A Hét 1978/2 (23. évolyam, 27-53. szám)

1978-10-21 / 43. szám

Krúdy Gyula, a podolini kisdiák „Ahogy Fánika és Fártkocska szíve megsejtette, a negyedik gimnázium elvégzése után lejárt □ diák ideje Podolinben. A piarista gimnáziumban magasabb osztályok nem voltak, másutt kellett új iskola után néznie, s a hónapok mú­lása mind közelebb hozta az elválás napját. A fiú még egyszer utoljára részesült mindabban, amit a városka nyújtani tudott: a tiszta kis utcákban, a sárgára festett, derűs homlokzatú házakban, a Poprád csillogásában Szent György napján nem volt már semmi újdonság. Ilyennek ismerte meg őket a diák az elmúlt esztendőkben, és ilyenek is ma­radtak az emlékezetében mindvégig. Amikor utoljára állt a fiú társai kö­zött a tanévzáró ünnepélyen, Szindbád jutott az eszébe. Akár Szindbádé, az ő hajója se hor­gonyozzon le, szálljon csak tova búcsú nélkül. •■Miért is kellene búcsúznom életem­nek ettől a részétől?« „Podolin ködbe borult, emléke övé marad élete végéig" - olvassuk Krúdy Mária Szindbád gyermekkora című könyvében Krúdy Gyula utolsó Podolin- ban (ma Podolínec) töltött napjairól, s arról, hogy az író tulajdonképpen sohasem búcsúzott el a csodálatos szepességi városkától: Podolin emlékét élete végéig (1933 egyik májusi haj­naláig) magában hordozta, s ez az emlék művészetének is egyik legfonto­sabb meghatározója maradt - mind­végig. A városka - ha épülő új negyedeit figyelmen kívül hagyjuk, s csak a fő­téren és az ódon kolostor környékén nézünk körül - nem sokat változott Krúdy óta. A főtéren ma is ott áll a Krúdy által oly sokszor emlegetett „pirosderekú torony", a négyszáz esz­tendős Városháza közelében pedig a híres Riminszky-ház (Főtér 62.), amely­nek első traktusában az utóbbi évek­ben játékboltot rendeztek be, s az utcáról nézve egészen modern épület­nek látszik. Ha azonban veszünk annyi bátorságot és kitárjuk a kapuját, fef- tórul előttünk a régi-régi, középkori jellegű udvar, a masszív bolthajtások­kal, amelyek annyira, de annyira jel­lemzők erre a városkára, ahol Krúdy Gyula első regényes szerelmeit szőtte. Ezek alatt a bolthajtások alatt járt egykor a gazdag Riminszky Kázmér, A podolini kísértet kőszívű hőse, aki­nek vér száradt a kezén, mert mások­kal nem törődve, mások boldogságán keresztülgázolva szerezte meg örömeit: előbb Wart Erzsébetet, a heidelbergi A Krúdy-emléktábla KRÚDY NYOMÁBAN a városkából, hogy egyszer majd újra visszatérjen, mert nagyon-nagyon meg­szerette Podolint... Az „egyszeriből, bizony, azóta már „sokszor" lett. VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei) különleges iskola növendékei ... S a kolostor mögött ott kanyarog Podolin folyója, a tiszta vizű Poprád, amelyről alig akarjuk elhinni, hogy annak ide­jén tutajozni is lehetett rajta. Szóval, Krúdy óta a Poprád folyó is megszelídült: igaz, manapság is ugyanolyan gyorsan szalad a lengyel határ felé, akárcsak Krúdy Gyula írá­saiban, de hogy bárki is belefulladhat­na, az — ha nem is kizárt — legalábbis kétséges dolog. Pedig annak idején — csaknem kilencven éve — Krúdyval is majdnem ez történt: „ ... amikor a Poprád jegén korcsolyázott, és besza­kadt alatta a jég. Akkor sem volt mibe kapaszkodnia. Favágók és a folyó mel­letti kékfestőben dolgozó legények csá­kányokkal futottak a vízpartnak ahhoz a részéhez, ahol tapasztalatuk szerint a fiút még meglelhették. Meglékelték a jeget, és ott találták a gyereket eszméletlenül. De még élt. Magához térve jóságos, mosolygó arcokat látott maga körül; ő még alig eszmélt rá, hogy életben maradt, megmentői azon­ban már örültek, hiszen visszaadták az életét" — írja Krúdy Mária. A Poprád parti ódon utcácskában egyszercsak kolompok hangja üti meg a fülünket. Aztán feltűnik egy rohanó tehéncsorda, amint egyenesen felénk üget - oly gyorsasággal, mintha bizony nem is jámbor tehenek, hanem lega­lábbis vadlovak lennének a „főkolom­posai“: nyomukban a gulyás károm­kodik azon a dallamos szepességi nyel­ven, amely egyik legsajátosabb nyelv­járása a szlováknak. Podolin házai beburkolóznak a sűrű alkonyatba, mint valami bundába a fázós kislegény. Elhaladunk a régi-régi várfalak mellett, melyeket annak ide­jén IV. Béla lánya, Boleszló herceg felesége, Kunigunda építtetett: ma már csak néhány maradványukat láthatja a látogató, ám ennek ellenére is érde­mes ellátogatni ebbe a hangulatos városkába. S aki egyszer Podolinba látogat, az úgy jár, mint Krúdy Gyula: nem tud szabadulni a szepességi kis­város emlékétől, s szinte kísértetként jár majd vissza a középkori hangulatú boltívek alá, akárcsak e sorok írója, aki - csaknem négy évvel ezelőtt — mór leírta egyszer: csak azért távozik A városka főtere, a „pirosderekú" toronnyal lin és a tátrai tájak nagy szerelmese, a magyar széppróza mestere. Az ódón kolostor — melynek templomában Szindbád, azaz a kis Krúdy egykor „piros szoknyában ministrált" - egyéb­ként másról is híres: falai között rej­tezett egy ideig II. Rákóczi Ferenc, a bujdosó fejedelem, miután megszö­kött a bécsújhelyi börtönből. Az udva­ron manapság is gyerekek zajonganak, ezek azonban már nem „algimnazis- ták", hanem az itt működő bentlakásos Az ódon kolostor, ahol annak idején az algimnázium volt polgárlányt, majd kinyújtotta kezét az árván maradt Prihoda Anna, azaz a regény rokonszenves Ancsurkája után... A Városháza alatt hangulatos boro­zót rendeztek be, amelynek a neve is „Pod Ratušom", azaz: a „Városháza Alatt", a ratuš ugyanis (német erede­tű) lengyel szó, magyarul „városházát" jelent. Aki betéved ebbe a borozóba (ahol egyébként nemcsak jó bort, ha­nem kitűnő ételeket is kapni), hamaro­san azt is megtudhatja, mi vár rá, ha nem ismeri a „mértéket": egy óriási nyitott könyv lapjairól ugyanis leolvas­hatja, mit érez majd az első, második, harmadik stb. pohár bor elfogyasztása után, s hogy néz majd ki, hogyha a tizediket is felhörpinti. Hogy Krúdy ide­jében mi volt itt, nem tudjuk kiderí­teni: valószínűleg nem borozó, mert a híres „Krakkói Kalaphoz" címzett fogadó a szomszédos épületben volt. A kolostor - amely annak idején algimnáziumként szolgált és 1600 táján épült — ma is a helyén áll. Falait emléktábla díszíti: erről minden arra- járó leolvashatja, hogy ebben az épü­letben volt kisdiák Krúdy Gyula, Podo­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom