt. A nyugat-római birodalom bukása után az oktatás szinte teljesen az egyházi iskolákra hárult. Ezek többsége eléggé primitív volt, de néhány helyen - tudós tanáraik révén - magas szintre emelkedett az oktatás. Az ilyen felsőfokú iskolák, vagy amint akkoriban hívták, a stúdium generálók a későbbi egyetemek elődei voltak. Európa első híres orvosi főiskoláját bencések alapították a dél-itáliai Salernóban. Ez a főiskola - jellegét tekintve - meglehetősen világias volt. Gyakran alkalmazták a professzorok feleségeit és lányait is tanárokként. Salerno a IX. és a XIII. század között élte fénykorát. Tanárai közül kiemelkedett az állatokon rendszeres boncolást végző Rogerius, diákjai közül pedig az angolszász királyság legyőzője, a normandiai Hódító Vilmos. Európa legelső egyetemét Bolognában alapították 1088-ban. Magas szintű jogi iskola már az ókorban is működött itt. De Bolognát leginkább orvosi fakultása tette híressé. Ha valamilyen középkorban játszódó olasz tárgyú írásműben orvossal találkozunk, akkor az szinte biztosan Bolognában végzett, ha pedig jogásszal, akkor Páduában. Bologna különösen az anatómiában járt az élen, minthogy itt végeztek elsőként boncolást emberi holttesteken is. Az 1290-es évek elején Bolognában tanult a legnagyobb olasz költő, Dante Alighieri, aki később tagja lett a firenzei orvosok és gyógyszerészek céhének. Az egyetemek kezdetben három, később négy fakultással működtek. A hét sok tudományt magába foglalt, így o filozófiát is, amely a teológia „szolgálólányává" vált. A párizsi egyetem egyik legelső kiemelkedő tehetségű tanára Pierre Abé’lard, akinek nézeteit és Heloise iránti szerencsétlen szerelmét az irodalom is megőrizte. Az egyetemeken a tagozódás eleinte a hallgatók nemzetisége sz.erint történt. Az egy nemzethez tartozók alkották a nációt, s a nációk vezetői választották meg az egyetem vezetőjét, a rektort. Az egyetemeket kezdetben éppen a külföldi diákok működése különböztette meg a Studium generálóktól, az „embrionális egyetemektől". Gyakran magukat a nációkat hívták egyetemeknek. Párizsban például négy „egyetem" működött: francia, normann, picardiai és angol. A tudományszakok szerinti tagozódás először a XII. század elején jelenik meg a párizsi egyetemen, a Sorbonne-on, amelynek kiváltságait 1268-óan IV. Kelemen pápa erősítette meg. IRobert de Sorbon (1201—1274), IX. Lajos udvari káplánja azzal érdemelte ki az egyetem névadójának dicsőségét, hogy szegény teológus hallgatók részére kollégiumot alapított. Az egész teológiai kart csak a XVI. század közepőtől kezdték Sorbonne-nak hívni. A Sorbonne hosszú ideig a reakciós ideológia fellegvára volt. Jellemző, hogy a százéves háborúban az angolokat támogató burgund hercegek oldalára állt, Pierre Cauchon személyében pecfig olyan püspököt küldött ki Jeanne d’Arc elítélésére, aki a hősnőt eretnekség vádjával máglyára küldte. A százéves háborúban egyébként a Sorbonne is teljesen lezüllött, és a romba dőlt Párizs bűnöoktatás ekkoriban jelentős részben a VI. századi bizánci császár, Justinianus törvénykönyveinek tanulmányozásában merült ki. A köxépkor utolsó szakaszában Galilei is Páduában dolgozott. Páduától nem messze, Ferrarában alapították azt az egyetemet, ahol később Janus Pannonius tanult, és ahol Kopernikusz doktorált. Boccaccio a nápolyi egyetemen „vesztegetett el" hat évet jogi tanulmányaival. Párizsi mintára szervezték meg a Sorbonne angol tudósai Oxford egyetemét. A tudósok hirtelen hazatérésének az volt az oka, hogy II. Henrik angol király éles ellentétbe került francia támogatást élvező érsekével, Beckettel, ezért 1167-ben megtiltotta, hogy az angol papok Párizsban tanuljanak. Egy évvel később már Studium generale működött Oxfordban. Angliának és Franciaországnak a későbbi százéves háborúhoz vezető ellentéte tudományos versengést i:> elindított Oxford és Párizs között. Eibben a versenyben kétségkívül Oxford.é a haladóbb szerep, ami különösen Roger Bacon érdeme. Sokan őt tartják a középkor első - mai értelemben vett - tudósának, minthogy elsőként tekinti a tapasztalatot, a kísérleti eredményeket minden tudományos vizsgálódás kiindulópontjának. Tanítványa, Duns Scotus, aki később szintén Öxfordban tanított, már következetesen különválasztotta a teológiát és a filozófiát. Cambridge nem kis részben annak köszönheti egyetemét, hogy az Oxforddal elégedetlen diákok 1209-ben ide vonultak át. A büszke cambridge-iek ezzel szemben azt állítják, hogy városukban mór a VII. századtól magas színvonalú főiskola működött, és az oxfordi diákokat éppen ez csábította ide, nem pedig egy új egyetem alapításának vágya. A spanyolországi Salamanca egyeteme jól ötvözte Bologna és Párizs vagy egyáltalán nem, vagy pedig nem kellő hangsúllyal oktatták az egyetemek. így például a földrajz és térképészet egyik legfontosabb középkori központja a XIII. századtól az egyetemnek egyáltalán nem nevezhető mallorcai tengerészeti iskola volt. Itt készítették el Abraham Gresques vezetésével az egyik leghíresebb középkori földrajzi útmutatót, a Katalán Világtérképet. A XIV. században tucatnyi olyan egyetemet alapítottak, amely később világhírűvé vált. Grenoble egyetemének születési éve 1339, a pisaié 1343, a prágaié 1348, a paviaié 1361, a krakkóié 1364, a bécsié 1365, az erfurtié 1379, a heidelbergié 1385. Magyarország sem maradt ki ebből a „divatból", és rövid ideig itt is működött egyetem, illetve Studium generale, Pécsett 1367-től 1400-ig, illetve Óbudán 1389-től. Híresebb volt a Vitéz János alapította pozsonyi egyetem, 1465-től, de unokaöccsét, Janus Pannoniust, még Vitéz János is olasz egyetemre küldte tanulni. A pozsonyi egyetem akkor élte fénykorát, amikor itt tanított korának egyik leghíresebb matematikusa és csillagásza, Johannes Müller, tudós nevén Regiomontanus. Ö javasolta például a szorzás jelölésére a pontot. A tanulni vágyó magyar fiatalok, különösen a gazdag nemesi szülők gyermekei, rendszerint külföldi egyetemeken tanultak. Az itáliai egyetemeken kívül főként Krakkó, Bécs és Prága vonzotta őket, bár arról is tudomásunk van, hogy magyar diákok már 1164-ben tanultak Párizsban, 1196-tól pedig Oxfordban. A külföldi tanulás divatját az is segítette, hogy az idegen országba utazó diákoknak a középkorban lényegesen kisebb nyelvi nehézségei voltak, mint például napjainkban. Az írástudókat ugyanis összkötötte a latin nyelv. Egy bolognai orvos, egy párizsi teológus és egy magyar jogász olyan könnyedén csevegett egymással, mintha közös lett volna az anyanyelvűk. Az egész egyetemi életet alapvetően megváltoztatta a reformáció terjedése a XVI. században. A nem katolikusok ugyanis nem látogathatták a pápai jóváhagyással működő egyetemeket, ezért külön protestáns iskolákat alapítottak, amelyek fő érdeme a természettudományok felkarolása volt. A legelső protestáns egyetemet már tíz évvel Luther fellépése után szervezték Marburgban. Magyarországon Perényi Péter alapított híres református főiskolát 1531-ben Sárospatakon, ahol négy évig tanított korának leghíresebb pedagógusa, a cseh Comenius. A sárospatakival egy időben alapították Pápa református főiskoláját is.
